Jeruzsálembe megérkezett az ősz. Egyik délután zápor verte fel a hónapos port az utak szélén, visongva szaladtak haza a gyerekek az iskolából, táskájukat a fejük fölött tartva. Aznap este a város keleti részén Arnona negyedben sétáltam. Az utat jobb oldalt kiszáradt mező szegélyezte, embermagasságú gazzal. Amikor egyszer nappal arra jártam, semmi vonzót nem láttam abban az elszáradt, szikkadt mezőben, szúrós, bogáncsos szalmaszín növényeivel. De aznap este, a délutáni zápor után különös illatok szálltak a mező felől, az újjáéledő természet első lehellete lehetett… Aztán megjött a hűvös idő is. Itt egészen másként lehet fázni 18-20 fokban, mint azt korábban bárhol is tapasztaltam. Igaz, ehhez előbb két hónapon keresztül kell barátkozni az errefelé jellemző 30-35 fokos meleggel, szünet nélkül. Egyik este pulóverben, átmeneti kabátban és sálban mentem le a kávézóhoz… és alig hittem, hogy 19 fok van. Azóta már kétszer esett, legutóbb ma reggel volt vizes minden, nagy szürke felhők szaladgáltak szinte karnyújtásnyira a jeruzsálemi dombok fölött.
Ma van Rosh Hashana, a zsidó újév üneppének első napja. A zsidó naptárak immár 5769-et írnak. Reggel sófárszóra ébredtem. Először nem voltam benne biztos, azt hallom-e, amit hallok, de aztán megbizonyosodtam róla. A környékről mindenfelől hallani, engem a pesti szilveszter délutánokra emlékeztet, amikor a körúton fújta mindenki a trombitáját.
Egy hete újra a torkommal küzdök, egy ártatlan fagylalt elfogyasztása után. A dolognak sok-sok árnyoldala mellett akadt egy megható pillanata is… amit azt hiszem nehéz lesz elfeljteni: egyik reggel a fájdalom miatt idő előtt ébredtem, hat óra körül. Pirkadat volt odakinn, a fények halványan derengtek a keleti égbolt felől, felhők takarták el az ég kékjét és érezhetően hűvös volt. Aludni már nem tudtam, de nem akartam zavarni, felébreszteni másokat, így mozdulatlanul feküdtem ágyamban, s néztem ki az ablakon. Egyszer csak ismerős, rég hallott madárhangra lettem figyelmes. A negyed fölött délnek tartó vándormadár csapat vonult át, amerre mentek hangos gágogással hívták fel magukra a figyelmet. Vadludak lehettek. A közeli parkok egyikében tölthették az éjszakát, s most napfelkeltekor folytatták útjukat dél felé… Tényleg elszorult kicsit a torkom, s most nem a fájdalom miatt… Ezek a jószágok talán épp arrafelől jöttek, ahonnan én… átrepülték a fél kontinenst, vagy az egészet… s már itt vannak céljukhoz egész közel, legfeljebb egy-két napnyi repülésre telelőhelyüktől. Az egész nem tartott tovább fél percnél. Egyetlen egy vándormadár csapat, amelyet vonulás közben épp Jeruzsálemben ért az este… Boldogság volt látni, hallani őket! 🙂
Shana Tova Ve-Metuka!
Boldog, édes újévet mindenkinek!
Jonatan i
