Aranydiploma rabbivá avatásának 50. évfordulóján

Együtt voltak a testvérek – Raj Ferencet köszöntötte a Rabbiképző

Az újra itthon szolgáló rabbi átvehette az Aranydiplomáját rabbivá avatásának 50. évfordulóján, Az  Országos Rabbiképző-Zsidó Egyetemen. Raj Ferenc rabbi az eseményen azért fohászkodott, hogy legyen majd egy olyan tágas sátor, amely beborítja majd az összes magyar zsidó szervezetet a chabadnyikoktól a reformzsidókig.

rajferenc_1.jpg

Először egy elfogódott tanítvány lépett fel a Rabbiképző zsinagógájának szószékére, egy olyan kisfiú, aki tizenéves korában tanult Raj rabbitól, aki akkor még maga is csak úton volt a rabbi életpálya felé. Ez a tizenéves, aki az első lépéseket a zsidó tanulás útján Raj Ferenc vezetésével tette meg, mára már lassan a 70 közelébe kerül és jelen pillanatban ő a Rabbiképző, a Zsidó Egyetem rektora.

Dr. Schőner Alfréd főrabbi az OR-ZSE rektora nyitotta meg a méltatások sorát, hogy elmondja, mi mindent tanult egy másik világban Raj Ferenctől, Feritől, azt, hogy „Cionból jön a Tóra és az Isten szava Jeruzsálemből”, az Örökkévaló és Izrael szeretetét, vagyis azt, amit a legfontosabb tudnia egy rabbinak és egy jámbor zsidónak is. Világos volt, hogy ez az, ami mindvégig összekötötte aztán a meglehetősen különböző életpályát befutó fiatal pedagógust és a tanítványát: a Tóra és Isten szeretete. A lényeg. És az is tudható a vallomás után, hogy Raj Ferenc közvetve az egész magyar zsidóság tanítója, hiszen Schőner Alfréd már 20 éve áll a Rabbiképző élén és azt adta tovább rabbik és hittanárok nemzedékeinek, amit Rajtól tanult és „büszkén vállalja”, hogy Rajtól tanulta: a Tóra, Isten és a zsidó nép szeretetét.

A személyes hangú visszaemlékezést egy pályakép felskiccelése követte, Oláh János beszélte el, hogyan próbált megmaradni és megtartani másokat is hitükben a kései ’60-as években Raj Ferenc, hogyan hagyta el az országot öt évvel az avatása után, és hogyan tért vissza évtizedek után a Bét Orim közösséghez, a Fények Házába, Budapestre dolgozni, tulajdonképpen folytatni a félbehagyott munkát. Kettejük között Nógrádi Gergely énekelt a békesség sátoráról, amely valóban a jelenlévők fölé magasodott. Raj Rabbi azért fohászkodott, hogy legyen majd egy olyan tágas sátor, amely beborítja majd az összes magyar zsidó szervezetet a chabadnyikoktól a reformzsidókig.

Az ünneplés, amelyből ezúttal valódi ünnep lett, a híres áldás elmondásával végződött, hogy áldott vagy Te, Örökkévaló, aki megélnünk engedted ezt a napot és órát. Schőner főrabbit az vezérelte, amikor megszervezte az eseményt, amit épp Raj Ferenc rabbitól szívhatott magába, Izrael szeretete. Jó volt és bíztató, hogy együtt voltak a testvérek.