A Scud rakéták ügye Iránnal és a közel-keleti békefolyamattal függ össze

 


Izrael és az Egyesült Államok ismételten óvott a Hezbollah libanoni síita szervezet katonai erejének növelésétől, ami elemzők szerint az iráni atomprogrammal kapcsolatos kérdés és az izraeli-palesztin békefolyamat zsákutcába jutásával magyarázható.

    Azok a hetek óta hangoztatott utalások, amelyek szerint a Hezbollah nagy hatótávolságú Scud rakétákat kapott Szíriától, a libanoni síita szervezet ellen tervezett támadás tervének részét képezik arra az esetre, ha az Iránnal, a Hezbollah fő támogatójával folytatott tárgyalások kudarcba fulladnának – vélik a szakértők.
    „Ha 2011 elejéig az Irán elleni szankciók semmilyen eredményre sem vezetnek, igencsak más lesz a helyzet” – jelentette ki Paul Salem, a Carnegie Központ közel-keleti igazgatója.
    „A rakéták története a semmiből bukkant elő. Senkinek sincs ezzel kapcsolatban bizonyítéka, de világos, hogy Izrael dossziét készít elő, amelyet akkor fog majd felhasználni, ha háborút akar kezdeni” – tette hozzá a szakértő.
    Paul Salem szerint abban az esetben, ha tárgyalások nem vezetnek eredményre, az egyetlen eszköz Irán féken tartására az lehet, ha a térségbeli szövetségeseire csapnak le. „Márpedig jelenleg a legfontosabb szövetségese a Hezbollah” – jegyezte meg.
    Simon Peresz izraeli államfő április 13-án párizsi látogatásán nyilvánosan megvádolta Szíriát, hogy Scudokat szállít a Hezbollahnak, amelyekkel a szervezet a zsidó állam egész területére csapást mérhet. Damaszkusz tagadta ezeket az állításokat.
    Kedden Robert Gates amerikai védelmi miniszter, amelynek országa a Hezbollahot a „terrorista” szervezetek között tartja nyilván, keményebb hangnemet ütött meg: azzal vádolta meg Iránt és Szíriát, hogy „egyre nagyobb hatótávolságú rakétákat” szállít a Hezbollahnak.
    Az elemzők szerint a Scud rakéták kérdése annál is kényesebb Izraelben és az Egyesült Államokban, mivel arra az időszakra emlékeztet, amikor Szaddám Huszein megbuktatott iraki diktátor Scud rakétákkal lőtte 1991-ben, az Öböl-háború idején Szaúd-Arábiát és Izraelt.
    „Ez az ügy a Scud szó jelképes hatása miatt lett ennyire jelentős. Az izraeli és az amerikai közvélemény számára ezek a rakéták Szaddámot idézik – mondta Peter Harling, a Nemzetközi Krízis Csoport (ICG) libanoni, iraki és szíriai projektvezetője.
    „Sajnálatos, hogy Washington részt vesz ebben a szócsatában ahelyett, hogy nyugtatná a kedélyeket” – tette hozzá a Damaszkuszban dolgozó szakértő.
    Az eredetileg a Szovjetunióban kifejlesztett és gyártott Scud rakéták 11 méter hosszúak, a hatótávolságuk a típustól függően 300 és 500 kilométer között mozog.
    Paul Salem szerint az állítások azt a célt is szolgálhatják, hogy rábírják Szíriát, szakítsa meg a szövetségét Iránnal.
    „Izrael, az Egyesült Államok és más országok megpróbálják eltávolítani Damaszkuszt Teherántól, és el akarják érni, hogy csökkentse a Hezbollahnak nyújtott támogatását” – vélte Salem.
    „Aggodalomra ad okot, hogy a múltban a hasonló szóbeli eszkalációk légitámadásokhoz, sőt időnként háborúkhoz vezettek, következésképp nem szabad könnyedén venni”.
    Megfigyelők szerint a rakéták kérdése eszköz Izrael számára ahhoz is, hogy feledtesse a haldokló békefolyamatot a palesztinokkal és gyorsítsa a telepépítést többek között Kelet-Jeruzsálemben.
    „A Scud-ügy révén Izrael még messzebbre tolhatja a béketárgyalásokat és szembeszállhat (a telepépítés beszüntetésére irányuló) félénk amerikai nyomásnak” – mondta Franck Mermier, a párizsi CNRS francia nemzeti kutató intézet munkatársa, a bejrúti Közel-keleti Francia Intézet (IFPO volt igazgatója.
    „Izrael így folyathatja terjeszkedő politikáját, nyomást gyakorolva Szíriára és Libanonra” – tette hozzá Mermier.