Rós Hasána. A zsidó naptár szerint 5770. tisri hónap
elseje és másodika a zsinagógai újév, a világ és az ember
teremtésének évfordulója, amikor az ember teremtett voltára és
Istentől való függőségére is emlékeznek.

 A zsidó újév  

 A Gergely naptár szerint szeptember 19-én (a gyakorlatban már előző este) köszönt be
a zsidó újév (Rós Hasána). A zsidó naptár szerint 5770. tisri hónap
elseje és másodika a zsinagógai újév, a világ és az ember
teremtésének évfordulója, amikor az ember teremtett voltára és
Istentől való függőségére is emlékeznek.

 A zsidó naptár szerint négy újév van, ezek közül a legjelentősebb a
zsinagógai újesztendő. A Rós Hasána kifejezés szó szerint azt
jelenti: az év feje, ezen felül illetik még a Jóm truá (a
kürtharsogás napja), a Jóm hádin (az ítélet napja), a Jóm diarichtá
(hosszú nap), Jóm hárát olám (a világ születésnapja), a Jóm hákeszen
(az eltakarítás napja) névvel is. A zsidó újév napja (lévén a zsidó
naptár luniszoláris, azaz a Hold és Nap szerinti naptár) mindig
újholdra esik.
 Ez a lelki számvetés, önvizsgálat, az ima időszaka, amikor a Talmud
szerint minden élőlény elvonul Isten előtt, aki megítéli őket a
következő esztendőre. Mivel a közepesek még kapnak haladékot, hogy
megjavítsák magukat, a hithű zsidók e napon visszagondolnak az
elmúlt évben elkövetett hibáikra és tévedéseikre, az őket ért
kísértésekre. Ugyancsak az újév napján adnak hálát a Mindenhatónak,
amiért egész éven át megóvta őket a balszerencsétől és a rossztól. A
zsinagógában áldást mondanak, majd megfújják a sófárt (ez eredetileg
kosszarv, amely az Ábrahám által feláldozni kívánt fia helyett
kapott kosra emlékeztet). A hagyomány szerint a sófár hangja
hallatszott a sínai kinyilatkoztatás alkalmával, ez jelzi majd a
Messiás eljövetelét, s az 1967-es arab-izraeli háború idején is a
sófár megfújása jelezte Jeruzsálem újraegyesítését.
 A Rós Hasánát megelőző hónap már a megtérés jegyében telik, szokás
ilyenkor jókívánságokat küldeni és az év közben tett fogadalmakat
feloldani. A nap előestéjén fehér ruhákba öltöznek, a zsinagógában
is a fehér szín az uralkodó. A zsidó újévi asztalon datolya,
gránátalma, tök, csicseriborsó és póréhagyma található, mert ezek a
termékeny és gyorsan fejlődő növények a kabbala szerint a szerencse
jelképei. Nem hiányozhat a hal sem fejével együtt, továbbá a mézes
alma, amely kellemes és vidám évet hozhat, s a máskor sós és
hosszúkás kalács (barhesz) is kerek és édes.
 Rós Hasánát sok helyen olyan dologgal töltik, amelyet egész évben
végezni akarnak, így éjszaka nem alszanak (nehogy elaludják a
szerencséjüket), hanem imák és vallásos énekek hangzanak fel.
Közép-Európában, így Magyarországon is elterjedt Rós Hasána első
napjának délutánján – vagy ha az a nyugalomnapra esik, akkor a
következő nap – a Táslich szertartás. A kenyérmorzsát összegyűjtik
és beleszórják egy folyóba – így szimbolikusan vízbe vetik a
bűneiket, ezáltal tisztán kezdhetik meg az új esztendőt.
 Rós Hasána után tíz nappal tartják a legnagyobb zsidó ünnepet, a
Jóm Kipúrt. A köztes időszakot tíz bűnbánó napnak nevezik, amikor
mindennap különleges bűnbánó imákat kell mondani, az erre eső
szombat a megtérés szombatja. Jóm Kipúr a nagy megbocsátás napja,
amikor Isten feljegyzi az élet könyvébe azoknak a zsidóknak a nevét,
akik az új esztendőben is élhetnek.