A zsidóság az önvizsgálatot kevésbé végezte el
Harsányi László legújabb kutatásairól, az erősödő térítésekről, a Magyar Zsidók Hitvédelmi Szövetségének különleges és rövid történetéről beszélt.
Mi történt az OMIKE, a magyar zsidóság életében a húszas évek végén?
Az a sajátos helyzet az OMIKE történetében, hogy minden évtizedben valami új tevékenységgel igyekezett megújítani magát. A numerus clausus után is sok mindent csinált az egyesület. 1925-ben megalakult az OMIKE sportszakosztálya, a Victoria Vívó Club. Rá egy évre lett az OMIKE elnöke budai Goldberger Leó, aki 1939-ig határozta meg az egyesület munkáját. 1927-28-ban megalakulnak az egyesület fiók intézményei Debrecenben és Berettyóújfaluban. 1929-ben lett húsz esztendős az OMIKE, ennek alkalmából írta meg az egyesület történetét Weiler Ernő, aki az indulástól kezdve szinte végig meghatározó személyisége volt. 1930-ban került sor a Wesselényi utcai iskola átépítése kultúrházzá, ez lett a Goldmark terem, ami később nagy szerepet kapott az OMIKE történetében. A húszas évek második felében történik valami, amiről kevés szó esik, a történelmi munkákat átlapozva.
Mik voltak ezek?
1928-ban az Egyenlőség, ami a neológ zsidóság meghatározó hetilapja volt, ír arról, hogy megjelent a Magyar Sion, a hazai konvertitek és Krisztushívő zsidók lapja. Ebben az időszakban erősödik meg a zsidók közötti térítés gyakorlata. Az említett tudósításban az Egyenlőség hivatkozik Bangha Bélára, aki egyébként egy meglehetősen antiszemita jezsuita szerzetes volt, aki a Magyar Sionban ezeket a sorokat veti papírra: „A mai zsidóságnak sehol nincs hazája, mindenütt idegen. Nem csak hazája temploma sincs többé, nincs filozófiája, metafizikája, költészete, zenéje, festészete, építészete, kultúrája, géniusza. A megoldás? A zsidóság tömeges kitérése.” A térítések mögött a római katolikus egyház volt, de az igazi problémát a zsidóság számára nem ez jelentette, hanem a skót misszió felelős térítése, egyébként már ők is egy ideje itt tevékenykedtek Magyarországon. Így kétféle térítésről beszélhetünk, egyrészt a katolikus egyház részéről, míg másfelől a skót misszió révén a protestánsokról. Még egy konferenciát is szervezett a skót misszió a zsidók közötti térítés érdekében, sőt még egy leányiskolát is működtettek. A térítések egy része úgy zajlott, hogy a gyerekeket keresztelték ki az iskolában, aki vagy megmaradtak ebben az új hitben vagy nem. Az intenzív térítési hullámnak két jelentősebb oka volt. Az egyik a vegyesházasságok voltak, ahol általában a nő követte a nem zsidó férjet, a másik pedig gazdasági ok volt. Különböző eseteket írt meg az Egyenlőség, mint amikor római katolikus vallású férj kötelezi feleségét, hogy térjen ki, különben elválik. Egy másik: tizenkilenc éves tanuló a skót misszió iskolájába járt, akkor elkeresztelték. Más: húszéves állami hivatalnok, arra való tekintettel, hogy állását csak akkor őrizheti meg, ha áttér, református lesz. Számos más példát is lehet olvasni ilyenkor. Groszmann Zsigmond főrabbi volt a hitközségnél, aki évről évre foglalkozott a pesti zsidóság kitérésével. 1931-32-ben körülbelül 400 volt Pesten a kitérések száma, országosan ez a szám 6-700 körüli. Később azért meredeken megugrik ez a szám. Ne feledjük, ilyenkor alapvetően a gazdasági okok vezetnek ehhez, hiszen a válság okozta nagy munkanélküliség van, a munkaadók meg, ha válogatni lehet egy katolikus, protestáns és egy zsidó között, akkor a zsidót nem veszik fel.
Mit tehetett ebbe az ügyben a zsidóság több szervezete, a hitközség és az OMIKE?
1927-nem a hitközség elnöke, érzékelve ezt a helyzetet, egy drámai bejelentést tesz, miszerint a város tele van hittérítőkkel, akik a zsidóságra vetik ki hálójukat. Ezért a budapesti zsidóság legfontosabb feladata a gyermekeik megvédése, hiszen a misszionáriusok munkája elsősorban az ő irányukba folyik. Az elnök nyilatkozata után az Egyenlőség egy címlapos vezércikkben tér vissza a hittérítésre. A cikk szerint a harcos antiszemiták és a hittérítők között a legtökéletesebb szereposztás zajlik, ahol az egyik oldalon hangosan hirdetik a zsidóság alacsonyrendűségét, követelik az eltávolításukat, a másik oldalon mézédes szavakkal dicsérik és térítik őket. Egyébként, egy kicsit visszaugorva a történelemben, a századfordulón a gazdagabb zsidóknál zajlott egy kitérési hullám, ám a húszas évek missziója már a középosztály, a polgárságot vette célba. Egy idő után megszületett az intézményes válasz, aminek a szellemi vezére Hevesi Ferenc rabbi volt, aki egy óriási beszédet mondott 1931-ben, aminek a végén azt mondta, meg kell valósítani, fel kell építeni a Magyar Zsidók Hitvédelmi Szövetségét, ami a magyar zsidóság jövőjének a boldogabb alapjait kell megvetni. 1931 februárjában már a Pesti Izraelita Hitközség dolgozik ebben az ügyben, ügyrendet alkotnak, szervezeti szabályt írnak. Az év nyarától egy akciósorozat indul, majd októberben a szervezet is megalakul, több mint ezer ember vesz részt ezen az eseményen. Egyre többen csatlakoznak a szervezethez, olyannyira, hogy az év végén már háromezer taggal számolnak. Erre egy évre, az Egyenlőség tudósítása szerint már hétezer tagja van a szövetségnek.
Milyen eszközei voltak a szövetségnek, mit tudtak tenni?
Két dolgot tudtak tenni, egyrészt egy szellemi hátteret teremtettek, egy olyan ankétsorozat zajlott, ahol rengeteg dolgot elmondtak azokról az értékekről, amelyek a zsidóságot több ezer éven át megtartották. Az előadások nyomtatott formában is megjelentek, mindjárt az első nagy vihart kavart, ennek a témája az önantiszemitizmus volt. A szövetség szerint először az embernek magával kell tisztában lennie. A hitvédelmi szövetség szerint legelőször az iskolák szerepét kell felerősíteni. Többen is csatlakoznak a szövetséghez, mint a hadviseltek is, akik még lapot is indítottak az ügy érdekében. A nagy felbuzdulás után azonban 1933-ban már csak egyetlen híradást találtam a hitvédőkről, ahol egy pécsi rendezvényről írtak, ahol az egyik felszólaló, Sós Endre, aki később az ötvenes évek végétől lett a hitközség elnöke, mondta, biztosítva van a zsidó jövendő. Esz a jóslat nem vált valóra.
Miért nem kutatták eddig ezt a témát?
Nem tudom, talán valamiért a harmincas évek társadalmi folyamatairól csak most kezdenek megjelenni minőségi művek, mint Ungváry Krisztiáné, aki teljesen új információkat is közöl. A zsidóság az önvizsgálatot kevésbé végezte el. Még nem láttam olyan írást, ami feltárná annak az okát, hogy miért jött létre a hitvédelmi szövetség, ahogy arról sem, miért szűnt meg, mik volt az oka, hogy hirtelen eltűnt az újságokból. Talán a Zsidó Levéltár lappangó anyagai között sikerül majd találnom valamit, ami választ ad majd.
Köszönöm a beszélgetést.
Breuer Péter
