Hogy méltóképpen tudjunk fejet hajtani a hősök emléke előtt
Lázár János, a Miniszterelnökséget vezető miniszter a 68. Kormányinfón a Heti Tv kérdésére válaszolt. Szóba kerültek az 1956-os megemlékezések, ahogy a temetők állapota is.
November 4-én gyulladnak meg a megemlékezés lángjai, hogy emlékeztessenek az 1956-os forradalom leverésére. Számtalan rendezvényt, megemlékezést szerveztek szerte a világban. Arra vagyok kíváncsi, hogy ezek mennyire segítették az ország megítélését?
Mind az 56-os emlékbizottság, mind pedig az EMMI kiváló munkát végzett. Az emlékévnek persze még egyáltalán nincs vége, egészen 2018-ig van alkalom a megemlékezésre, hiszen a terrorra való emlékezés időszaka most kezdődik el. A megemlékezések sora egészen Nagy Imre miniszterelnök és társai kivégzésének hatvanadik évfordulójáig tart. Ez megfelelő apropót teremt arra, hogy a kommunizmus bűneire a világon mindenhol felhívjuk a figyelmet, emlékezésre és emlékeztetésre hívjunk, késztessünk mindenkit. Ez az egész azért is fontos, mert egy akkora nemzet, mint a mienk belátható történelmében az, hogy mi Magyarország, az 1956-al meghatározható. Magyarországnak kevés olyan jelképe, szimbóluma van, amivel azonosítják ezt az országot, 1956 egészen biztosan ilyen. Ez a forradalom ma egy az európai civilizációban élő ember számára elválaszthatatlan Magyarországtól. A mögöttünk lévő és előttünk álló emlékév az alkalmas arra, hogy ezt megerősítsük, hiszen mégis arról van szó, a vasfüggöny leereszkedése után Magyarország volt az első, amely megkezdte annak a szétverését, lebontását. Magyarország volt az első olyan ország, amelyik a kommunizmus megbuktatása, ledöntése érdekében egy érdemi áldozatot hozott és komoly lépést tett meg. Utána jött 1968, majd a nyolcvanas évek Lengyelországa, majd így jutottunk el 1989-90-ig, de az első lépést mi magyarok tettük meg. Jól mutatja meg, hogy ennek a népnek, országnak milyen fontos a szabadság!
Az 56-os megemlékezések sorába tartozik a Rákoskeresztúri temetőben átadott látogatói központ, amelyik valóban egészen különleges építmény. Mennyibe került ennek a létrehozása és lesz-e még valamilyen hasonló átadás, megemlékezés 2018-ig, ameddig az emlékév tart?
Amikor a Miniszterelnökségre kerültem, nagy megdöbbenéssel tapasztaltam, hogy egy ilyen nagy nemzet, nagy történelemmel milyen kevés erőfeszítést sem tesz meg az emlékek megőrzése érdekében. Csak példaként Kossuth Lajos, Batthyány Lajos, Széchenyi István sírjai vagy a 301-es parcella nem feltétlenül voltak olyan állapotban, amire mindannyian büszkék lehetnénk. Nem szeretnék most visszafelé mutogatni, hiszen minderre 2014-ben került sor, úgy látszik, az emlékezés kultúrájában nem vagyunk a nyugati népekhez sorolhatóak. Erre talán a nagyvárosok temetőinek az állapotát tudnám felhozni példaként, egy városról, egy közösségről nagyon sok mindent elárul, hogy milyen állapotban vannak a templomai és a temetői. Itt is volt restanciánk, amit anyagiakban nem is részleteznék, mert nem nagy összegekről van szó. A 301-es parcellában először egy infrastruktúra-korszerűsítést hajtottunk végre húsz év után, majd jött a látogatói központ ötlete. Azt remélem mindenképpen, abban konszenzus alakul ki, hogy itt egy remek munkát végeztünk el, itt nem nagy tételekről, pár százmillió forintokról beszélünk. Nem lenne méltó a pénzről beszélni, pláne egy hatalmas összegű GDP, 33 ezer milliárd forint mellett. Haladunk előre, a Fiumei úti temetőt átvette már a magyar állam, ott egy rendezést hajtunk majd végre. Ez már egy többmilliárdos beruházás lesz lépésről lépésre. Ott is azt szeretnénk, ha valaki elmegy a Fiumei úti temetőbe, megnézi azoknak a sírhelyét, akik ennek az országnak a naggyá tételében aktívan közreműködtek, akiknek a nagyságunkat köszönhetjük, akkor megérez valamit abból, hogy milyen is ez az ország. Eddig ez erre nem volt méltó a meggyőződésem szerint, nem egy-egy sírhelyről, hanem az egészről beszélek. De voltak egészen méltatlanul elhanyagolt sírhelyek is, de ebbe sem mennék bele hosszabban, hogy kérdéseket vet fel, mennyire is lehetünk büszkék a múltunkra, ha az emlékeinket így ápoljuk. Voltak nagyon szép előrelépések is, mint az a program, amelynek keretében az összes I. világháborús emlékművet felújítjuk, azokat, amelyek Magyarországon fellelhetők és azokat is, amelyek a határon túl találhatók.2018-ra mindegyiket megcsináljuk! Zajlanak az 1956-os megemlékezések, felbecsülhetetlen mértékű kiadvány, könyv, diákmunka születik, ez mind-mind előrevisz. Akkor lesz rendben ez az ország, ha az I., II. világháborús, az 1956-is forradalomra való méltó megemlékezés feltételei meglesznek, az összes emlékhely rendben lesz, az áldozatok és a hősök neve megörökítésre kerül. Ez a munka harminc év után sincs elvégezve. Felmértünk, találtunk olyan emlékműveket az I. világháborúból, amelyek egészen méltatlan állapotban voltak és most nem is hozom szóba, hogy 660 ezer áldozatunk van ebből a háborúból, ami népességarányosan az egyik legnagyobb az európai háború történetében, ám ehhez képest nincs minden sírunk rendben. Jön majd Trianon évfordulója majd, úgyhogy lesz még miről beszélni a következő években. Visszatérve, az 1956-os megemlékezéseknek az a része, hogy a közösségekben emlékhelyek létesüljenek, a meglévők felújításra kerüljenek, hogy méltóképpen tudjunk fejet hajtani a hősök emléke előtt, ez szerintem rendben volt.
Említette az előbb a templomokat, a múlt héten a zuglói zsinagóga kiégett. Tervez-e a kormány valamilyen gyors segítséggel a gyors rendbehozatal érdekében?
Természetesen, várjuk a megkeresést, állunk rendelkezésre, szívesen segítünk.
Az oktatási államtitkár nemrégiben Izraelben írt alá együttműködési megállapodást ottani kollégájával, amiben többek között a diákcsere programról is szó volt. Ön szerint miért nem volt ennek nagyobb híre?
Valószínűleg azért, mert nem helikopterrel ment.
Köszönöm a beszélgetést.
Breuer Péter
