Hiller: „A Szkíta aranykincsek című kiállítás nagy nemzetközi összefogás eredménye”
A szkíták mindig benne voltak a magyar történelmi gondolkodásban, tanították, tanulmányozták, ott élt a régész és történész szakmán túl a közérdeklődésben – jelentette ki Hiller István oktatási és kulturális miniszter a Szkíta aranykincsek című kiállítás megnyitó ünnepségén, kedden, a Magyar Nemzeti Múzeumban.
A tárcavezető hangsúlyozta „ez a budapesti csoda” itt a Nemzeti Múzeumban egy nagy nemzetközi összefogás eredménye. A nomád kultúra csúcsát bemutató kiállításon a kultúra és szakmaiság ötvöződik a közérdeklődéssel.
„A tehetség, a szakmaiság és az összefogás révén kiállítás-várossá vált Budapest, képes modern módon, mégis magas színvonalon a muzeológiával gyönyörködtetni és ezzel százezreknek örömet szerezni” – fogalmazott.
Hiller István köszönetét fejezte ki a Nemzeti Múzeumnak és a nemzetközi együttműködő partnereknek.
Háttér
A Kr. előtti 8. században egy új lovas nomád nép vonta uralma alá az eurázsiai sztyeppét; a szkíták. Róluk szól a görög történetíró, Hérodotosz történeti művének híres IV. fejezete. Országukat eszerint Nyugaton a Kárpátok, keleten a Kaukázus, délen pedig a Fekete-tenger határolta. Egységes birodalmat nem hoztak létre, csupán lazán kapcsolódó törzsek szövetségét alkották; többféle etnikumot foglal magába a „szkíta” gyűjtőnév. Ők voltak az első nomád nép, akiknek életmódjáról emlékeink maradtak. Hérodotosz művéből kiindulva a középkori latin nyelvű írásbeliségben és a történeti hagyományban minden keletről érkezett nép Szkítiából, vagyis Belső-Ázsiából indult. Így tartották azt a nomád hunokról, vagy a honfoglaló magyarokról is, így jelenik meg a mi középkori krónikáinkban is.
A hatalmas, kurgánnak nevezett sírhalmokat, melyek az eurázsiai sztyeppe nagy részén jellemzőek, a királyok és fejedelmek sírjai körül emelték, a halottakat pedig páratlan szépségű aranytárgyakkal együtt temették el. A kiállítás bemutatja e temetkezések legjelentősebbjeit, a kazahsztáni „issziki aranyembertől” a Dél-Urál vidékének leletein át a Fekete-tenger partvidékének feltárt kurgánjaiig.
A régészet a 20. század második felében számos új felfedezéssel gazdagította ismereteinket, így ma már az is egyértelmű, hogy a szkíták nemesfémművessége a nomád művészet csúcsa. A Magyar Nemzeti Múzeum tárlata e művészet remekeit mutatja be a közönségnek, miközben különös hangsúlyt fektet a titokzatos ókori nép révén megvalósuló, Ázsiát és Európát összekötő kulturális és gazdasági kapcsolatra.
A csaknem egy évtizedes háttérmunkával megvalósult tárlaton 800 m˛-en több mint 1300 műtárgyat mutatnak be Németország, Kazahsztán, Oroszország, Románia, Ukrajna múzeumaiból és a Magyar Nemzeti Múzeum saját gyűjteményéből. A Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményéből a közönség egyebek mellett nyílhegyeket, karkötőket, arany gyöngyöket, rozetta alakú ruhadíszeket, diadémokat, valamint fekvő szarvas alakú pajzsdíszt láthat. A Nemzeti Múzeumban utoljára 1990-ben volt hasonló kiállítás, azóta nagyon sok új lelet került elő. A tárlaton szereplő lófejes csészét és a veretes arany tegezt is most először lehet megtekinteni.
A kiállítást ismeretterjesztő előadássorozat, családi-, gyermek- és ifjúsági programok, tárlatvezetések, különleges, egyedi programok kísérik nyitvatartási időn túl is.
BreuerPress-info
