A harangozás jogát ezért éppúgy köteles mindenki tiszteletben tartani, gyakorlását pedig eltűrni, mint ahogyan a vallásgyakorlás jogának összes többi részjogosítványát is – tájékoztatta az állampolgári jogok országgyűlési biztosa egy hozzá intézett beadvány kapcsán hozott megállapításáról.
Lenkovics Barnabás közleményében arra emlékeztetett: azt követően indított vizsgálatot, hogy egy panaszos kifogásolta a lakhelye szomszédságában álló templom nagyharangjának „hajnali zajkeltését”.
Lenkovics Barnabás közleményében arra emlékeztetett: azt követően indított vizsgálatot, hogy egy panaszos kifogásolta a lakhelye szomszédságában álló templom nagyharangjának „hajnali zajkeltését”.
A harang, mióta gép működteti, hajnali 5 órától óránként 5-6 percig szól, és ez a panaszos szerint lehetetlenné teszi a közelben lakók pihenését.
A panaszos továbbá sérelmezte azt is, hogy az érintett önkormányzat jegyzőjéhez fordult, de ő nem határozatot hozott az ügyben, hanem csak „levelezett” az ügyféllel.
A vizsgálat megállapította, hogy „a harang és használata minden keresztény felekezetben, minden közösségben s mindenütt az országban – más-más okból – a mindennapok elmaradhatatlan része lett. A harangozás és a harangszó része az európai kultúrának, nemzeti kulturális örökségünknek, valamint a helyi közösségi összetartozásnak és kötődésnek is”.
Mint írta, voltak és vannak a hitélethez, szertartásokhoz szorosan kötődő harangozások, és egyéb, nem szakrális jellegű „helyben szokásos” harangozások is, ilyen például a hajnali harangszó is.
A biztos kifejtette: a harang „funkciói” történelmi távlatban, a vallási és a társadalmi élet összefüggéseiben, a vallás gyakorlásában, valamint az országos és helyi néphagyományokban vizsgálhatók. A harangszó az egyházi előírásokon túlmenően szorosan összekapcsolódik az évezredes vallásgyakorlattal és népi szokásokkal, ezért a kérdéskörnek a mai központi állami és helyi önkormányzati jog alapján történő megítélése nem lehetséges.
A harang szakrális célú használatát nem állami jogszabályok rendezik, azok nem is rendezhetik, hanem egyrészt liturgikus szabályok, másrészt a részleges egyházjog előírásai – mutatott rá az országgyűlési biztos.
Arra is felhívta ugyanakkor a figyelmet, hogy a nem szakrális, „szolgáltatási jellegű” harangozás, például időjelzés kereteit országos vagy helyi jogszabály is meghatározhatja, de csakis az azonos szintű egyházi fórummal egyeztetve és a vallásszabadság alkotmányos követelményeit tiszteletben tartva.
Az ombudsman kezdeményezte, hogy a jegyző a panaszos beadványával kapcsolatban hozzon határozatot; az ügyet tárja a helyi önkormányzat képviselő-testülete, az egyházközségi képviselőtestület és az illetékes megyéspüspök elé; ezek véleményét, javaslatait egyeztetve pedig készítsen elő döntési javaslatokat a konszenzuson alapuló helyi szabály megalkotása céljából – áll az országgyűlési biztos közleményében.
BPI-info
A panaszos továbbá sérelmezte azt is, hogy az érintett önkormányzat jegyzőjéhez fordult, de ő nem határozatot hozott az ügyben, hanem csak „levelezett” az ügyféllel.
A vizsgálat megállapította, hogy „a harang és használata minden keresztény felekezetben, minden közösségben s mindenütt az országban – más-más okból – a mindennapok elmaradhatatlan része lett. A harangozás és a harangszó része az európai kultúrának, nemzeti kulturális örökségünknek, valamint a helyi közösségi összetartozásnak és kötődésnek is”.
Mint írta, voltak és vannak a hitélethez, szertartásokhoz szorosan kötődő harangozások, és egyéb, nem szakrális jellegű „helyben szokásos” harangozások is, ilyen például a hajnali harangszó is.
A biztos kifejtette: a harang „funkciói” történelmi távlatban, a vallási és a társadalmi élet összefüggéseiben, a vallás gyakorlásában, valamint az országos és helyi néphagyományokban vizsgálhatók. A harangszó az egyházi előírásokon túlmenően szorosan összekapcsolódik az évezredes vallásgyakorlattal és népi szokásokkal, ezért a kérdéskörnek a mai központi állami és helyi önkormányzati jog alapján történő megítélése nem lehetséges.
A harang szakrális célú használatát nem állami jogszabályok rendezik, azok nem is rendezhetik, hanem egyrészt liturgikus szabályok, másrészt a részleges egyházjog előírásai – mutatott rá az országgyűlési biztos.
Arra is felhívta ugyanakkor a figyelmet, hogy a nem szakrális, „szolgáltatási jellegű” harangozás, például időjelzés kereteit országos vagy helyi jogszabály is meghatározhatja, de csakis az azonos szintű egyházi fórummal egyeztetve és a vallásszabadság alkotmányos követelményeit tiszteletben tartva.
Az ombudsman kezdeményezte, hogy a jegyző a panaszos beadványával kapcsolatban hozzon határozatot; az ügyet tárja a helyi önkormányzat képviselő-testülete, az egyházközségi képviselőtestület és az illetékes megyéspüspök elé; ezek véleményét, javaslatait egyeztetve pedig készítsen elő döntési javaslatokat a konszenzuson alapuló helyi szabály megalkotása céljából – áll az országgyűlési biztos közleményében.
BPI-info
