Oszama bin Laden Szaúd-Arábia egyik leggazdagabb családjának tagja,
Oszama bin Laden Szaúd-Arábia egyik leggazdagabb családjának tagja, de a forradalmat keresve elhagyta otthonát, a fanatizmus útjára lépre egy olyan
gyilkos szervezetet hozott létre, amely terrorizálta a Nyugatot, s végül a világ legnagyobb erőkkel üldözött emberévé vált.
A történelem legintenzívebb embervadászata végül elvezetett bin
Ladenhez, akinek a pénze és dühödt igehirdetése ösztönözte a
szeptember 11-i terrorista támadásokat, amelyek New Yorkban,
Washingtonban és Pennsylvaniában csaknem 3000 ember halálát
okozták, s lyukat ütöttek Amerika biztonságérzetén.
A Nyugaton a gonosz megtestesülésének tartott bin Ladent csodálták
és mélyen tisztelték egyes radikális mohamedánok, akik magukévá
tették az általa hitetlennek minősített Egyesült Államok és egyes
arab kormányok elleni végeérhetetlen dzsihádról alkotott
vízióját.
Bin Laden olyan események láncolatát indította el, amelyek az
Egyesült Államokat belevitték az Afganisztán, majd az Irak elleni
háborúba, s az iszlám szélsőséges hívei elleni küzdelembe, amely
országok tucatjait érintette minden kontinensen, leszámítva az
Antarktiszt. Amerika teljes hírszerző apparátusát arra
mozgósították, hogy számolja fel az újabb otthoni terrortámadások
veszélyét.
Bin-Laden al-Kaida nevű szervezetét vádolták az Egyesült Államok
afrikai követségei ellen 1998-ban elkövetett, 231 ember halálát
okozó bombatámadásokért és a Cole amerikai hadihajó ellen 2000-ben
Jemenben végrehajtott támadásért, amelynek 17 amerikai tengerész
esett áldozatul, valamint számos egyéb, részben sikeres, részben
kudarcot vallott merényletkísérletért.
Valószínűleg ugyanilyen fontos volt bin Ladennek az a képessége,
hogy – még rejtőzködve is – képes volt ösztönözni a nevében gyilkoló
terroristák új nemzedékét. Az al-Kaida magas rangú vezetőinek
többségét megölték vagy elfogták a 2001. szeptember 11-e óta eltelt
időszakban, s az európai és ázsiai titkosszolgálati vezetők szerint
ma már a bin Laden által ösztönzött hazai radikális csoportok
jelentik a nagyobb veszélyt, nem maga az al-Kaida.
Az iraki háború – amelyet részben azokkal a hibás titkosszolgálati
megállapításokkal indokoltak, amelyek szerint Szaddám Huszein ottani
vezetőnek tömegpusztító fegyverei voltak és kapcsolatban állt az
al-Kaidával – vált azzá a kiképzőtereppé, amelyen az új generációhoz
tartozó terroristák egy része képességeit kifejlesztette.
Az al-Kaida kihasználta a Szaddám utáni Irakban uralkodó káoszt
arra, hogy belerángassa az Egyesült Államokat egy olyan ingoványba,
amelyben már mintegy 5000 amerikai katona és sok ezer iraki halt
meg.
Bin Laden öröksége egy továbbra is rendkívül ideges, felajzott
világ.
A piszkos bomba, a teljes test vizsgálata és a tömegpusztító
fegyverek a globális szótár részeivé váltak, míg más szavak és
kifejezések, mint például a Guantánamo, az Abu Graib és a foglyok
más országnak történő kiszolgáltatása perzselő dühöt váltottak ki az
arab világból.
A sovány, szakállas, több mint 183 cm magas bin Laden az 1980-as
években csatlakozott a támadó szovjet csapatok elleni afganisztáni
háborúhoz, s bátor, találékony parancsnokként vált ismertté. Az
építőipari vállalkozásból szerzett jelentős családi vagyona
kétségtelenül növelte tekintélyét a mudzsahedin harcosok
között.
Amikor bin Laden visszatért Szaúd-Arábiába, dicséretekkel és
adományokkal árasztották el, s számos felkérést kapott arra, hogy
beszédet mondjon mecsetekben és családi otthonokban. Azonban nem sok
időbe telt, hogy céljai elkanyarodjanak a korábbi nyugati támogatói
által követett céloktól.
„Amikor amerikai termékeket vásárlunk, palesztinok meggyilkolásának
részeseivé válunk” – hallható egy kazettán, amely abban az időben
mondott beszédeit tartalmazza.
Bin Laden életében 1990-ben jött el a „megtermékenyítő pillanat”:
ekkor amerikai csapatok érkeztek Szaúd-Arábiába, hogy onnan támadva
kiűzzék az irakiakat Kuvaitból.
Bin Laden megpróbálta lebeszélni a rijádi kormányt arról, hogy nem
mohamedán katonákat engedjen oda, ahol Mohamed próféta megalapította
az iszlámot, ám a szaúd-arábiai vezetés az Egyesült Államokhoz
fordult, hogy védje meg hatalmas olajtartalékát. Amikor bin Laden
tovább bírálta Rijád és Washington szoros szövetségét, megfosztották
szaúdi állampolgárságától.
„Láttam a személyiségében végbement radikális változást, azt, ahogy
nyugodt, békés és szelíd, a mohamedánokat segíteni akaró emberből
olyan személlyé vált, aki hitte, hogy képes lesz összegyűjteni és
elvezetni egy Kuvaitot felszabadító hadsereget. Felszínre került
gőgje és fennhéjázása” – nyilatkozta Turki herceg, a korábbi
szaúd-arábiai titkosszolgálati főnök 2001 végén egy interjúban.
A herceg, aki Pakisztánban és Szaúd-Arábiában évekkel korábban
többször is találkozott vele, az akkori bin Ladent még úgy
jellemezte, hogy „szelíd, lelkes, kevés szavú fiatalember, aki
beszéd közben sose emeli fel a hangját”.
Abdel-Bari Atuan, a Londonban megjelenő Al-Kudsz Al-Arabi című
újság szerkesztője 1996-ban tíz napot töltött bin Laden társaságában
egy afganisztáni barlangban. Szerinte bin Laden „az arab világban
élő milliók fájdalmának gyökeréig hatolt”, amikor alternatívaként
kínálta magát az arab rezsimekkel szemben, amelyek nem tudták
megszabadítani az arab földet az izraeli megszállástól, s képtelenek
voltak helyreállítani népeik büszkeségét.
Szerinte bin Laden és követői sose féltek a haláltól.
Úgy beszéltek róla, „ahogy fiatal emberek beszélnek arról, hogy
diszkóba mennek. Irigyelték a harcban elesetteket, mert Isten
ügyének mártírjaiként haltak meg” – mondta.
