Kirekesztés?! Ki rekeszt ki, kit?

2003.11.13.
Néhány idézet a magyar sajtóból, illetve a magyar értelmiség néhány személyiségének, valamint jelen lap szerkesztőjének válaszából, két hazai bírósági döntés kapcsán.


„Fizetett hirdetésben tiltakoznak két országos napilap szombati számában politikusok, újságírók, közéleti szereplők és magánemberek a Fővárosi Ítélőtábla csütörtöki döntése ellen, amelyben felmentette a közösség elleni izgatás vádja alól ifjabb Hegedűs Lorántot és Metes Györgyöt.

A 84 aláíró a hirdetés szövege szerint „megdöbbenéssel és felháborodással értesült” az ítélőtábla döntéséről, amely „azt üzeni a magyar társadalomnak, hogy a gyűlölet, a kirekesztés, a rasszizmus és az antiszemitizmus legitim, összeegyeztethető eleme a hazai közéletnek”.

„Mindez összeegyeztethetetlen a demokráciával és a jogállamisággal. Úgy véljük, hogy ez ellen tiltakozni a Magyar Köztársaság minden polgárának joga és kötelessége!” – fogalmaz a Népszavában és a Magyar Hírlapban megjelent hirdetés.”

„A Szegedi Városi Bíróság 1,5-1,5 millió forint kártalanítást ítélt meg két, megalapozatlanul előzetes letartóztatásba vett roma férfinak. A felperesek eredetileg 2-2 milliót igényeltek, a bíróság, pedig azért ítélt meg kevesebbet, mert „a felperesek az átlagosnál primitívebb személyiségükből kifolyólag nem élték meg olyan fokú pszichés károsodással a fogva tartást, amely miatt megkaphatták volna az általuk kért nagyobb összeget”.

„Ifj. Hegedűs Lóránt bírósági fölmentése kapcsán a B’nai B’rith magyarországi egyesülete, mint az eljárás egyik kezdeményezője – az esetet figyelemmel kísérő európai központjával egyetértésben – hangot ad megdöbbenésének, fölháborodásának, kifejezi értetlenségét és csalódottságát a bíróság döntése miatt. A nyílt antiszemita megnyilvánulásoknak menlevelet biztosító sokadik döntés után immár nem világos, hogy a Magyar Köztársaság igazságszolgáltatása óhajt-e védelmet biztosítani állampolgárainak – fogalmaz az egyesület nyílt levelében.”

Rekesszük ki őket? Nem! Mi István király óta befogadó nép vagyunk és most se engedhetjük meg magunknak, hogy akár egyetlen, másként gondolkodó vagy más hitű polgártársunkat kirekesszük, bármely kisebbség kirekesztését sugalljuk. Netán arra uszítsunk. Kötelességünk azonban törvényhozóink figyelmét felhívni közelmúlt eseményekre, melyek tanúsítják, hogy törvényeink nem elégségesek a kisebbségek elleni, társadalmunkat bomlasztó uszítás, a polgártársaink megfélemlítésére, súlyos lelki sértésére sikerrel törekvő gyűlöletbeszéd megfékezésére. Félő, hogy a mostani precedensek még felelőtlenebbé, könyörtelenebbé teszik az uszítókat, védtelenebbé az áldozataikat. Szabadjára engedik a gyűlöletbeszéd áradatát.

Felkérjük képviselőinket, alkossanak félreérthetetlen törvényeket emberi méltóságunk, sokszínű társadalmunk kohéziójának védelmében – gondosan ügyelve az embertársait emberszámba vevő polgáraink szólásszabadságának messzemenő tiszteletben tartására. Addig is arra kérjük a civil szervezeteket, médiumokat, iskolákat, egyházakat: értessék meg köreikben, hogy a látszólag ellentétesen értelmezett „izgatási” törvényből eredő felmentések nem teszik morálisan elfogadhatóvá a gyűlöletbeszédet. Vállaljanak, vállaljunk felelősséget — a polgári értékeket tisztelő, nemzeti önbecsülésünket és nemzetközi megítélésünket egyaránt fontosnak tartó, sok millió hazafival együtt – a kölcsönös tisztelet, a következetes erkölcsi mérce, civilizált viselkedési norma ezeréves európai hagyományunkhoz méltó helyreállításáért.

Aláírásgyűjtés ifj. H.L. felmentése kapcsán

Kedves aláírók, eddig nem reagálók és tartózkodók!

Az aláírásra és aláírásgyűjtésre kiküldött „végleges” szöveggel szemben többen különböző (jogos és jogi) aggályokat fogalmaztak meg. Ezeket (és folytatott beszélgetéseket) figyelembe véve, született a — szellemében változatlan –, árnyaltabb, a társadalmi szerepvállalásra is kiterjedő (de természetesen hosszabb) verzió. Reméljük, hogy különösen azok, akik azért nem adták a nevüket, mert elvi okokból nem akarnak pálcát törni a független bíróság döntése fölött, ezzel a szövegváltozattal egyetértenek és aláírják.

Végre holnap, pénteken, (november 14.-én) megjelenik féloldalas hirdetésként a Népszabiban a végleges, végleges szöveg 3OO ++ aláírással. A késedelem fő oka az a huzavona volt, amelynek a végeredménye, hogy csak hirdetésként fogadták be, és furcsa módon a keddi döntés után is csak péntekre.

S, végül a szerkesztő magánvéleménye: Sajnos itthon Magyarországon, az elmúlt néhány évben jó néhány vezető politikus – főként a magát polgárinak nevező oldalon – azt gondolja, hogy a demokrácia csak jól hangzó szlogen. Annak álcája mögé jól el lehet bújni. Elég arról csak beszélni, hangzatos szavakat mondani, de gyakorolni azt nem kell. Sajnos még az néhány magasan kvalifikált, jól képzett politikus is, az úgy nevezett liberális oldalon – éppen a liberalizmus eltúlzott értelmezése miatt – árt a demokráciának. Nekünk újságíróknak, kommunikációs szakembereknek éppen az a dolgunk, hogy felhívjuk a veszélyre a figyelmet. Magam, nem titkolom, hogy hozzám közelebb állónak, szimpatikusabbnak tartom a liberális és baloldali demokrácia felfogást. Ezzel együtt azt is gondolom, hogy határt kell szabni a liberalizmusnak is. Felháborítónak tartom, hogy a mindenkori magyar kormányzat megengedi – a demokrácia nevében – az olyan események, rendezvények megszervezését, amelyet a nálunk a demokráciát régebben gyakorló országok is betiltanak, de minimum megbélyegeznek. Azt gondolom, hogy a demokráciát a magyar társadalomnak még meg kell tanulnia. Ami hazánkban itt és most történik az nem demokrácia, hanem democsokrácia. A demokrácia nevének megcsúfolása. Ahol, egy magát függetlennek tartó bíróság nem tartja büntetendőnek a kirekesztést, ahol a magát függetlennek tartó bíróság a tanulatlan egyszerű embert primitívnek nevezi, ahol az ország főbírája a bíróság munkáját kritizáló társadalomnak azt üzeni, hogy az a bíróság munkájába történő beavatkozás, ha a társadalom nem ért egyet a bíró döntéseivel, ahol … és sajnos sorolhatók tovább a hasonló, hol nehezebb, hol könnyebb súlyú eseteket, ott elmondható, hogy gond van a demokráciával, gond van annak értelmezésével, ott gond van a kommunikációval, végső soron gond van a társadalmi gondolkodással. Magam főiskolai, egyetemi oktatóként, de ugyanúgy újságíróként, – korábban TV műsorvezetőként – rendszeresen elmondom, hangsúlyozom, hogy a demokráciában mindenki, hangsúlyozom mindenki, elmondhatja szabadon véleményét. A vélemény nyilvánítása miatt senkinek haja szála nem görbülhet, de van egy határ. Ez a határ a másik embertársunk elleni uszítás, gyűlölet-keltés, a másik ember megalázása. 1948. december 10.-én az ENSZ elfogadta az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát, ennek 19. cikkelye kimondja: „Minden személynek joga van a vélemény és a kifejezés szabadságához, amely magában foglalja azt a jogot, hogy véleménye miatt ne szenvedjen zaklatást, és hogy határokra való tekintet nélkül kutathasson, átvihessen és terjeszthessen híreket és eszméket bármilyen kifejezési módon.” Ez azonban nem jelenti azt, hogy bárki ellen uszítani, gyűlöletet lehetne kelteni. Nem jelenti azt, hogy ki kell rekeszteni embertársainkat, akik másképpen gondolkoznak. Ugyanebben a témában már több alkalommal is megszólaltam, akkor a Budapest TV „No, mi újság?” című műsorának műsorvezetőjeként. Most is csak azt tudom megismételni, amit akkor mondtam: „Felvállalom! Szeretnék olyan kirekesztő lenni, aki azokat szeretné kirekeszteni a társadalomból, akik a mások kirekesztésére szólítanak fel.” Magam már a rejtett, kódolt üzeneteket, célzásokat is, mint az „Indul a vonat”, az „életterünk”, a „primitív ember” fogalmakat is az uszítás, a gyűlölet keltésére alkalmasnak tartom. Az ilyen és hasonló, úgy-e mi értjük egymást, mi „elv-társak” vagyunk típusú „összekacsintások” az én szememben kimerítik az uszításra való felbujtás, a gyűlölet keltésének fogalmát. Csak azt sajnálom, hogy ezt sokan még nem értik hazánkban, még a főbíró sem, aki számára a bíró mundér becsülete fontosabb, mint a demokrácia. A jóérzésű embereknek az ilyen és hasonló bírói ítéleteket el kell ítélni, mert éppen a demokrácia követeli ezt meg. A demokráciát nem lehet olyan liberálisan értelmezni, hogy abban mindent szabad, ugyanis azt nem demokráciának nevezik, hanem anarchiának. A demokráciában is vannak szabályok, amely éppen arra valók, hogy mindenki szabadon élhessen. A szabad életbe pedig a kirekesztés, a másik ember primitívnek nevezése, pedig nem fér bele. Emlékezetből, egy kicsit szabadon, pontatlanul idézve a verset: Tudd meg! Szabad csak a ki a látszatot lenézi, meg nem óvja, nincs félni és letagadni valója. Sajnos, abban a társadalomban, ahol a cigány, a zsidó, stb. le kell, hogy tagadja származását, mert éppen azért szenved zaklatást, ott nincs szabadság. Ebből egyenesen következik, hogy a kirekesztők pártját fogó bíróság sem lehet szabad. Egy kicsit másképpen fogalmazva: egy országnak, amelyik az EU-ba igyekszik főbírája, bírósága nem üzenheti a társadalomnak, hogy nálunk büntetlenül szabad kirekeszteni, uszítani, a másik embert primitívnek nevezni. Kötelességemnek éreztem reagálni a felhívásra. Ezúton szeretném véleményemet ismertetni az olvasókkal. Nagyon örülök, hogy néhányan a magyar értelmiség közszereplői közül, névvel, arccal felvállalják, hogy elmondják véleményüket. Ezekhez szeretnék csatlakozni fenti véleményemmel.
Barát Tamás