2007. június 3-án Budapesten tudományos konferenciával emlékeztek meg az izraeli hatnapos háború 40. évfordulójáról.
A konferenciát a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége,
az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem és a Magyarországi Cionista Szövetség közösen szervezte.
A konferenciát a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége,
az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem és a Magyarországi Cionista Szövetség közösen szervezte.
„A hatnapos háború és társadalmi hatásai Izrael és a magyarországi zsidóság életében” című konferencia nemcsak konkrétan a negyven évvel ezelőtti háború eseményeire, hanem annak társadalmi hatásaira is szerette volna ráirányítani a figyelmet.
A konferencián megjelent David Admon, Izrael Állam Budapestre akkreditált nagykövete, Dr. Feldmájer Péter, a MAZSIHISZ elnöke, Zoltai Gusztáv a MAZSIHISZ igazgatója, Dr. Novák Attila, a Magyarországi Cionista Szövetség elnöke, Dr. David Moskovits a Magyar Zsidók Világszövetsége elnöke, Josef Weiss Jeruzsálemi Tiszteletbeli Magyar Főkonzul.
A konferencia elnöke Prof. Schőner Alfréd főrabbi, az OR-ZSE rektora volt.
A konferencián Dr. Feldmájer Péter, a MAZSIHISZ elnöke a háborúnak az izraeli és a magyar társadalomra gyakorolt hatásával kapcsolatosan a következőket mondotta:
„Az 1960-as években a Zsidó Állam elpusztítását már régóta tervező arab államok nagyhatalmú szövetségesre leltek. A kommunista világbirodalmat építő Szovjetunió úgy gondolta, hogy az arab államok Izrael ellenes offenzíváját támogatva megerősítheti befolyását a Közel- Kelet felett és megvalósíthatja a cárok régi álmát, kijuthat a meleg tengerekre.
Mint annyiszor a történelemben a zsidók elpusztítására szőtt tervek nem vezettek eredményre, az izraeli hadsereg a teljes társadalom támogatásával 1967. júniusában 6 nap alatt szétzúzta az ellene szervezkedő arab államokat s ezzel a Közel- Keleten új helyzet teremtődött. A gyors katonai siker és az azt követő örömmámor mindenki előtt ismert. A világ zsidóságának szívét büszkeség töltötte el.
Most 40 év elteltével itt az idő, hogy elemezzük történelmi távlatban melyek voltak a győzelem katonai tényei, és milyen hatással volt ez a háború az izraeli és a magyarországi zsidó társadalomra.
Az izraeli társadalomban elindított mélyreható változások már igen sok elemzés tárgyát képezték.
A magyarországi zsidóság életében 1967. a megvilágosodás időszakának kezdetét jelentette. Az itt élő zsidók korábban bíztak a kommunista rendszerben, hiszen ha volt is antiszemitizmus, ha voltak is zsidók elleni eljárások azok soha sem öltöttek tömeges méreteket, a rendszer vezetői, elsősorban Kádár János, sohasem engedte, hogy a lengyelországi vagy a Szovjetunióbeli hangulat alakuljon ki.
Az itt élő zsidók úgy hitték, hogy létezhet együttműködés a kommunista országok és a demokratikus zsidó állam között.
1967 után fel kellett ismerniük, hogy Izrael léte és a kommunista világbirodalom léte egymással össze nem egyeztethető tények, mert bár a Szovjetunió 1945-ben felszabadította Magyarországot, és ezáltal megmentette a még életben lévő halálra ítélt zsidókat, de ez az idő elmúlt és a 60-as években már nem maradt más mint a birodalom gazdasági és katonai érdekei.
A katonai siker nem várt hatást váltott ki a magyarországi többségi társadalomban. Az antiszemitizmus légkörében nevelkedett nemzedékek a korábbi időszakban ellenségesen tekintettek Izraelre, mint a zsidók államára, – akiket nem szerettek – most azonban ezen az atavisztikus érzésükön felülkerekedett a Szovjetunió, a kommunisták elleni utálatuk és csodálattal beszéltek arról, hogy van egy ország amely legyőzte a „ruszkikat”.
Ezek az egyszerű emberek pontosan felismerték, hogy ez a háború nem Izrael és szomszédai, hanem a kommunista világhatalom és a demokrácia között folyik.”
A konferencián számos érdekes és személyes élményekkel teli előadás hangzott el magáról a hatnapos háborúról. Rendkívül meggyőzően mondta el személyes élményeit David Admon és Josef Weiss.
Mordechai Piron, az izraeli hadsereg volt főrabbija, aki betegsége miatt nem tudott személyesen jelen lenni a budapesti konferencián, levélben köszöntötte azt. A Dr. Schőner Alfréd által felolvasott levélben szó volt a hatnapos háborúról szóló személyes élményekkel teli beszámolón kívül Izrael politikai és szellemi fejlődéséről is.
A konferencia egyik légérdekesebb előadásából a résztvevők megismerhették az archeológia, a régészet és az antiszemitizmus összefüggéseit, ugyanis az Archeologizmus -róll beszélt Dr. Tatár György, az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Filozófiai Tanszék egyetemi docense:
Beer Iván, az egykori üldözött cionista, az OR-ZSE adjunktusa: 1967, a változások éve című előadásában saját letartóztatásának történetét is felelevenítette.
A konferencia záró-előadását Dr. Balázs Gábor, filozófiatörténész, a Pesti Súl Egyesület oktatási igazgatója tartotta Jeruzsálem a történelmen innen és túl címen.
(FPI-BPI info)
