Homo sapiens
Megdőlt a neandervölgyi ősember „butaságának” mítosza: kőszerszámai semmivel sem voltak rosszabbak, mint a Homo sapiens korai eszközei.
Ezt a következtetést vonták le brit és amerikai kutatók, akik
újraalkották és összehasonlították a Homo neanderthalensis és a Homo
sapiens kőszerszámait – olvasható a BBC és a Science Daily honlapján.
A neandervölgyiek nyomai a 400 ezer éves fosszíliák között
jelennek meg először. Ez az erős fizikumú, vadászattal foglalkozó
népesség fénykorában jelentős területet uralt, amelyet Nyugaton
Nagy-Britannia és az Ibéria-félsziget, Délen Izrael, Északon pedig
Szibéria határolt. A Homo sapiens Afrikából kiindulva mintegy 40
ezer éve jelent meg az európai kontinensen. A két népességcsoport
néhány évezredig egymás mellett élt: a neandervölgyiek utolsó tárgyi
emlékei, amelyekre Gibraltár környékén bukkantak, 28 000 és 24 000
évvel ezelőttről származnak.
A Homo sapiens európai megjelenésével egyidejűleg „fejlesztette
ki” a kőpengét: az archeológusok eddigi meggyőződése szerint ez
olyan drámai technológiai újítást jelentett, amelynek révén a modern
ember ősének sikerült lehagynia és kiszorítania területeiről
kőkorszakbeli unokatestvéreit. Az utóbbi években megdőlt több, a
neandervölgyi ősemberrel kapcsolatos negatív sztereotípia: mint
kiderült, a Homo neanderthalensis képviselői ugyanolyan jó vadászok
voltak, mint a modern ember ősei, s nem volt egyértelműen
kimutatható hátrányuk a kommunikáció terén sem. A Homo sapiens
magasabb intellektusának bizonyítékaként az általuk készített jobb
és hatékonyabb kőszerszámokat tartották a régészek.
Ezeket vizsgálta a University of Exeter, a Souther Methodist
University, a Texas State University, valamint a Think Computer
Corporation szakembereiből összeállt kutatócsoport, amely három évet
áldozott arra, hogy elsajátítsa a pattintott kőeszközök készítését.
Készítettek szélesebb kőszerszámokat, amelyeket mind a
neandervölgyiek, mind a modern ember őse használt, de gyártottak
keskenyebb kőkéseket is, amelyeket később a Homo sapiens
alkalmazott. A kutatók vizsgálták, hogy mennyi idő és nyersanyag
volt szükséges a kőeszközök elkészítéséhez, ezek mennyi vágó éllel
rendelkeztek, s milyen tartósak voltak a használatban. Mint
kiderült, nemhogy nincs statisztikai különbség a két kőkori
technológia hatékonysága között, a neandervölgyiek eszközei bizonyos
vonatkozásokban sokkal célravezetőbbnek bizonyultak, mint a Homo
sapiens kőkései.
A kutatás eredményei megkérdőjelezik azt a feltevést, hogy a
szignifikáns technológiai előny segítette versenyelőnyhöz őseinket,
s nem mellesleg kiiktatni evolúciós unokatestvéreit, a neandervölgyi
ősembert.
A kutatást irányító Metin Eren kísérleti régész szerint
technológiai értelemben nincs egyértelmű előnye egyik kőszerszámnak
sem.
„Meg kell szabadulnunk az olyan, a Homo neanderthalensisszal
kapcsolatos előítéletektől, mint hogy buta, kevésbé fejlett népesség
lett volna. Inkább úgy kell gondolni rájuk, hogy mások voltak” –
mondta a kutató, aki szerint a régészeknek más irányba kell
keresgélniük, hogy kiderítsék a neandervölgyiek kihalásának igazi
okát.
S ha a kőpenge csupán hajszálnyival volt jobb, mint az addig
használt eszközök, miért adaptálta ezt a technikát a Homo sapiens,
miközben benépesítette Európát. A kutatók feltevése szerint az ok
inkább kulturális vagy jelképes lehetett.
Metin Eren magyarázata szerint egy terület gyarmatosítása
sohasem egyszerű feladat. Egy kontinens benépesítése a jégkorszakban
még nehezebb. A Homo sapiens korai reprezentánsainak az újfajta,
hatékonyabbnak tűnő technológia lehetett az a fajta szociális
kapocs, amely egybefűzte a nagyobb társadalmi hálózatokat. Az embert
próbáló, forráshiányos időkben ezek a nagyobb társadalmi hálózatok
egyfajta „életbiztosításként” működhettek, biztosítva a
cserekereskedelmet egyazon csoport tagjai között – vélik a kutatók,
akik eredményeikről a Journal of Human Evolution című tudományos
folyóiratban számoltak be.
BreuerPress/MTI
Ezt a következtetést vonták le brit és amerikai kutatók, akik
újraalkották és összehasonlították a Homo neanderthalensis és a Homo
sapiens kőszerszámait – olvasható a BBC és a Science Daily honlapján.
A neandervölgyiek nyomai a 400 ezer éves fosszíliák között
jelennek meg először. Ez az erős fizikumú, vadászattal foglalkozó
népesség fénykorában jelentős területet uralt, amelyet Nyugaton
Nagy-Britannia és az Ibéria-félsziget, Délen Izrael, Északon pedig
Szibéria határolt. A Homo sapiens Afrikából kiindulva mintegy 40
ezer éve jelent meg az európai kontinensen. A két népességcsoport
néhány évezredig egymás mellett élt: a neandervölgyiek utolsó tárgyi
emlékei, amelyekre Gibraltár környékén bukkantak, 28 000 és 24 000
évvel ezelőttről származnak.
A Homo sapiens európai megjelenésével egyidejűleg „fejlesztette
ki” a kőpengét: az archeológusok eddigi meggyőződése szerint ez
olyan drámai technológiai újítást jelentett, amelynek révén a modern
ember ősének sikerült lehagynia és kiszorítania területeiről
kőkorszakbeli unokatestvéreit. Az utóbbi években megdőlt több, a
neandervölgyi ősemberrel kapcsolatos negatív sztereotípia: mint
kiderült, a Homo neanderthalensis képviselői ugyanolyan jó vadászok
voltak, mint a modern ember ősei, s nem volt egyértelműen
kimutatható hátrányuk a kommunikáció terén sem. A Homo sapiens
magasabb intellektusának bizonyítékaként az általuk készített jobb
és hatékonyabb kőszerszámokat tartották a régészek.
Ezeket vizsgálta a University of Exeter, a Souther Methodist
University, a Texas State University, valamint a Think Computer
Corporation szakembereiből összeállt kutatócsoport, amely három évet
áldozott arra, hogy elsajátítsa a pattintott kőeszközök készítését.
Készítettek szélesebb kőszerszámokat, amelyeket mind a
neandervölgyiek, mind a modern ember őse használt, de gyártottak
keskenyebb kőkéseket is, amelyeket később a Homo sapiens
alkalmazott. A kutatók vizsgálták, hogy mennyi idő és nyersanyag
volt szükséges a kőeszközök elkészítéséhez, ezek mennyi vágó éllel
rendelkeztek, s milyen tartósak voltak a használatban. Mint
kiderült, nemhogy nincs statisztikai különbség a két kőkori
technológia hatékonysága között, a neandervölgyiek eszközei bizonyos
vonatkozásokban sokkal célravezetőbbnek bizonyultak, mint a Homo
sapiens kőkései.
A kutatás eredményei megkérdőjelezik azt a feltevést, hogy a
szignifikáns technológiai előny segítette versenyelőnyhöz őseinket,
s nem mellesleg kiiktatni evolúciós unokatestvéreit, a neandervölgyi
ősembert.
A kutatást irányító Metin Eren kísérleti régész szerint
technológiai értelemben nincs egyértelmű előnye egyik kőszerszámnak
sem.
„Meg kell szabadulnunk az olyan, a Homo neanderthalensisszal
kapcsolatos előítéletektől, mint hogy buta, kevésbé fejlett népesség
lett volna. Inkább úgy kell gondolni rájuk, hogy mások voltak” –
mondta a kutató, aki szerint a régészeknek más irányba kell
keresgélniük, hogy kiderítsék a neandervölgyiek kihalásának igazi
okát.
S ha a kőpenge csupán hajszálnyival volt jobb, mint az addig
használt eszközök, miért adaptálta ezt a technikát a Homo sapiens,
miközben benépesítette Európát. A kutatók feltevése szerint az ok
inkább kulturális vagy jelképes lehetett.
Metin Eren magyarázata szerint egy terület gyarmatosítása
sohasem egyszerű feladat. Egy kontinens benépesítése a jégkorszakban
még nehezebb. A Homo sapiens korai reprezentánsainak az újfajta,
hatékonyabbnak tűnő technológia lehetett az a fajta szociális
kapocs, amely egybefűzte a nagyobb társadalmi hálózatokat. Az embert
próbáló, forráshiányos időkben ezek a nagyobb társadalmi hálózatok
egyfajta „életbiztosításként” működhettek, biztosítva a
cserekereskedelmet egyazon csoport tagjai között – vélik a kutatók,
akik eredményeikről a Journal of Human Evolution című tudományos
folyóiratban számoltak be.
BreuerPress/MTI
