„Ők nem sietnek, náluk idő van” – Kis-Benedek József szerint Irán kivár, Izraelt a belső problémák feszítik
Az Irán elleni esetleges amerikai–izraeli csapásról, az amerikai félidős választás következményeiről, az izraeli kormányalakítás esélyeiről és a háborúk gazdasági terheiről beszélgetett M. Kende Péter Dr. Kis-Benedek József biztonságpolitikai szakértővel a Pirkadat november 3-i adásában. A vendég úgy látja, a választás napján nyitott kérdés, mikor és milyen felhatalmazással indulhat támadás, Izrael legnagyobb kihívása ugyanakkor most inkább a belső megosztottság, mint a külső fenyegetés.
Támadás a választás után?
A műsorvezető a hétvégi hírekből indult ki, amelyek szerint emelt hangú beszélgetés zajlott az amerikai elnök és az ügyvivő izraeli miniszterelnök között arról, mi legyen Iránnal. Kis-Benedek József emlékeztetett rá, hogy a világsajtót bejárta a bejelentés: rövid időn belül támadás indulhat Irán atomlétesítményei ellen és a Hormuzi-szoros felszabadítása érdekében. Donald Trump korábban határozottan kijelentette, hogy a választásokig nem lesz támadás, és mivel a félidős választás éppen az adás napján zajlik, elvben akár már másnap megindulhat a csapás.
A felelősen gondolkodó amerikai döntéshozók megvárják a választás eredményét, és csak utána döntenek – mondta, az elnököt ebbe a körbe sajnálatosan nem sorolta bele. Ha a félidős választás nem Trump számára kedvezően alakul, az elnök nem indíthat csak úgy lazán háborút: ehhez a kongresszus jóváhagyása kellene, és Kis-Benedek nem biztos benne, hogy ezt megkapná. Az irániak eközben „dörzsölik a tenyerüket”, és abban reménykednek, hogy Trump elbukik a választáson; ebben az esetben vagy elmarad a támadás, vagy csak nagyon korlátozott céllal indul.
A dúsított urán és Netanjahu érdekei
A vendég a legfrissebb információkra hivatkozva elmondta, hogy Irán bővíti atomprogramját. A 60 százalékosra dúsított, mintegy 450 kilogrammnyi uránt nem szállították el, az az országban van, nyilván a föld alatt, védett, rejtett helyen, és fegyvertisztaságúvá, vagyis 90 százalékossá akarják alakítani. Ezt Izrael és az Egyesült Államok nyilván meg akarja akadályozni.
Netanjahu számára egy sikeres támadás nagy eredmény lenne, a választások és saját politikai jövője szempontjából egyaránt, függetlenül attól, milyen kormány alakul Izraelben. Az ügyvivő miniszterelnök sűrűn hívogatja az amerikai elnököt, és nem lenne meglepve, ha a sajtóhírek beigazolódnának, és viszonylag rövid időn belül megindulna a csapás.
Eisenkot feltételei és az arab pártok
A beszélgetés másik nagy témája az izraeli kormányalakítás volt. Elég nagy az esélye, hogy Eisenkot kap megbízást, ám az arab pártokhoz fűződő viszonya változott: előbb kizárta az együttműködést, később azt mondta, választási szövetséget köthetnek. Ez nem jelenti, hogy az arab pártok a kormányba is bekerülnének, és a szövetségnek feltételei vannak: el kell ismerni Izrael állam zsidó jellegét, teljesen szakítani kell a Hamásszal, és be kell gyűjteni a fegyvereket. A vendég úgy fogalmazott, hogy ezek nehezen teljesíthető feltételek azoknak az arab pártoknak, amelyek tagjai izraeli útlevelet hordanak a zsebükben.
M. Kende Péter hozzátette, hogy Eisenkot harmadik feltételként a haredik katonai szolgálatát is megnevezte, a jobboldalon pedig Smotrich és Ben-Gvir pártjait eleve kizárta. A vendég ezt egyértelműnek nevezte: ezek a pártok Netanjahu csapatához tartoznak, más politikát követnek, és nem fognak szövetségre lépni Eisenkottal. A számok ugyan kijöhetnek, a politika azonban nem, ezért újabb választás sem zárható ki, ami szerinte se Izraelnek, se a lakosságnak, se a gazdaságnak nem lenne jó, csak Netanjahunak, mert addig hivatalban maradna, és ha összejön az iráni támadás, jól jönne ki belőle.
Megkerülhetetlen arab képviselők
A műsorvezető felvetette, hogy egy következő választás az arab pártoknak is kedvezhet: ha ügyesen politizálnak, három-négy fővel is növelhetik jelenlegi 19 fős képviselői számukat. A vendég szerint már ez is nagyon sok, és a lakosság mintegy 20 százalékát kitevő arab választók képviselői így mindkét oldal számára megkerülhetetlenek lehetnek, sakkban tartva Netanjahut és ellenfeleit is.
„Talán az egyik legnagyobb kihívás közé tartozik Izraelben nem a külső támadás, hanem a belső problémák” – fogalmazott, hozzátéve, hogy ezek megoldásában az arab pártok megkerülhetetlenek, ezért valamilyen kompromisszumra lesz szükség. M. Kende Péter felidézte, hogy az előző napi A Világ Zsidó Szemmel adásban felvetette: meglepetés lenne, ha a 19 arab képviselő egyike lehetne a Kneszet elnöke, ami fontos, de nem meghatározó poszt. A szakértő ezt jelzésértékűnek tartaná, bár kevés esélyt lát rá. Hozzátette, hogy a választási eredmény alapjaiban nem változtat Izrael helyzetén, a kihívások ugyanazok maradnak, Ciszjordániában, vagy kinek hogyan tetszik, Júdeában és Szamáriában is.
Fogy a lőszer, fogy a türelem
A műsorvezető az izraeli gazdaság állapotáról és egy esetleges leminősítés veszélyéről is kérdezett. A válasz úgy kezdődött, hogy a háború mindenkinek sokba kerül: a gázai és a többi háború jelentősen igénybe vette az izraeli gazdaság képességeit, az amerikai támogatást pedig jórészt Amerikában kell elkölteni, az amerikai költségvetés javára. Egy újabb háborúhoz ismét lőszer kell, és az fogy.
Kevés szó esik arról is, hogy a fiatalok, a katonák türelme fogy. Nem feltétlenül akarnak a hadseregbe menni; attól még hazafiak, de nem szeretnének feleslegesen meghalni. A vendég szerint a hadseregen belül is háborúellenes hangulat van, ami ennyi év után érthető, és ezt nem lehet parancsszóra megváltoztatni.
Irán, Kína és Oroszország kivár
Arra a felvetésre, hogy Trump szerint már elő van készítve egy megállapodás Iránnal, és a telefonbeszélgetésben a diplomáciai megoldás lehetőségét is felvetette, Kis-Benedek úgy reagált, hogy semmi nincs előkészítve: próbálkozások voltak, de konkrétumokról nem lehet beszélni. „Az irániak viszont pontosan látják azt a helyzetet, ami Amerikában van és Izraelben van. Tehát ők nem sietnek” – mondta, a régi mondást is felidézve: bolhafogásnál kell kapkodni, ennél nem.
M. Kende Péter visszatérő gondolatával zárult a beszélgetés: nemcsak Irán dőlhet hátra, ha a régióra néz. Kína és Oroszország is elégedett lehet – tette hozzá a szakértő –, hiszen a közel-keleti helyzet egyelőre nekik kedvez, fegyvereket rendelnek, működik az együttműködés, és Putyin is nyugodtnak látszik. Ukrajnában viszont a fronton nem könyvelhet el komoly eredményeket; erről a következő alkalommal beszélgetnek.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
