Napi Tóra
| x |
|
||||
K”K,
Bo hetiszakasz 5. kommentár, 5777. Svát 6.
A sikeres egyiptomi kivonuláshoz egyebek mellett bárányvérre is szükség volt, pedig jó lett volna a kecske vére is. Az Or Háháim szerint peszáh-áldozatnak lehetett volna kecskét is hozni, mert a Talmud alapján (Pszáhim 57) az áldozás szempontjából egyformának számítanak. Rási is a bizonyos értelemben kecske=bárány tételt erősíti: Rivká ezekkel a szavakkal utasítja Jákob-ot: “menj a nyájhoz, és hozzál nekem két szép kecskegidát, hogy azokat finoman elkészítsem apádnak, ahogyan szereti”. Rási a Pirké D’Rabbi Eliezer (32) alapján kijelenti: tényleg két kecskegida volt Izsák megszokott étele? Inkább (úgy értsd) Peszáh volt, az egyik peszáh-áldozat volt, a másikat pedig finomságnak készítette. OK, értjük, akár kecskét is bemutathattak volna őseink, mégis bárányt áldoztak, de ennek mi a jelentősége? Holnap kiderül! Folyt. köv.
Szép napot mindenkinek!
