A napokban került elő Truman egykori amerikai elnök kézírással vezetett naplója az Egyesült Államokban.
A politikus 1947-ben hírt kapott arról, hogy a britek feltartóztatták az Exodus nevű hajót – 4500 zsidó menekülttel a fedélzeten – Palesztina partjainál.
A hivatalos információ szerint az embereket a közeli Ciprusra szállítják addig, amíg engedélyt kapnak a Szentföldre lépésre. Ezzel ellentétben a zsidókat visszafordították Európába. Truman elnököt nem hatotta meg a menekültek sorsa, sőt a zsidó népet önzőnek tartotta. Szerinte a nép nem törődik azzal, hogy a lengyelek, az észtek vagy éppen a görögök mennyit szenvedtek a háborúban, a lényeg, hogy a zsidók külön elbánásban részesüljenek. Ha pedig a hatalmat a kezükbe kaparintják, nem kevésbé kegyetlenek, mint Sztálin vagy Hitler. Truman úgy gondolta, hogy a megalázott és elűzött európai népeknek hasonló sors jutott a háborúban, és figyelmen kívül hagyta, hogy Hitler rendszere – „faji” alapon – hatmillió zsidót ölt meg. Ez a nép többet szenvedett, mint bármelyik másik. Vajon Truman mélyen antiszemita meggyőződése hatással volt-e Amerika emigránspolitikájára? Washington talán ezért nem gyakorolt nyomást a britekre, hogy engedjék a zsidókat Palesztinába jutni? Talán. A mai amerikai sajtó csak legyint Truman írására; többek szerint az antiszemitizmus abban az időben elfogadható volt. Az amerikai elnök politikája azonban nem egyeztethető össze írásával, hiszen ő késztette az oroszokat arra, hogy elismerjék Izraelt. Truman és Nixon is a zsidó állam mellett foglalt állást a politikai életben. A napló a látszattal ellentétes hitvallásról árulkodik.