halt meg a Reuters
hírügynökség alapítója
– Postagalambokkal kezdte és a világ legnagyobb hírügynökségének élén fejezte be életét
száztíz éve, 1899. február 25-én Paul Julius Reuter.
A németországi Kasselben született 1816. július 21-én egy zsidó
családban, a Reuter nevet és a keresztséget 1845-ben vette fel.
Néhány, banktisztviselőként töltött év után felcsapott újságírónak,
de mivel politikai pamfletjei nem nyerték meg a hatóságok tetszését,
1848-ban Párizsba költözött. Az itteni lapokból készített
újságkivonatait és kereskedelmi híreit Németországban adta el, majd
vállalkozásának csődbe jutása után a Havas hírügynökségnek
dolgozott. 1849-ben postagalamb-szolgálatot állított fel a
részvényárak továbbítására Brüsszel és Aachen, a német és a
francia-belga távíróvonalak végpontja között. A szolgáltatás a
vonalak meghosszabbításáig élt, a galambok négyszer gyorsabban
tették meg a távolságot, mint a menetrend szerint közlekedő vasúton
szállított üzenetek.
1851-ben a londoni Tőzsde közelében, egy hivatalsegéddel hozta
létre távirati ügynökségét Reuter,s Telegram Company néven.
Kezdetben üzleti táviratokat továbbított London és Párizs között,
majd hamarosan már általános és gazdasági híreket is kínált.
Alapelve, a „kövesd a kábelt” volt: 1858-ra már több irodát nyitott
a kontinensen, s a vezetéket Írország felé is kiépítette: az
Amerikából érkező hajók Corknál ládában kidobták a híreket, ezeket
kihalászták, majd távírón továbbították Londonba, így azok jóval
előbb érkeztek meg, mint maga a hajó.
Szolgáltatásaira 1858-ban fizetett elő az első újság, s a példát
a kezdetben vonakodó Times, majd az egész sajtó követte. 1859-ben a
Reuters ismertette elsőként II. Viktor Emánuel szárd-piemonti
királynak a piemonti-francia-osztrák háborút megjósoló beszédét, s
Európában elsőként számolt be Lincoln amerikai elnöknek a
pénzpiacokat megrázó meggyilkolásáról. Reuter hírre érdemesnek
tartotta a természeti katasztrófákat, súlyos baleseteket,
zavargásokat, a híres emberek halálát, a kegyetlen gyilkosságokat
is. Alapkövetelményként megfogalmazta: előbb a tényt kell jelenteni,
utána a részletekről kell hírt adni, majd követni kell a
fejleményeket.
A tengeralatti kábelek lefektetése lehetővé tette, hogy
szolgáltatásait más kontinensekre is kiterjessze. A Reutersnek a
század végére már majdnem minden jelentős térségben volt irodája, a
Távol-Keleten éppúgy, mint Amerikában. Ádáz versengés után 1870-ben
békét kötött legnagyobb vetélytársaival, a francia Havas és a német
Wolff cégekkel, s „felosztották a világot”: ezután évtizedekig ők
hárman uralták a hírek piacát.
Reutert, aki 1857-ben felvette a brit állampolgárságot, 1871-ben
emelték hazájában bárói rangra, kiváltságait Angliában is
elismerték. Az ügynökség alapítója 1878-ban, 62 éves korában vonult
vissza az aktív munkától, a halál 1899. február 25-én érte nizzai
villájában. A család utolsó élő tagja néhány hete halt meg, de a
Reuter név tovább él: a Thomson Reuters részvénytársaság részeként
működő hírügynökség a médiapiacnak is meghatározó szereplője, de
bevételeinek oroszlánrésze üzleti és pénzügyi információk
értékesítéséből származik.
