Gyertyagyújtás egy magasabb szinten
Darvas István rabbi a gyertyagyújtásról, arról, hogy egyszerre kell az emlékezésért, az emlékeztetésért és az ünnepért is meggyújtani a lángokat.
Mi a mostani hetiszakasz?
Beháálothá hetiszakaszt olvassuk a héten, Mózes IV. könyvének és tzalán a Tórának is az egyik leggondolatgazdagabb részét. Bár ez a Tóra bármelyik részére igaz, de erre a hetiszakaszra mindenképpen, ezért is javaslom, hogy olvassák el vagy menjenek el egy zsinagógába meghallgatni.
Melyik zsinagógába?
Én mindegyik budapesti és vidéki neológ zsinagógát egyformán jó szívvel tudom javasolni. Ha a Bét Jehuda zsinagógát választják, akkor péntek este héttől, szombat reggel kilenctől várunk mindenkit.
Miért éppen Bét Jehuda lett az OR-ZSE zsinagógájának a neve?
Jehuda Jákob fia volt, volt egy eset, amiről a Tóra ír. Amikor a testvérek elkerültek Egyiptomba, ott álltak József előtt, akit még nem ismertek fel, aki a testvérük, akit eladtak. József egy nagyon kemény feltételt szab nekik, ez az volt, hogy Benjáminnak, a legkisebb testvérnek ott kellett maradnia Egyiptomban József mellett, így kellett visszamenniük a testvéreknek az idős apjukhoz, Jákobhoz. Erre mondott Jehuda egy mondatot, ami így szól: Hogyan mehetnék fel apámhoz, ha az ifjú nincs velem? Ezt a mondatot az adott helyzetben is lehetett értékelni, de a későbbi kommentárirodalom is nyilatkozott erről. Szerintük ez a gondolat minden zsidó embernek az ars poeticája kell legyen, azaz hogyan mehet fel a mennyei Atyához, ha az ifjak nincsenek vele. A névválasztás is ezt mutatja, van egy kettős kötelességünk. Egyik, a lehető legtöbbet elsajátítani a zsidó ismeretekből, de ugyanilyen fontos, hogy arra törekedjünk, ezeket az ismereteket minél több gyereknek adjuk át, fenntartva a folytonosságot. A Bét Jehudában tehát arra törekszünk, hogy ne legyenek olyan ifjak, akik nem követnek minket, hogy legyenek elkötelezettek a jiddiskeit felé. Így mutatjuk meg, hogy ez eredményezhet egy virágzó zsidó közösséget.
Akik elmennek, azok mit hallanak majd Öntől?
Pénteken először tanulunk, majd következik az imádkozás és a dróse, ami a fényről, annak szerepéről szól majd. Másnap, szombaton reggel imádkozás lesz, majd következik a Tóra olvasás. Ennek az első gondolatát kiemelném. Áronnak, a főpapnak azon kötelességéről szól a Tóra, hogy neki és a leszármazottainak kell a menóra lángjait meggyújtani. Ezzel kapcsolatban, azaz a gyertyagyújtással kapcsolatban érdemes kiemelni egy nagyon fontos dolgot. Ez pedig nem más, hogy mikor és miként gyújtunk gyertyát. Gyújtunk lélekgyertyát, amikor emlékezünk azokra, akik már nem lehetnek velünk. Nem csak emlékezünk, hanem emlékeztetünk, hogy ők nem csak fontosak voltak, hanem most is azok. Gyertyát gyújtunk, amikor bejön a Szombat vagy valamilyen ünnepünk. Tehát a gyertyagyújtás az emlékezésről, az emlékeztetésről és az ünnepről is szól egyszerre. Éppen ezért, amikor valaki meggyújt egy gyertyát péntek este, akkor mindhárom aspektus ott van mögötte. Minden másnál fontosabb és a jövőt is építő gyertyagyújtás az, amelyik egyszerre szól az ünnepnek, az emlékezésnek és az emlékeztetésnek is. Az egész zsidó gondolkodásnak egy nagyon fontos eleme lehet vagy éppen kellene lennie, hogy nem kizárólag a múlt miatt gyújtunk gyertyát, nem kizárólag a jövő miatt gyújtunk gyertyát, hanem a már említett három dolognak is jelen kell lennie a gyertyák meggyújtásánál. Ez emeli egy magasabb szintre a gyertyagyújtás műveletét.
Köszönöm a beszélgetést, a tanítást. Sábbát Sálom!
Breuer Péter
