A kínaiak legnagyobb ünnepükre készülnek
Már ropognak a petárdák Kína-szerte, díszbe öltöznek a városok, tiszták a lakások, készül az ünnepi menü: a kínaiak éjfélkor beborítják az eget színes
tűzijátékaikkal, hogy köszöntsék a tavaszt és a Nyúl évét,
egyszersmind megkezdve egyhetes szórakozásukat.
A kínai holnaptár szerinti új esztendő, egyben a Tavaszünnep
kezdete az idén február harmadikára esik. A kínaiak nagy része még
mindig csak ilyenkor találkozik családjával egyszer egy évben. Még
ha egyre többen engedhetik is meg maguknak, hogy többször
hazalátogassanak, a teljes családi együttlétre esély csak újévkor
van – ha nincs esküvő vagy temetés. Az idén az ország közel másfél
milliárdos lakosságának mintegy a fele, 700 millió ember kelt útra,
hogy időben otthon, a szülőföldjén legyen.
A tavaszünnepi hagyományok mintha kopnának – állapítják meg a kínai
internetes portálokon csevegők, sok fiatal már nem annyira szívesen
megy haza, fárasztónak, formálisnak, unalmasnak, esetenként kínosnak
és igen költségesnek tartja az újévi hazaruccanást. A távolból
hazatérők kimondatlan kötelessége, hogy némi készpénzzel segítsék
szüleiket, és testvéreik gyermekei kezébe is nyomjanak egy-egy piros
borítékot. Mindez természetesen az ajándékok mellé, ami ma már nem
biztos, hogy csak apró figyelmesség.
A nagyvárosokban élők között akad, aki bevallja, hogy
lelkiismeret-furdalása van, mert még mindig a szülei által a városba
költözésekor neki adott pénz felhasználásával tudja fenntartani
magát, ajándékait is gyakorlatilag a szülők saját pénzéből veszi.
Mások is arra panaszkodnak, hogy hitel vagy hitelkártya nélkül
bizony nem tudnák teljesíteni az ünneppel járó kötelezettségeiket.
Nem kevesen attól viszolyognak, hogy odahaza ismét nekik szegezik a
kérdést: hol a menyasszony (vagy a vőlegény)? Hetekkel ezelőtt
azokról a hirdetésekről cikkeztek a kínai sajtóban, amelyekben a
feladók alkalmi párt kerestek maguknak az egyhetes családi vizitre,
hogy a látszat révén megkíméljék magukat a szégyentől.
A tehetősebbek között sokan vannak, akik ezekben a napokban inkább
külföldre utaznak. Thaiföldre, a Fülöp-szigetekre, Malajziába vagy
Balira mennek barátaikkal, esetleg Szaipan szigetére. A nagy
többség, a százmilliós tömegek azonban még mindig a hagyományokhoz
illően töltik az óév utolsó estéjét és az elkövetkező hetet –
otthon, a szerettei körében.
A hagyományok lényegi eleme a kínai embereknek felemelő
boldogságérzetet nyújtó őrületes petárdázás és tűzijátékozás mellett
az esti vacsora és annak fogásai közt az elmaradhatatlan csiaoce
(Jiaozi), vagyis húsos derelye. A következő napokban hatalmas
tömegek indulnak a piros lampionokkal feldíszített parkokba,
terekre, ahol amolyan vurstli hangulat uralkodik az össznépi
mulatságok szokásos kellékeivel a vattacukortól a céllövöldén át a
körhintáig. Természetesen vásárfiát is kötelező lesz vásárolni, és
minden bizonnyal a sláger ezúttal a nyuszik különböző színű anyagú
és méretű ezernyi változata lesz.
