Zoltai Gusztáv, a (Mazsihisz) ügyvezető igazgatója a megnyitó ünnepségen mondott
Megnyílt a Buchenwald elfeledett asszonyai című kiállítás
Megnyílt a Buchenwald elfeledett asszonyai című kiállítás hétfőn Budapesten a Dohány utcai
Magyar Zsidó Múzeumban; a két hónapig tartó tárlaton a 11 ezer
Magyarországról a németországi buchenwaldi koncentrációs táborba
hurcolt nő sorsát mutatják be személyes életpályákon keresztül.
Zoltai Gusztáv, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének
(Mazsihisz) ügyvezető igazgatója a megnyitó ünnepségen mondott
beszédében arra hívta fel a figyelmet, hogy a Goethe egykori
lakhelyéhez, Weimarhoz közeli Buchenwald „humanizmus helyett a
legaljasabb embertelenség, emberi jóság helyett a legsötétebb
aljasság helyszíne lett”.
Mint kiemelte, a Buchenwaldba hurcolt nőknek a legembertelenebb
körülmények között volt bátorságuk nemcsak küzdeni, de hinni is
abban, hogy egy értelmes élet vár még rájuk.
A tárlat eléri, hogy a történelemből ismert számadatok arcokká
válnak, személyes ismerősökké. A kiállítás célja is az, hogy aki ide
ellátogat, az tudatosítsa magában: nem számokról beszélünk, hanem
családtagoktól, barátokról, iskolatársakról, kollégákról,
szomszédokról – fogalmazott Zoltai Gusztáv.
A kiállítás anyagát a Buchenwald Emlékhely Alapítvány munkatársai
állították össze, és az látható volt már több német városban,
valamint a debreceni Déri Múzeumban, illetve az evangélikus egyház
jóvoltából Csillaghegyen. A tárlathoz múzeumpedagógiai program is
kapcsolódik, amelynek keretében középiskolásoknak szerveznek
vezetést, illetve beszélgetést túlélőkkel.
A kiállítás első és második termében számos túlélő
visszaemlékezéseit lehet videofelvételekről megtekinteni. Van, aki a
ruhaellátásuk problémáiról beszélt, van, aki az embertelen
körülmények miatti betegségek terjedéséről, más pedig a
koncentrációs táborban szervezett koncertről vagy a zsidó ünnepek
megtartásáról szólt. Az egyes tárlókban elhelyezett fényképek
segítségével nyomon lehet követni, a későbbi túlélők mikor, milyen
körülmények között kerültek a lágerbe, illetve miként alakult
későbbi sorsuk.
Személyes tárgyakat is lehet látni a haláltáborból, például egy
pokrócot, amit az egyik fogoly, Deutsch Rózsa kapott fogolytársától,
vagy egy munkacipőt, amit az itteni nők használtak; ugyancsak
megtekinthető egy második világháborús gépfegyver. Az egyik tabló
arra hívja fel a figyelmet, hogy a haláltáborban újságot is
szerkesztettek rabtársaiknak.
A kiállítás utolsó termében olvasható a buchenwaldi tábor
kronológiája, amiből megtudható egyebek mellett, hogy 1937-ben
alapították, és itt zajlott le az első nyilvános akasztás a
koncentrációs táborok közül 1938-ban. A bezárt nőket egyebek mellett
fegyvergyártásra kényszerítették, 1944-ben pedig már ezrével éltek a
szabad ég alatt, vagy sátrakban, embertelen körülmények között a
rabok. Ugyanebben a teremben fotósorozat látható az amerikai katonák
felszabadító akcióiról és a tábor túlélőiről.
Megnyílt egy másik, állandó kiállítás is, amely a Dohány utcai
zsinagóga árkádjai alatt található. Ez fényképekkel illusztrálja a
vallási épület történetét, és a www.milev.hu honlapon keresztül a
fotók le is tölthetők. Az első felvételt Klösz György fényképész
készítette 1894 körül, a képaláíráson olvasható: a zsinagóga
melletti házban született 1860-ban Theodor Herzl, a politikai
cionizmus megalapítója.
Szerepel itt fotó az első világháború előtti időkből, láthatnak az
érdeklődők látványtervet 1929-ből az itt felállított Hősök
zsinagógájáról és ennek építéséről. Ugyancsak található a tárlaton
fotó 1945. január 18-ból, amikor a szovjet Vörös Hadsereg
felszabadította a gettót, és a nyilas rémtetteket kivizsgáló
tényfeltáró bizottság munkájáról, illetve a 24 jeltelen sírról,
ahová 1945-ben 2281 áldozatot temették.
A kiállítást bemutató honlapon név szerint lehet rákeresni a
zsinagóga sírkertjében található csaknem 400 emléktáblára, illetve
mellékeltek egy térképet is, amelyen parcellaszámok alapján utána
lehet nézni, melyik sírhelyen kiket temettek el.
BreuerPress
