Egy furcsa háború nyomában
Kiss Dániel, a Heti Tv tudósítójaként Ukrajnában járt, ahol körülnézett a fronton, de az országon belül is. A tapasztalatairól beszélt az újságíró, de külön is említette a Krím-félsziget múltját, jelenét is.
Ön tudósítóként volt Ukrajnában, hogyan is indult el?
Felültem a motorbiciklimre és elindultam, Kárpátaljára, majd Nyugat-Ukrajnába, Kijevbe, végül Kelet-Ukrajnáig jutottam.
Mit szóltak az ukránok, hogy egy magyar újságíró szeretne tudósítani az országból?
Meglepődtek, bár az is igaz, hogy érdeklődöm az események iránt, nyelvi problémáim sem voltak, pontosabban oroszul beszélek, ez nem okozott gondot.
Magyarul is sikerült beszélnie az ukrajnai utazásod során?
Érdekes volt, hogy még természetesen vannak magyar anyanyelvűek, de a számuk harmadával csökkent a tíz évvel ezelőtti helyzethez képest. Azért is ez a csökkenés, mert sok ottani magyar jön Magyarországra, de sokan költöztek át dolgozni Csehországba és Szlovákiába is.
Mikor érezte az emberekkel való beszélgetések során a front közeledtét, a háborús állapotokat?
Minél távolabb voltam a fronttól, azt vettem észre, az embereket annál kevésbé érdekli a háborús helyzet, főleg azt vettem észre, egy kisebbségi embert nem foglalkoztatja ez az egész, számára mindez azt jelenti, hogy az ukránok és az oroszok között zajlik egy testvérháború, amit oldjanak meg ők egymás között.
Milyenek a katonák, inkább hazafiak vagy zsoldosok?
Nem szeretik a zsoldos szót, nem a pénz számít számukra elsősorban. Tavasszal voltam ott, rengeteg olyan képpel találkoztam, amelyeken a januári-februári időszakban, amikor eszkalálódott a harc, áldozatai voltak, túlnyomórészt huszonéves fiatalemberek. Beszámoltak nekem olyan esetekről, amikor komolyabb nehézfegyvereket is bevetettek a harcok során.
Pedig van is egy egyezmény arról, hogy mit lehet, mit meg nem lehet használni.
Valóban, ezt már két éve megkötötték, hogy – ha jól emlékszem – a 120 mm-nél nagyobb fegyvereket vissza kell vonni, de hát mindentől függetlenül vannak fegyverek, amelyek elő-előkerülnek. Felmerülhet a kérdés, ki figyeli ezeket. A békefenntartók? Csak panaszt hallottam róluk. Voltam előretolt állásoknál, megkérdeztem, hogy jártak-e arra az EBESZ-től. Mondták, hogy nem találkoztak velük. Az egész háborúban az a legszörnyűbb, hogy ez nem más, mint egy állóháború, ahol mindkét félnek vannak pozíciói a frontvonal mentén, ahonnan lövik egymást, miközben semmi mozgás nincsen.
Kinek az érdeke ez a háború?
Jó kérdés, tulajdonképpen mindenkinek, az oroszoknak azért, mert a Nyugat felé közeledő Ukrajnát véreztetik, így az ország nem mehet semmilyen szervezetbe, mert ott van az állóháború. Ugyanakkor a kijevi vezetésnek sem rossz ez a helyzet, miután ott is oligarchia van, szimplán csak helyet cserélt az ellenzék a kormánypárttal.
Mennyiben változott Ukrajna a Szovjetunió szétesése óta?
Azért ott is vannak gazdag emberek, voltak beruházások, de az is igaz, hogy a privatizációban meggazdagodott hatalmas gazdasági vezetők uralják az országot. Ők ismerik egymást, hol küzdenek egymással, hol összefognak egymással egy harmadik szereplő ellen. Visszatérve a kérdésre, hogy kinek az érdeke ez a háború, mindent rá lehet fogni erre, az egészségügy állapotától kezdve sok más belpolitikai problémáig.
Mindeközben Kijev adott otthont az Eurovíziós Dalfesztiválnak, a tudósítások meg a béke szigetének írták le Ukrajnát, Kijevet, a fővárost.
Ezt az állapotot lehet érezni már a frontvonaltól úgy közel 30 kilométerre is, a piacok, a boltok nyitva, zajlik az élet.
A Donyeck medence gyárainak a tulajdonosai hogyan gondolkodnak, esetleg mindkét félnek szállítanak?
Ez érthetetlen, van egy ember Rinat Ahmetov, aki Ukrajna leggazdagabb embere, neki rengeteg gyára, kohója, bányája van a Donyeck medencében, amikor a háború elindult, akkor ő nem tudott dönteni, hogy hova is álljon. Azt feltételezik róla, hogy mind az ukránok, mind a szakadárok felé tesz gesztusokat. Így egyrészt háború van, de a kereskedelem sem áll meg.
Milyen fegyverek állnak egymással szemben, volt szovjet eszközök?
Igen, persze felmerül a kérdés, hogy az egykori szovjet fegyverekből a lőszerek elfogynak, akkor honnan kapnak utánpótlást a szakadárok, olyan eszközöket, amelyek egyre modernebbek? Mindenki tényként kezeli, hogy az oroszoktól. De van még egy kérdés, például a maláj repülőgép tragédiája kapcsán. Azt mondják, a szakadárok tették, de hogyan is képes egy nemrég még munkásból lett szakadár egy rakétát kezelni, amivel a gépet eltalálták? Hogyan tudnak tankot vezetni? Az nem válasz, hogy évekkel ezelőtt sorkatonaként szolgáltak a hadseregben.
Említette, hogy a frontvonalban nem is láttak még EBESZ békefenntartókat, de Ön találkozott velük?
Én igen, a misszió helyettes vezetőjével, említettem neki is, hogy sok a panasz a szervezet ellen, hogy nem képesek a konfliktusokat megakadályozni. Erre azt felelte, nekik nem is ez a dolguk, csupán a megfigyelés, hogy rögzítsék, ki mernnyiszer sértette meg a tűzszünetet. Nem mellesleg a jelentésük szerint mindenki megsérti azt. Az EBESZ kapcsán is vannak gondok. Például, ha Oroszország támogatja a szakadárokat, akkor miért is van közel 40 orosz ember az EBESZ misszióban? Nem beszélve arról, hogy az EBESZ embereinek egy része nem ismeri az orosz, az ukrán nyelvet, ezért tolmácsokat alkalmaznak, akik helyiek, akiknek lehet valamilyen elfogultságuk ebbe vagy abba az irányba.
Ukrajna hogyan igyekszik ebben a helyzetben megmutatni saját magát?
Példának okáért olyanokban, hogy az ukrán vezetés a XX. századi történelmet igyekszik egy kicsit átértékelni, ilyen a II. világháború európai végét jelentő ünnep, a vezetés május 8-ra tette, az egykori Szovjetunióban például ez május 9.
Mi a helyzet most a Krím-félszigeten?
Ott azért már az 1800-as évek végén beindult egy eloroszosodás, ez egy tény, amivel számolni kell. Ukrajnában a nagyvárosokban már régen is az volt, hogy a nagyvárosokban az érvényesülés egyik eszköze az orosz nyelv, az orosz kultúra ismerete volt. Lehetséges, hogy a Krímben élők jelentős ,része több felmenője is ukrán volt, de ma már oroszként él. Így már tulajdonképpen csak idő kérdése volt, hogy mikor veszik vissza az oroszok a félszigetet. Ukrajna azért sem igyekszik revansot venni a Krímben, mert Oroszország kijelentette, a félsziget az övék. Ukrajna vezetői meg azt mondják, mindenért Putyin és az oroszok a felelősek.
Ukrajna lesz valaha az Európai Unió tagja?
Most azt mondom soha. majd akkor, ha az oligarcha rendszernek vége lesz egyszer, meg ha az orosz befolyás is kezelhetővé válik, netán megszűnik. Most az ukránok úgy vélik, az orosz helyzet előbb-utóbb összeroppanhat, gazdaságilag, de az emberek miatt is, de persze ez a veszély Ukrajnára is fennáll. Vannak, akik azt mondják, jelentősen javítana az ország gazdaságán, ha a Kijev belvárosában lévő autókat eladnák. Az okos ukránok szerint az is elegendő lenne, ha az országot békén hagynák, tűnjenek el az oroszok, az EU, az IMF, stb.
Mi a helyzet az oktatásban, hiszen az is jelentheti a jövőt.
Mint már mondtam, a történelem megítélésében vannak változások, de másutt is vesznek ki a tanmenetből orosz költőket, írókat. Ám sajnos az a helyzet, hogy Ukrajnának nem igazán van saját irodalma, művészete, ebben is az oroszok szerepelnek leginkább. Szerintem ebben az a baj, hogy nem valamiért, hanem valami ellen harcolnak, ez nem vezet sehova.
Mi lesz az ukrajnai magyarokkal?
Ha nem lesz újra sorozás, akkor azt gondolom, hogy lassabb elnéptelenedés várhat a magyar településekre, de nem csak a magyarok mennek el, hanem a ruszinok, az ukránok is.
Köszönöm a beszélgetést.
Breuer Péter
