Dávid és Salamon király korában
Már háromezer évvel ezelőtt – Dávid és Salamon király korában – is foglalkoztak
méhészettel Izraelben.
A Jeruzsálemi Héber Egyetem régészei az ország északi részében,
a tel-rehov-i térségben folytatott ásatások során fedezték fel az
eddig ismert legrégebbi, ember által létesített méhészet
maradványait. Sem a Közel-Keleten, sem a régió közelében sehol nem
bukkantak eddig a méhészkedés régészeti emlékeire – számolt be a
hároméves feltárás eredményeit Amihai Mazar, az egyetem
archeológusprofesszora kollégáival az Antiquity című folyóirat
szeptemberi számában – olvasható az Archaeologica című hírportálon.
„Az ipari méztermelés nyomainak felfedezése teljesen átalakítja
ismereteinket a térség gazdaságáról” – hangsúlyozták a tudósok.
A kutatók közül sokan úgy vélik, hogy az ókori izraeliek fügéből
és datolyából készítették a mézet. A Bibliában sehol sem említik a
méhészkedést mint a méz előállításának módját – mutatott rá Amihai
Mazar.
A méhészkedés legkorábbi ismert ábrázolása egy 4500 éves
egyiptomi templomi reliefen látható. A szentély falán az egykori
művész férfiakat ábrázolt, amint azok lépesmézet gyűjtenek
hengeralakú tartályokból. A kaptárok óegyiptomi ábrázolása
megegyezik azokkal a méhkasokkal, amelyekre Tel-Rehovban bukkantak.
„Ilyen kaptárokat használnak egyébként mind a mai napig a
Földközi-tenger és a Közel-Kelet hagyományos méztermelői” – jegyezte
meg a leletekkel kapcsolatban Gene Kritsky, a cincinnatti-i College
of Mount St. Joseph entomológusa.
Meggyőződése szerint a tel-rehov-i lelet azért oly jelentős,
mert egy teljes méhészetre bukkantak, ahol minden munkafolyamat
végigkövethető.
Az izraeli régészek 25 henger alakú kaptárt fedeztek fel: a
méhészet az egykori város központjában helyezkedett el, s magas
téglafal vette körül. A 80 centiméter hosszú és 40 centiméter széles
agyagkaptárok három sorban helyezkedtek el. A legjobb állapotban
fennmaradt kaptár alján egy aprócska nyílás látható, amelyen a méhek
közlekedtek, a levehető tetejét pedig fogantyúval látták el. Amihai
Mazar becslése szerint az ókori méhészetben legkevesebb 75 kaptár
lehetett, de számuk elérhette akár a kétszázat is. Egymilliónál több
méh szorgoskodott, amelyek évente 500 kilogramm mézet produkáltak.
Két kaptárban méhviasz maradványaira bukkantak, ami lehetővé
teszi a kutatóknak a pollenmaradványok vizsgálatát.
A méhészetet tűzvész pusztította el – a téglafal leomlott,
megsemmisítve a kaptárok jó részét.
Az óegyiptomi írások és ábrák arra engednek következtetni, hogy
azokban az időkben a méhkasok komoly értéket képviseltek. A mézet
édesítőszerként használták, de alkalmazták sebkezelésre, ahogy
szertartásoknál is. Ugyancsak nagy keletje volt a méhviasznak is.
BreuerPress
