Darvas István, az OR-ZSE rabbija a hetiszakaszról, a cádikok jelentőségéről beszél
Az köztudott, hogy hetiszakasz nincsen rabbi nélkül. Mi is a mostani hetiszakaszunk címe, mit lehet róla tudni?
A mostani hetiszakasz Noéról szól, a címadója és egyben a főszereplője is ennek a résznek. Azt mindjárt a legelején le kell szögezni, hogy Noé egy igen ellentmondásos szereplője a hagyományainknak, hiszen van egy olyan megállapítás, amit nem emberek tettek róla, hanem maga a Jóisten, a Tóra által, azaz ő egy cádik, egy igaz ember volt. Van azonban egy kitétele is ennek a jellemzésnek, ami úgy hangzik, hogy Noé a nemzedékének volt egy igaz embere. Az, hogy a zsidóság mennyire érzékeny egy akár apró betűre is, ami látszólag feleslegesen áll a Tórában, így erre a kifejezésre „ugrott” a teljes rabbinukus hagyomány. Rási szerint, voltak olyanok, akik szerint ez a nemzedékének kitétel arra vonatkozik, hogy ha Noé egy igazabb nemzedékben élt volna, mondjuk Ábrahám nemzedékében, akkor őt ott nem tudott volna kimagaslót alkotni. E szerint az értelmezés szerint csak ebben, az alacsonyabb nívójú erkölcsi korszakban tudott kimagasló lenni. Mások éppen fordítva hangsúlyozzák Noé szerepét, és azt mondják, aki ilyen viszonyok között is kiemelkedik, az jobb körülmények között még inkább maradandót tudott volna alkotni.
Noénak a negatív kritikára melyik cselekedet adott okot?
A bölcseink ezen is vitatkoztak, vitatkoznak, az egyik leginkább elfogadott álláspont szerint, ezt a berdicsevi és a lubavicsi rebe is osztja, Noé 120 évet kapott arra, hogy azt a bizonyos bárkát, amely kimenekítette az emberiséget és minden élőlényt, megépítse. Ez a 120 év nem kevés, még bibliai viszonyok között is soknak mondható és Noé, bár ez alatt az idő alatt becsülettel végezte a munkáját, azonban nem imádkozott korszakának bűnöseiért. Ezt a jellemzést talán el lehetne fogadni, de annyit meg kell jegyezni, hogy ha magunk elé idézünk egy képet, amiben valaki 120 évig épít egy bárkát, akkor az is felmerülhet az emberekben, hogy ennek oka van. Ráadásul ez a bárka nem is lehetett szerény méretű, pontos leírását is tartalmazza a Tóra, ezért talán maga az építkezés is elég lehetett arra, hogy felhívja az emberek figyelmét, hogy valami baj van. Ez egy általános problémára világít rá! Nagyon nehéz úgy figyelmeztetni, vagy éppen kritikát megfogalmazni, hogy az ne legyen bántó, ne legyen sértő, hiszen néha valamennyien hajlamosak vagyunk arra, hogy a kritikáinkat a kelleténél tüzesebben fogalmazzuk meg. Viszont, ha halkan, „csak” tesszük a dolgunkat, létezésünkkel, munkásságunkkal próbálunk arra figyelmeztetni, hogy esetleg valamin változtatni kéne, azt nem biztos, hogy meghallják. Noénak talán ez volt a tragédiája, ő úgy működött, hogy ennek nem tudott elég hangos PR-t biztosítani, ennek köszönhetően valóban csak ő, a családja és a kiválasztott élőlények menekülhettek meg, ráadásul még az utókor is relativizálja tevékenységét, igaz voltát. Pedig nem tett ő többet és mást, csak a dolgát végezte.
Ma vannak cádikok?
Hálistennek nem az én feladatom eldönteni, ez isteni hatáskörben van, ha az Örökkévaló úgy látja, hogy vannak cádikok ebben a nemzedékben, akkor ezt nyilvánvalóan nem hozza a tudomásunkra, az elmélet szerint minden nemzedékben van legalább 36 igaz ember. Az ő jellemzőjük az, hogy mi sem tudjuk, kik ők, illetve ők maguk sem tudják ezt. A hitünk és a hagyományunk szerint vannak igaz emberek ma is.
Az ön zsinagógájában mikor vannak az istentiszteletek a cadikoknak?
Mindenkinek, így a cadikoknak is, mindenkinek, akik jó úton vannak a cádikká váláshoz, pénteken 6-kor szombaton reggel 9-kor, hétköznap hétfőn és csütörtökön fél 8-kor imádkozunk.
Az interjú a 2014. október 24-i Halljad Izrael! adásában elhangzott beszélgetés szerkesztett változata.
