Váradi Hédi színésznő 25 éve halt meg – PORTRÉ
Huszonöt éve, 1987. április 11-én halt meg Váradi Hédi Kossuth-díjas színésznő. Az MTVA Sajtó- és Fotóarchívumának anyaga:
1929. szeptember 22-én született Újpesten. Nyomdász és kottamásoló apja és anyja is amatőr színjátszó volt, így lányuk az ő álmaikat is megvalósította, amikor felvételt nyert a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, ahol 1952-ben kapta meg diplomáját.
A Madách Színházban üstökösként indult karrierje. Már 23 évesen Shakespeare drámájában Júliát játszhatta második szereposztásban Tolnay Klári mögött. Drámai naivaként a kor szépségideálját testesítette meg, szépségéhez báj és humor is társult, de ha kellett, szenvedélyes könnyedséggel és lányos nőiességgel hódította meg a nézőket. A Madách Színházban Uray Tivadarral alakult ki különösen jó szakmai kapcsolata, a színésznő később második főiskolájának nevezte az idősebb kollégától kapott tanácsokat, útmutatásokat.
1963-ban átszerződött a Nemzeti Színházba, amelynek élete végéig tagja maradt. Emlékezetes alakítást nyújtott Évaként Az ember tragédiájában, az előadásban Ádámot Sinkovits Imre, Lucifert Kálmán György alakította. Fellépett musicalekben is (Imádok férjhez menni), tragikus hősnőt játszott Arthur Miller A bűnbeesés után című drámájában. Nagy közönségsikert aratott Peter Weiss darabjában, a Marat halálában: a gyilkos Charlotte Corday erotikus kisugárzású, őrült lányalakját az álom és az ébrenlét, a valóság és a téboly határán lebegtette. A Nemzetiben utolsó nagy szerepe Schiller Stuart Máriája volt, a szomorú, fenséges magányú királynővel számára is lezárult egy korszak.
A hetvenes években – saját szavai szerint – „kikerült a színházi centrifugából”, de a színészet iránti szeretete és alázata megmaradt. Mindent a szakmának rendelt alá, lakásában még bordásfalat is felállított, hogy alakját megőrizze, kenyere is különleges, neki őrölt búzából készült, hogy ne legyen hizlaló. Önálló műsorával járta az országot, a legkisebb településre is eljutott. Egy ideig vezette a Könyvről könyvért című rádiós vetélkedőt, rajzfilmeket szinkronizált: jellegzetes, vékony hangjával ő volt a kőkorszaki Flintstone-család Irmája és a népszerű Frakk-sorozat Szerénkéje.
Sokat foglalkoztatták a filmvásznon és a televízióban. Először 1953-ban a Föltámadott a tenger című korabeli „szuperprodukcióban” állt a kamera elé, utoljára pedig halála évében Makk Károly Az utolsó kézirat című filmjében. Színpadi teljesítményét már 1960-ban Jászai Mari-díjjal ismerték el. A sors iróniája, hogy a kiváló művészi címet 1973-ban, a Kossuth-díjat 1975-ben már mellőzésének időszakában vehette át. Éppen ekkortájt, 1977 és 1983 között egyetlen szerep sem jutott neki a nemzet első színházában. Amikor aztán 1983-ban Loleh Bellon Csütörtöki hölgyek című darabjában gondoltak rá, már súlyos beteg volt.
Váradi Hédi magánéletében nagyon fegyelmezett, önzetlen és maximalista volt, családját és a gyerekeket szerette, segítette. Nyilvános helyen nem nagyon mutatkozott, élete utolsó évtizedében visszahúzódva élt. Parasztházat vásárolt Gánton, és misztikus vallási filozófiákban keresett menedéket. Mindössze 58 éves volt, amikor hosszú, súlyos betegségben 1987. április 11-én meghalt Budapesten, a Gyáli úti kórházban, ahova a színpadról vitték.
