Breuer Péter külpolitikai szakértő: – Szerintem komolyan kéne venni az iráni elnököt. Sokan legyintenek rá, sokan elfelejtik azt, hogy a rakéták elérhetik a Magyar Parlamentet, elérhetik szinte Európa minden fővárosát. Nemcsak Izraelnek, a zsidó államnak kell félni az iráni rakétáktól, és minekután a bejátszás azzal kezdődött, hogy emlékezzünk a 40 évvel ezelőtti eseményekre, akkor se vették komolyan Nasszer elnököt, aki egyfolytában azt mondta, hogy a zsidóknak a tengerben a helye.
Mv.: – Hát Ahmedinezsád elnök alapvetően Izrael létezését megkérdőjelezi, tehát hogy innen indul az egyik, talán legsúlyosabb vita.
B. P.: – Nemcsak Izrael létezését, hanem a második világhábrús eseményeket, a zsidóüldözéseket és a numerus clausust, Hitlert és mindent ő szeretne elfelejteni, illetve nem megtörténtnek tekinteni. Azt állítja, hogy ez egy zsidó kitaláció. Az ő törekvései arra, hogy Irán újból nagyhatalom legyen, az teljesen érthető.
Mv.: – A mostani üzenet, békeajánlat Szíriának, ez mennyire vehető komolyan? Én amit olvastam ezzel kapcsolatban, azért mind arról szólt, hogy damaszkuszi források szerint, ilyen források szerint, egyáltalán bizonyítható, hogy ez a békeszándékú vagy valamiféle békeajánlat ez megtörtént?
B. P.: – Békéről már nagyon régóta beszélnek az olajfák tövében, de még mindig nem érkezett meg. Szíriával különösen sok-sok kérdőjelet érdemes használni, hisz Szíriában, mint ismeretes, éppen választások lesznek perceken belül. A szír vezetés még nem heverte ki, hogy nagyjából Libanonból ki lettek utasítva, sőt, azt sem tudják elhitetni a világgal, hogy a libanoni elnöknek a gyilkosságát nem ők követték el. Tehát szükség van egy kis porhintésre. Izrael hajlandó a béketárgyalásokra. Természetesen nem visszatérni egészen a … hisz onnét védhetetlen lenne az ország, de ez nagyon egyszerű, nincs olyan külpolitikus, aki föllátogat a Golanra, visszafordul, lenéz Izraelre és azt mondja, hogy a Golan nélkül Izrael védhető lenne. A zsidó állam maximálisan idáig a béketárgyalások folyamán elment. Barakis, aki Izrael Állan volt miniszterelnöke, éppen adásunkkal egyidőben, ezekben a percekben küzd azért, hogy esetleg újból a zsidó állam védelmi minisztere legyen. Ő is mindent megígért, de végül is üresen hagyták, abbamaradtak a tárgyalások.
Mv.: – Milyen alku, milyen cserebere folytán lehet ő védelmi miniszter? Tehát hogy vannak a posztok, már előre megígérve és leosztva?
B. P.: – A Munkapárton belül 313 calfit, azaz 313 urnát ezekben a percekben zárnak le, és kezdik el számolni a voksokat. A Munkapárt, választások nyomán ki fog derülni, hogy ki lesz a Munkapárt elnöke. A Munkapárt az Olmert-kormánynak a tagja, mégpedig oszlopos tagja, tehát koalíciós problémák is vannak és attól, hogy a Munkapárt bent marad a kormányban, illetve a koalícióban, vagy kiszáll, az attól függ, hogy ki lesz a Munkapárt vezetője. Amennyiben Baracles, természetesen ő szeretne lenni a védelmi miniszter, természetesen ő szeretné tovább folytatni, tovább azt az utat, amit elője, Amír Perec, aki egy nagyon rendes ember, egy igazi szociális miniszternek született, de nem védelmi miniszternek, ezt láthattuk a legutolsó bizottsági jelentésekből is, tehát ő hajlandó tovább a koalícióra. Amennyiben egy másik jelölt lenne a befutó, ő hajlandó lenne továbbvinni a koalíciót, de csakis a miniszterelnök nélkül, egy kisebb koalíciós partner meg ne döntse el, hogy ki legyen a miniszterelnök.
Mv.: – Tehát gyakorlatilag Ehud Olmert sorsa most ezen múlik.
B. P.: – Részben.
Mv.: – A koalíciós partneren.
B. P.: – Hát igen, de mint szerte a világon, egyetlen parlamenti képviselő sem szeretné ott hagyni székét. Amennyiben nem fognak tudni megállapodni, akkor egy bizalmatlansági szavazásra sor kerülhet a Knesszetben, az Izraeli Parlamentben, és akkor előrehozott választásokra kerülhet sor, de mint ismeretes szerte a világban, egyetlen parlamenti képviselő sem szeretné ott hagyni a székét, hisz nem biztos, hogy újra bekerül.
Mv.: – Igen, ezekhez a székekhez nagyon szoktak ragaszkodni a politikusok.
B. P.: – Pedig nem is olyan kényelmesek.
Mv.: – Én nem tudom, nem is fogom. Köztársasági elnökválasztás. Ezen mi múlik?
B. P.: – Hát ez egy nagyon érdekes dolog. A zsidó állam holnap kapja meg 9. köztársasági elnökét. Nagyon érdekes, az esélyesek. Az esélyesek egy liqudi politikus, ugyanakkor volt Munkapárt-i politikus, a Béke Nobel-díjas Simon Peres, aki a nézők előtt nem ismeretlen, hisz többször nyilatkozott az ATV-nek, és egy volt munkapárti politikus, akit azelőtt Simon Perest nem véletlenül hívják lúzernak, azaz állandóan vesztőnek, hisz mindig ragyogó második ember volt. Első embernek nem igazán sikerült bejönnie. I. Rabin meggyilkolása után ugyan ő vezette tovább a kormányt, mint miniszterelnök, de tulajdonképpen választásokat még soha nem nyert. Ha minden igaz, és ha most sikerül neki, akkor ő lesz Izrael 9. köztársasági elnöke. Ez egy teljesen formális dolog, majdnem ugyanúgy, mint Magyarországon, természetesen az elmúlt nyolc elnök szeretett volna aktívan részt venni a köztársaság irányításában.
Mv.: – Cadima, Liqud, vagy Munkapárt? Minek jósolnak, melyik jelöltnek jósolnak egyébként nagyobb esélyt? Simon Peresnek?
B. P.: – Hát én próféta nem vagyok.
Mv.: – Inkább közvéleménykutatási adatokra gondoltam, ha vannak ilyenek.
B. P.: – Közvéleménykutatások délutáni eredménye szerint, abszolút … a Liqud és Cadima között.
Mv.: – Hát meglátjuk. Köszönöm szépen, hogy itt volt.
B. P.: – Köszönöm a lehetőséget.
Kálmán Olga , ATV: Egyenes Beszéd
