A Rumbach utcai, a zsinagóga háromszög másik két temploma a Dohány utcai neológ és a Kazinczy utcai ortodox zsinagóga mellett az úgynevezett status quo irányzat központja volt, annak 1959-es bezárásáig.
Azzal, hogy az épület visszakerült a magyar zsidóság tulajdonába egy hosszadalmas nézeteltérés ért véget a magyar zsidóság és a magyar állam között, de ez által egy új vita is elkezdődik. Nevezetesen, ki üzemeltesse, és mire használják ezt a csodálatos, ámde nagyon rossz állapotban lévő épületet.
A vitapartnerek nagy része abban egyetért, hogy az épületet alapvetően csak zsinagógaként lehet használni. A kiegészítő tevékenységről azonban már megoszlanak a vélemények. Vannak olyanok, akik kulturális központként látnák szívesen az épületet, hallottunk olyan véleményt, hogy oktatási célokra, sőt vannak olyan vélemények is amelyek szerint több száz személyes konferencia-központként lehetne hasznosítani.
Az eredetileg közadakozásból épült zsinagóga, az eredetileg csak az akkori Magyarországra jellemző zsidó vallási irányzatok közül, az akkor konzervatívnak tartott, az úgynevezett statusquo zsidóság budapesti főtemplomaként működött. A zsidóságnak ezen irányzata azért nevezte így magát, mert nem kívánt sem a neológ, sem az ortodox irányzathoz tartozni. Ezért latin szóval élve status quo ante (jelentése: a helyzet maradjon úgy, mint korábban.) közösségnek nevezték magukat.
Azt a gondolatot erősítendő, miszerint a Dohány utcai a neológ, a Kazinczy utcai az ortodox irányzat, a harmadik legjelentősebb budapesti zsinagóga, a Rumbach utcai az újraéledt statusquo irányzat zsinagógája legyen, ez év szeptemberében húsz európai főrabbi levélben fordult Gyurcsány Ferenc magyar miniszterelnökhöz.
A sajtótájékoztatón, tudósítónknak a zsinagóga jövőéjét illető kérdésére, Feldmajer Péter, a MAZSIHISZ elnöke és Zoltai Gusztáv, a Mazsihisz ügyvezető igazgatója is egyértelmű választ adott. A zsinagóga alapvető funkcióit fogja ellátni, elsősorban templomként fog működni, de minden olyan tevékenység is helyet kaphat az épületben, amely különben egy zsinagógában bárhol a világon lehetséges, így betölthet majd kulturális és közösségi funkciót is. Mint Feldmajer Péter fogalmazott: A részletekről még nincs döntés. Most várjuk a javaslatokat. Minden javaslatra nyitottak vagyunk, amely a zsinagóga hasznosítására vonatkozik. Az elkövetkező fél évet azzal szeretnénk tölteni, hogy meghallgatva az ötleteket elkészítsük a hasznosítási tervet.
Kérdésünkre, miszerint honnan lesz pénz, főként a felújításra, hiszen az épület bár felújítása már korábban elkezdődött, de félbemaradt és így rendkívül – elhanyagolt állapotban van, a MAZSIHISZ vezetői úgy válaszoltak, hogy részben az Európai Uniótól lehet pénzt kapni a zsinagóga felújítására, részben a svájci állam is biztosítana forrásokat, azonban mindehhez a magyar állam garanciája szükséges. Jelenleg erről folynak a tárgyalások. Ha a magyar kormány is elfogadja a tervet, akkor lehetséges, hogy a Svájc által az újonnan csatlakozott EU tagországok számára biztosított forrásokból lehessen megalapozni az épület felújításának alapjait.
A cikkünk fotoriportja jól mutatja az elkezdett, de félbehagyott felújítási munkákat.
Barát Tamás (BPI) fotóriportja
