Minden gyerekben van valami!
Galló Istvánné, a Pedagógusok Szakszervezetének elnöke az elmúlt tanévet értékelt, de beszélt a lőterekről, a kormányzati egyeztetésekről, a Taigetosz törvényről, a pedagógus szakma nehézségeiről Breuer Péter és Kovács András, az Origo főmunkatársa előtt és a legfontosabbakról, a gyerekekről.
Kitört a nyári szünet, ilyenkor mi történik a diákokkal, a tanárokkal?
A diákok nyaralnak, már amelyik megteheti, a pedagógusok meg június végéig, július első hetéig még dolgoznak.
Miként értékeli a mögöttünk lévő tanévet, mennyire jöttek be az átalakítások? A Klikket szétbontották, sok kisebb lett belőle, Ön szerint ez mennyire segített?
Az biztos, hogy a KLIK működésképtelen volt, ezt a kormányzat is tudta, hiszen ezért is kezdtek bele a szervezet átalakításába, amikor is egyből csináltak ötvenkilencet. Egyrészt úgy látjuk, azok a súlyos anyagi problémák, amik voltak, amik ezt az egész felháborodást kirobbantották, azokat valamennyire orvosolták. Ugyanakkor az is igaz, hogy a tankerületeknek számos fenntartói jogosítványa hiányzik, mint például az intézmények alapítása, megszüntetése, összevonása, ez még mindig a miniszter hatásköre. A tankerületek abból a pénzből gazdálkodnak, amit a Klebelsberg Intézet számukra ad, ebből következik, hogy az intézmények önállósága tekintetében, ami pedig sokat lendítene az oktatáson, semmi nem változott.
Mi a véleménye a legújabb kormányzati elképzelésről, az iskolai lőterek kialakításáról?
Folyamatosan azt kommunikálják, hogy ez egy lehetőség a tanulók számára, azt is tudjuk, ennek a sportnak vannak hagyományai Magyarországon, vannak olimpiai bajnokaink is. Viszont azt is gondoljuk, ha valamelyik tanuló ezt a sportot akarja választani, akkor vannak erre a célra sportklubok. Azt hozzák fel, hogy ez a sport önfegyelmet tanít, ebben milyen fantasztikus lehetőségek vannak. Mi ezzel ellentétben azt gondoljuk, máshogyan is lehet a gyerekeket pontosságra, precizitásra, önfegyelemre is tanítani. Alapvetően azt gondoljuk, az iskolában nincs helye a fegyvernek, ha van pénz és költeni is akarnak valamire, akkor inkább a tornatermeket kéne felújítani, hogy a mindennapos testnevelést ki tudják szolgálni, mert ennek az infrastruktúrája jelenleg nincsen meg. Ha még mindig van pénz, akkor talán a tornatermek mellett uszodákat is építhetnének, sokkal hasznosabb lenne, ha minden gyerek megtanulna úszni. Ismétlem, aki versenyezni szeretne a sportlövészetben, annak van másutt lehetősége, az iskolában ezt még választhatóként sem lenne szabad felajánlani. A probléma ott volt, hogy nem azzal kezdték, mennyi érdeklődő van, mert ha sokan jelentkeznek, akkor lehet rajta gondolkodni, hanem azt mérték fel, kialakítható-e egy ilyen hely az iskolákban, majd utána kezdték el magyarázni, hogy ezt a lehetőséget akarják a gyerekeknek felajánlani.
A PSZ hogyan értékeli a most elfogadott költségvetést, főleg annak a fényében, hogy a kormány szerint 81 milliárddal több jut az oktatásra?
Lehet a számokkal játszani, akár az elfogadott törvényt is megnézni, ott valóban többet szánnak az oktatásra, amiben szerepel a béremelés is. Ez mind igaz, de azt a tévhitet keltik, hogy 2018-ban továbbra is lesz pedagógus béremelés, pedig egyáltalán nem lesz. 2017 szeptemberében lesz az utolsó részlete a béremelésnek, ráadásul ezt csak differenciáltan adják. 2018-ra csak ennek az áthúzódó hatására terveztek, illetve arra, hogy az intézmények üzemeltetését is a Klebelsberg Intézet és a tankerületek látják el. Na, most ennyivel van több összeg az oktatásban.
Nem számolnak azzal, hogy majd a választások után egy költségvetési módosítással akár a béremelésre is lesz pénz?
Ugyan, ez nem igazán jellemző, hogy olyan nagyon sokat akarnának költeni az oktatásra. Nem beszélve arról, hogy Balog Zoltán miniszter úr azt mondta, a köznevelési rendszer átalakítása lezárult. Azonban szeretném a figyelmet felhívni, egyáltalán nem zárult le. Beszélnek a kilenc évfolyamos iskolákról, amik érintik majd az óvodákat, ahogy azt sem lehet tudni, ez mennyire érinti a középiskolák évfolyamszámát. Egy hatalmas változás előtt áll a magyar köznevelés rendszere, ha ezt a rendszert bevezetik.
Mi a véleménye a közismert néven nevezett Taigetosz törvényről, amelyik a tanulási nehézségekkel küzdők okán hoztak meg?
Eddig lehetőség volt arra, hogy a beilleszkedési, tanulási zavarokkal küzdő gyerekek részleges felmentést kapjanak a számukra nehezebben menő tantárgyakból. A tanórákon részt kellett venniük, de ezek a gyerekek valamilyen részképeségi nehézségben szenvednek. Ha szakember segít, akkor ezek csökkenthetők, akár meg is szüntethetők, ne feledjük, itt közel harmincezer gyerekről van szó. Az ő esetükben egy független szakmai bizottság döntött arról, hogy a gyerek felmentést kapjon az értékelés alól. Mellette azonban szakembereknek, gyógypedagógusoknak, pszichológusoknak kellene segíteniük, azonban nincs elég gyógypedagógus. Azt nem tudom, miért nem akar a felsőoktatás költeni arra, hogy sokkal több gyógypedagógust képezzen ki. A gyógypedagógia egy speciális szakma, de egyszerűen nem képeznek annyit, mint amennyire szükség van, de említhetném még a logopédusokat is.
Pedig egyre több szakemberre lenne szükség, ha azt látjuk, a nehézségekkel küzdők számára az ipari iskolák maradnak, majd az ő gyerekeiknek is.
Egyáltalán nem biztos, hogy a tanulási, beilleszkedési zavarok így öröklődnek. Egyébként nem pontos a Taigetosz megnevezés a törvényre, hiszen egykor az ókori Spártában ledobták az életképtelennek minősített gyerekeket a szikláról, most azonban egy hosszú szenvedésre ítélik őket, hiszen évekig kudarcra lesznek ítélve. Ez a törvény a pedagógust is szörnyű választás elé állítja, hiszen tudja, ezeket a gyerekeket nem lenne szabad értékelni, de a törvény kötelezi őt erre, így csak rossz jegyet adhat neki.
A törvény elfogadása előtt nem hívták fel az illetékesek, a miniszter figyelmét arra, hogy ezzel a lépéssel tönkretesznek rengeteg gyerekéletet?
Ilyen jellegű egyeztetés a miniszterrel nem volt. Én magam három alkalommal jeleztem írásban, hogy találkoznánk a miniszter úrral, ebből nem lett semmi, a miniszterelnök úrnak is írtam levelet a költségvetés ügyében, vele sem sikerült találkozni. Meg kell jegyezni, mindig is volt egy szakmai vita arról, hogy ezek a gyerekek legyenek osztályozva vagy ne legyenek osztályozva. Most az történt, hogy ezt a szakmai vitát a kormány egy törvénnyel intézte el. Voltak bizonyára olyan szakvélemények, amelyek szerint ezeket a gyerekeket osztályozni kell, velük ellentétben van a másik oldal, amely szerint nem osztályozni, hanem fejleszteni kell őket, amihez szakembereket kell biztosítani. Most az a magyarázat, hogy majd amikor ezeket a gyerekeket osztályozzák, akkor biztosítják melléjük a fejlesztő-pedagógusokat. Ezt mondhatják, de közben meg ezen a területen egy komoly pedagógushiány van.
Az ellenzéki pártok az Alkotmánybírósághoz fordultak ennek a törvénynek a kapcsán, ön szerint elfogadja az érveiket a taláros testület?
Nem tudom, hogy miként dönt majd az Alkotmánybíróság, azt tudom, mi az elmúlt években gyakran adtunk be panaszokat hozzájuk, most elfogadták és tárgyalják majd azt a beadványunkat, ami a nyugdíj előtt állókkal kapcsolatban nyújtottunk be, mert ezeket a kollégáinkat nem sorolták be automatikusan a Ped2-be. Ugyanakkor volt több olyan beadványunk, amit már nem tárgyaltak.
Ön szerint mi lesz akkor, ha az Alkotmánybíróság elutasítja az ellenzéki pártok beadványát?
A hosszú szenvedés időszaka, ahol kudarcra ítélik ezeket a gyerekeket. Az a személyes véleményem, hogy a magyar iskolarendszer legnagyobb problémája az, mi a gyerekekről azt akarjuk bebizonyítani, hogy mi az, amit nem tud, ahelyett, hogy azt fejlesztenénk, amiben tehetséges. Minden gyerekben van valami! Nem kell mindenkinek kutatónak, feltalálónak lennie, kellenek nagyon jó szakmunkások is, de minden gyerekben van valamilyen képesség. Nem kell mást tenni, mint az egyéni tanulási útvonalakat kidolgozni. Ezt a mai rendszer nem teszi lehetővé, a központi kerettanterv, az attól való eltérés minimális lehetősége egyszerűen nem teszi lehetővé, hogy a gyerekekből az iskola a legjobbat hozza ki.
Mit tudnak elérni Önök, azon kívül, hogy több ügyben is az Alkotmánybírósághoz fordulnak?
Bár vannak, voltak eredményeink a mostani tanévben, de azt kell látni, a magyar köznevelési rendszer nem jó. A fenntartói rendszer átalakítása, a Nemzeti Alaptanterv újbóli átdolgozása, a tananyagot csökkenteni akarják, a kilenc évfolyamos rendszert akarják bevezetni, ezek azt mutatják, nem jó a köznevelési rendszer. Történtek már lépések, de nagyon fontos lenne, ha ezeket egy ténylegesen szakmai alapon történő viták előznék meg, de most szembesülünk azzal, egy csomó dolog nem szakmai, hanem politikai kérdés. Ebben a játéktérben nem sok lehetősége van egy szakszervezetnek.
Bár nem pártpolitizál, de lát a választásokra készülő pártok között olyat, amelyik máshogy nyúlna az oktatáshoz?
Egyelőre nem ismertek a pártok oktatási koncepciói, egyébként a PSZ hagyományosan szervez négyévente egy olyan fórumot, amelyre meghívjuk induló pártok oktatási szakpolitikusait, hogy mondják el, mit is akarnak az oktatással kezdeni. Erre 2018 tavaszán is sort kerítünk, meghívjuk a választásokon induló pártokat.
Mennyire hiszi el azokat, amiket majd ott mondanak?
Nem az a fontos, hogy én mit hiszek el, én ugyan a PSZ képviselője vagyok, de a testületi ülések véleményét tolmácsolom, a személyes véleményem ebből a szempontból lényegtelen.
A szakszervezet vezetőjeként mit tud tanácsolni a szülőknek, mit tegyenek a gyerekeikkel a nyári szünetben?
Szeressék őket, hagyják pihenni őket és a lehetőségük szerint minél több időt töltsenek velük.
Ön szerint vannak olyan gyerekek, akik a nyári szünetben étel nélkül maradnak?
Az egy érdekes helyzet, hogy az önkormányzatok kötelessége a gyerekek felügyelete és az étkezés biztosítása, ezt a gyerekvédelmi törvény írja elő. Remélem, hogy az önkormányzatok ezt a komoly feladatot végrehajtják, bár tudom, ez egy komoly pénzkiadás. Amíg az önkormányzatok voltak az iskolák fenntartói, addig nem volt ebből probléma, szerződtek a pedagógusokkal, kialakítottak őrző helyeket, táborokat szerveztek, stb. Most is ezt kell tenni, fel kell mérni az igényeket, szerződni kell a pedagógusokkal, hiszen erre az időszakra őket az önkormányzatok alkalmazzák. A pedagógus a nyári szünetben szabadságon van, ez alatt vállalhat munkát, ahogy nagyon sokan vállalnak is, akár nyugdíjasok is, egy a lényeg, az önkormányzatok felelősek azért, hogy szakértő felügyelet mellett legyenek a gyerekek.
Ön szerint a következő tanévre lesz elegendő szaktanár?
Erről nem nekem kell gondolkodni, a véleményem szerint nem lesz elegendő. Tudomásul kell venni, pedagógushiány van. Ennek egyik oka, hogy nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket az életpálya modell, a statisztikák szerint a pedagógusok átlagéletkora 46-48 év, tehát ez nem egy újkeletű probléma. Lehet nyugdíjasokat alkalmazni, de ekkor a kolléga addig le kell mondjon a nyugdíjáról. Sokan elvégzik a főiskolát, az egyetemet, de nem a pályán helyezkednek el.
Semmilyen sikert nem értek akkor el?
Ez nem erről szól, én felvázoltam a helyzetet, de az is igaz, annyit sikerült elérnünk, hogy az oktató-nevelő munkát segítő kollégáink kaptak egy 10%-os emelést.
Ám visszatérve a választásokra, ki mellé állnak majd, aki azt ígéri, hogy visszaadja az önkormányzatoknak az iskolákat, aki nagyobb mozgásteret ígér, netán a mellé, aki azt mondja, a jelenlegi rendszer jó, csak apróbb módosítások kellenek?
Nem lehet csak egy dolgot kiragadni, a közoktatás rendszerét komplexen kell nézni.
Köszönjük a beszélgetést.
