Élt 25 évet – Szomorkás búcsú az ELAL-tól
Értem én, hogy ez a világ rendje. Teljesen világos, hogy a fapadosok egyre jobban előtérbe kerülnek, a repülés olyanná válik, mint egykor volt autóval utazni, azaz semmi extra, a lényeg, hogy minél gyorsabban elérjük a célunkat. Mégis…
A gépen már tudtam, éreztem, otthon vagyok. Nekem ezt adta az El-Al, s gondolom, ezzel nem vagyok egyedül. Szerettem azt, hogy a gépek kényelmesek voltak. Nagyon szerettem azt, hogy a személyzet figyelmes volt. Azt is élveztem, hogy tudtam biztonságban vagyok. Örömet okozott a kiszolgálás, szóval minden, amit nekem a repülés, az utazás jelentett akkor és jelent ma is. Azt különösen jó volt tudni, hogy az El-Al-nál az összes gépen a légkör olyan volt, mint a jeruzsálemi zsibvásárban, tolongással, állandó járkálással, extra igényekkel, imádkozással, ám a személyzet mindig nyugodt maradt.
Mennyi minden történet jut eszembe! Például az, amikor egy igen „szemfüles” tel-avivi ügynök kezdett el jegyeket árulni a Tel-Aviv-Budapest járatra, bát akkor még nem volt közvetlen kapcsolat, így a gépek Bécsben szálltak le és fel. Ennek ellenére mégis mennyien vettek tőle jegyet! Amikor 25 évvel ezelőtt az El-Al Magyarországra is elkezdett repülni, akkor azt nagyon fontos lépésnek tartottam. Persze, sokan gondolhatják, nekem ez volt a legfontosabb, hiszen a két hazám között folyamatosan röpködtem. Igen, ez így van, talán mondhatom, azon kevesek közé tartozom, akik a legtöbbször ültek a Dávid csillagos gépeken. Ám ez másnak is, mindkét országnak, lakóinak fontos volt. Hiszen a diplomáciai kapcsolatok újbóli felvétele után megindultak a gépek, s a gépeken emberek ezrei, tízezrei, százezrei jöttek-mentek. Jöttek Izraelből, hogy újból találkozhassanak a rokonokkal, a szülőfölddel, az emlékekkel. Jöttek szülők, nagyszülők, hozták a gyerekeket, unokákat megnézni, hol és hogyan is élt a család egykor, mit is jelentett nekik Magyarország. Ám jöttek nem kevesen olyanok is, akiknek semmi közük nem volt ehhez az országhoz, egyszerűen „csak” a kíváncsiság hajtotta őket. Onnan ide.
Csak mellékesen kell megjegyeznem, hogy egy másik, már szintén megszűnt légitársaság, a MALÉV legjövedelmezőbb desztinációja volt ez a járat.
És mennyien utaztak innen oda! Rokonlátogatóba, megismerni Erec Jiszroelt, a földet, amihez minden zsidónak, éljen bárhol, de van köze. Emlékszem arra is, amikor a Szochnut által szervezett nyári programokra tömegesen mentek gyerekek, emlékszem az esti, éjszakai indulásokra, a hihetetlen izgalmakra, a féltésre, a félelemre, majd a teljes feloldásra Izraelben.
Amikor évekkel ezelőtt izraeli diákok százai indultak el Magyarországra tanulni, mert valamiben még a magyarok is kiválóak az izraeliek szemében.
Én meg mindeközben afféle ingázóként szálltam fel a repülőre, mentem hivatalos úton, újságíróként, tolmácsként. Jöttem gyerekeimhez, rokonaimhoz, hoztam-vittem embereket. Csodálatos volt, hogy amikor elhelyezkedtem, akkor jöttek, hozták az újságot, lesték a kívánságaimat. Jó lenne, ha azt mondhatnám, hogy csak az enyémet, de az igazság az, hogy mindenkire figyeltek, aki a gépeiken repült. Nekem ezt is jelentette az El-Al. amivel bejártam az egész világot.
Már gyerekként is sokat jelentett az El-Al, mert tudtam, hogy van egy unokatestvérem, aki ott volt, mint vezető utaskísérő.
Amikor már Izraelben éltem, egyetemistaként rengeteget dolgoztam a Ben Gurionon, az El-Al gépeknek voltam az outside catering managere.
Amikor elindítottam a hírügynökségem, akkor azt fontosnak tartottam, hogy az én oldalamon is lehessen jegyet foglalni az El-Al járataira, mert nekem valóban életem része volt ez a társaság.
Értem én, hogy ez a világ rendje, és azt is értem, hogy nem volt egy olcsó mulatság náluk repülni, s teljesen világos, Izraelnek szüksége van arra, hogy minél többen jussanak el az országba, mert tényleg számos olyan látnivalót kínál, amit másutt nem talál meg az ember. Tisztában vagyok azzal, hogy ennek az is az ára, hogy már nem El-Al van, hanem Up (apppp, opppp??), amelyik a klasszikus fapados szolgáltatásokat kínálja. Nekem azonban folyamatosan megmarad a hiányérzetem, nem tehetek róla, szeretem a kényelmet, szerettem azt, amit az El-Al kínált.
Hiányozni fog.
Lehet, hogy megöregedtem és szentimentálisabb lettem?
Breuer Péter
