A felvidéki
„Miközben a jelenlegi
szlovákiai köz-, sőt tudományos élet egyes jeles képviselői a
szlovákiai magyarok második világháború utáni kitelepítésének puszta
tényét is kétségbe vonják, Popély Árpád történész, a somorjai Fórum
Kisebbségkutató Intézet munkatársa a közelmúltban a budapesti Magyar
Országos Levéltárban megtalálta a lakosságcsere keretében, valamint
a háborús bűnösség ürügyén áttelepítésre kijelölt magyarok csaknem
teljes névjegyzékét” – számolt be róla szombaton a pozsonyi Új Szó.
Mint írja, a fellelt több ezer oldalas iratanyag feldolgozása
jól árnyalja majd a csehszlovákiai magyarok második világháború
utáni jogfosztottságának időszakáról, azon belül a kitelepítésről
alkotott eddigi képet.
A lap terjedelmes beszélgetést közöl az anyagot feltáró
történésszel, aki elmondja: Csehszlovákia közel kétszázezer
felvidéki magyart vett fel a Magyarországra kitelepítendők
listájára. „Az 1946. február 27-én aláírt lakosságcsere-egyezmény
arra hatalmazta fel Csehszlovákiát, hogy annyi szlovákiai magyart
telepítsen Magyarországra, amennyi Magyarországi szlovák önként
jelentkezik a Csehszlovákiába való áttelepülésre. Ezen felül jogot
szerzett arra is, hogy egyoldalúan áttelepítse a szlovák
népbíróságok által háborús bűnösnek minősített magyarokat”.
A történész feltételezi, hogy a névjegyzék a Szlovák Telepítési
Hivatal pozsonyi levéltárban őrzött, ám máig nem kutatható
iratanyagában is nyilvánvalóan ott rejtekezik. A háború alatt
Londonban felállított csehszlovák emigráns kormány vezetője, a
magyar és a német kisebbség teljes kitelepítését eltervező Eduard
Benes így akarta elejét venni annak, hogy a jövőben Csehszlovákia
kárára bármiféle határmódosítás bekövetkezzen.
„Magyarország kezdetben ellenezte mind az egyoldalú
kitelepítést, mind a kényszerű lakosságcserét, ám a nagyhatalmak
nyomásának engedve – és tekintettel arra a körülményre, hogy
Csehszlovákia megkezdte a felvidéki magyarok kényszermunkára
deportálását – tárgyalni kényszerült a lakosságcseréről”, végül
aláírta az egyezményt, amelynek értelmében 1947 áprilisától 1948
decemberéig megközelítőleg 90 ezer szlovákiai magyart telepítettek
át Magyarországra, ahonnan a helyükre 72 ezer szlovák települt át
Csehszlovákiába.
Benesék tervei szerint azonban „jóval nagyobb méreteket öltött
volna a magyar lakosság kitelepítése”, s noha a csere a paritás
elvére épült, a csere keretében kijelölt magyarok száma mégis
tízezerrel több volt annál, amennyiben megállapodtak. Csehszlovákia
eredetileg azzal számolt, – és a hivatalos propaganda is ezt
hirdette – hogy Magyarországon négy-ötszázezer szlovák él, és így
majd több százezer szlovák érkezik a szlovákiai magyarok helyére.
„Ehhez képest nyilvánvalóan csalódást jelentett, hogy csak 95 ezren
voltak” a szlovákiai áttelepülésre jelentkező szlovákok, akik közül
végül csak 72 ezren szánták el magukat, hogy Szlovákiába
költözzenek, jóllehet, az ő soraikban a csehszlovák hatóságok nyílt
toborzást folytathattak: a kényszerűen Magyarországra települő, a
lényegesen módosabb felvidéki magyarok házaival, földvagyonával
csábíthatták el őket Magyarországról.
Csehszlovákia jogot szerzett arra, hogy egyoldalúan
kitelepíthesse azokat is, akiket a népbíróságai háborús bűnösnek
nyilvánítottak. Sokakat csak azért, mert „1938-ban részt vettek a
községükbe bevonuló magyar honvédek fogadásán, vagy magyar pártok,
szervezetek tagjai voltak. A háborús bűnösként áttelepítendők
listájára mégis már 1946 augusztusában 23 ezer személyt vettek fel,
ami családtagokkal együtt 75 ezer embert jelentett. Itt is
aránytalanul nagy az eltérés. Nyilvánvalóan nagy részüknél hiányzott
az elmarasztaló bírósági ítélet” – mondta a történész, aki jelezte:
ezzel szemben a most fellelt névjegyzék tanúsága szerint a
kitelepítésre kijelölt magyarok száma 181 ezer volt, de mert „a
névjegyzékek feldolgozása még folyamatban van, az eddigi
vizsgálatokból azonban máris arra következtethetünk, hogy az
áttelepítésre kijelöltek (magyarok) száma” ennél is több volt:
„megközelítőleg 185 embert terveztek Magyarországra telepíteni” a
homogén cseh-szlovák nemzetállamot álmodó csehszlovák politikusok.
BreuerPress +Mti
szlovákiai köz-, sőt tudományos élet egyes jeles képviselői a
szlovákiai magyarok második világháború utáni kitelepítésének puszta
tényét is kétségbe vonják, Popély Árpád történész, a somorjai Fórum
Kisebbségkutató Intézet munkatársa a közelmúltban a budapesti Magyar
Országos Levéltárban megtalálta a lakosságcsere keretében, valamint
a háborús bűnösség ürügyén áttelepítésre kijelölt magyarok csaknem
teljes névjegyzékét” – számolt be róla szombaton a pozsonyi Új Szó.
Mint írja, a fellelt több ezer oldalas iratanyag feldolgozása
jól árnyalja majd a csehszlovákiai magyarok második világháború
utáni jogfosztottságának időszakáról, azon belül a kitelepítésről
alkotott eddigi képet.
A lap terjedelmes beszélgetést közöl az anyagot feltáró
történésszel, aki elmondja: Csehszlovákia közel kétszázezer
felvidéki magyart vett fel a Magyarországra kitelepítendők
listájára. „Az 1946. február 27-én aláírt lakosságcsere-egyezmény
arra hatalmazta fel Csehszlovákiát, hogy annyi szlovákiai magyart
telepítsen Magyarországra, amennyi Magyarországi szlovák önként
jelentkezik a Csehszlovákiába való áttelepülésre. Ezen felül jogot
szerzett arra is, hogy egyoldalúan áttelepítse a szlovák
népbíróságok által háborús bűnösnek minősített magyarokat”.
A történész feltételezi, hogy a névjegyzék a Szlovák Telepítési
Hivatal pozsonyi levéltárban őrzött, ám máig nem kutatható
iratanyagában is nyilvánvalóan ott rejtekezik. A háború alatt
Londonban felállított csehszlovák emigráns kormány vezetője, a
magyar és a német kisebbség teljes kitelepítését eltervező Eduard
Benes így akarta elejét venni annak, hogy a jövőben Csehszlovákia
kárára bármiféle határmódosítás bekövetkezzen.
„Magyarország kezdetben ellenezte mind az egyoldalú
kitelepítést, mind a kényszerű lakosságcserét, ám a nagyhatalmak
nyomásának engedve – és tekintettel arra a körülményre, hogy
Csehszlovákia megkezdte a felvidéki magyarok kényszermunkára
deportálását – tárgyalni kényszerült a lakosságcseréről”, végül
aláírta az egyezményt, amelynek értelmében 1947 áprilisától 1948
decemberéig megközelítőleg 90 ezer szlovákiai magyart telepítettek
át Magyarországra, ahonnan a helyükre 72 ezer szlovák települt át
Csehszlovákiába.
Benesék tervei szerint azonban „jóval nagyobb méreteket öltött
volna a magyar lakosság kitelepítése”, s noha a csere a paritás
elvére épült, a csere keretében kijelölt magyarok száma mégis
tízezerrel több volt annál, amennyiben megállapodtak. Csehszlovákia
eredetileg azzal számolt, – és a hivatalos propaganda is ezt
hirdette – hogy Magyarországon négy-ötszázezer szlovák él, és így
majd több százezer szlovák érkezik a szlovákiai magyarok helyére.
„Ehhez képest nyilvánvalóan csalódást jelentett, hogy csak 95 ezren
voltak” a szlovákiai áttelepülésre jelentkező szlovákok, akik közül
végül csak 72 ezren szánták el magukat, hogy Szlovákiába
költözzenek, jóllehet, az ő soraikban a csehszlovák hatóságok nyílt
toborzást folytathattak: a kényszerűen Magyarországra települő, a
lényegesen módosabb felvidéki magyarok házaival, földvagyonával
csábíthatták el őket Magyarországról.
Csehszlovákia jogot szerzett arra, hogy egyoldalúan
kitelepíthesse azokat is, akiket a népbíróságai háborús bűnösnek
nyilvánítottak. Sokakat csak azért, mert „1938-ban részt vettek a
községükbe bevonuló magyar honvédek fogadásán, vagy magyar pártok,
szervezetek tagjai voltak. A háborús bűnösként áttelepítendők
listájára mégis már 1946 augusztusában 23 ezer személyt vettek fel,
ami családtagokkal együtt 75 ezer embert jelentett. Itt is
aránytalanul nagy az eltérés. Nyilvánvalóan nagy részüknél hiányzott
az elmarasztaló bírósági ítélet” – mondta a történész, aki jelezte:
ezzel szemben a most fellelt névjegyzék tanúsága szerint a
kitelepítésre kijelölt magyarok száma 181 ezer volt, de mert „a
névjegyzékek feldolgozása még folyamatban van, az eddigi
vizsgálatokból azonban máris arra következtethetünk, hogy az
áttelepítésre kijelöltek (magyarok) száma” ennél is több volt:
„megközelítőleg 185 embert terveztek Magyarországra telepíteni” a
homogén cseh-szlovák nemzetállamot álmodó csehszlovák politikusok.
BreuerPress +Mti
