„Normális ésszel nem lehet kormányt alakítani Izraelben” – patthelyzet a választás után, 19 arab képviselővel
Az izraeli választás után elmaradt a kormányváltó fordulat, de a győzelem sem egyértelmű: a Likud az előrejelzett 20 helyett 27 mandátumot szerzett, közben azonban soha nem látott aktivitással szavaztak az arabok, és a cionista pártok egyelőre nem tudnak kormányt alakítani. A Világ Zsidó Szemmel adásában Seres Attila Dr. Gyarmati István biztonságpolitikai szakértővel, Fináli Gábor rabbival és M. Kende Péterrel arról beszélgetett, hogyan tévedhettek ekkorát az elemzők, mit kezdhet Izrael arab polgáraival, mit jelent Magyar Péter tárgyalása az egyiptomi elnökkel, és kell-e tartani egy újabb iráni csapástól.
„Belátom, tévedtem”
M. Kende Péter rögtön az elején elismerte, hogy rosszul mérte fel a helyzetet: nem számolt azzal, amit a rabbi többször is elmondott, hogy Izrael kicsit más, mint a világ többi országa. Azt azonban ő sem tartja kizártnak, hogy hamarosan új választás jön.
Fináli Gábor arra emlékeztetett, hogy a Polymarket fogadásai nem reprezentatívak, mert ott nem izraeliek fogadnak. Az elmúlt három-négy évben sok az új szavazó, az ország pedig a háború folytán is jobbra sodródik. Vallási vezetőként azt tapasztalja, hogy a fiatalok gyakran a biztos pontot és az erő érzését sugalló, radikálisabb irányokat választják, és ez a politikára is érvényes ott, ahol a vallás és a politika átitatja egymást.
Seres Attila megvédte a fogadókat: a Polymarketen arra lehetett tenni, ki lesz a választások után a miniszterelnök, és ebben a Likud több mandátuma ellenére még mindig Gadi Eisenkotnak van jobb esélye. Naftali Bennett a legfrissebb hírek szerint őt ajánlja az államfőnek, aki a pártvezetők ajánlása alapján kéri fel a kormányfőt.
Eisenkot három feltétele és a füstös irodák
Eisenkot három feltételt szabott: Izrael zsidó és demokratikus állam, a katonai szolgálat mindenkire kötelező, a Hamász pedig terrorszervezet. Aki ezeket elfogadja, azzal hajlandó koalícióra lépni. Ezzel implicit módon megkínálja az arab pártokat, elsősorban a Ráámot, Ben-Gvirnek és Smotrichnak pedig viszontlátást mond.
A stúdióban elhangzott, hogy Izraelben már régóta a dohányfüstös irodákban kötött alkukon múlik, ki kormányoz, és Herzog csak szerdán kezdi a tárgyalásokat. „Normális ésszel nem lehet kormányt alakítani Izraelben”, tették hozzá, de ott a dolgok nem normális ésszel szoktak alakulni.
Netanjahut azonban nem érdemes temetni. A másik opció valamilyen nagykoalíció: Dimona polgármestere, Netanjahu szövetségese azt mondta, a miniszterelnök egységet akar. Lakmuszpapír lehet november 10-e, amikor az ellenzék leváltaná a Knesszet elnökét, akár arab szavazatokkal.
A jóslatok megoszlottak. Fináli pesszimista: drukkol az ellenzéki kormánynak, de áprilisban vagy 2027-ben új választásra számít. Gyarmati István úgy véli, lesz kormány. M. Kende Péter feltételhez kötötte: ha Eisenkoték felülemelkednek az izraeli arabok problémáján, stabil kormány jöhet, különben áprilisban választanak.
Arab választók: a fal felé haladva
A koalícióképzés Gyarmati szerint messze túlmutat azon, milyen kormánya lesz Izraelnek: azt mutathatja meg, hajlandó-e a mainstream elgondolkodni azon, mit kezdjen hosszabb távon az izraeli arabokkal. Ha nem, tovább halad a zsákutcában, amelynek végén „egy rohadt nagy fal van”.
A számok markánsak: Seres Attila összefoglalása szerint négy éve az arab választóknak alig több mint a fele szavazott, most csaknem 80 százalékuk, a szavazatok 64 százalékkal nőttek, a mandátumok száma pedig 10-ről 19-re. Az arabok nem alkotnak egységes tömböt, a beduinok és a palesztinok két külön kategória, M. Kende Péter pedig a politika egyik legnagyobb hibájának nevezte, ha egy kisebbséget egységként kezelnek.
A mozgósítás okai között Seres a közbiztonságot, a gyilkosságokat és bandaháborúkat említette, a külföldi pénzről szóló összeesküvés-elméletek hullámát viszont lelohadóban látja. Robert Castel felvetését is ismertette: az izraeli araboknak szinte mindig van családjuk a határon túl, így Izrael háborúi személyesen is érintik őket. Fináli szerint Castellel sok mindenben lehet vitatkozni, de ebben lehet igazság. Felidézett egy tavalyi felmérést is, amely szerint az izraeliek több mint fele deportálná az arab állampolgárokat, és ebben a fényben kérdéses, mit jelent a zsidó és demokratikus állam.
Magyar Péter, Szíszi és a két állam
Seres Attila egy „mínuszosnak látszó” hírt is felolvasott: Szíszi egyiptomi elnök Magyar Péterrel tárgyalva arról beszélt, hogy nincs béke a Közel-Keleten kétállami megoldás nélkül, és megköszönte Magyarország támogatását a palesztin kérdésben. Azt kérdezte, fordulat lehet-e ez a feltétel nélküli Izrael-támogatáshoz képest.
A többiek szerint ebbe nem kell túl sokat beleolvasni. A magyar miniszterelnök szavai nincsenek a közlésben, így ez inkább Szíszi saját olvasata, a kétállami megoldásról pedig a világ még mindig beszél, bár az izraeliek többsége már nem hisz benne. Annyi biztos, tették hozzá, hogy a jelenlegi kormány nem vétózik minden áron Izrael védelmében.
Felhők Irán fölött, kalapács nélkül
Trump vasárnap este Iowában azt mondta, csak azért nem fejezték be Iránt, mert kedves akar lenni, de egy ponton meg kell kapniuk a kalapácsot. Netanjahu a hírek szerint azt kérte, hogy a csapás rögtön a félidős választás után jöjjön, miközben Dohában a Hormuzi-szoros újranyitásáról tárgyalnak.
M. Kende Péter nem látja a felhőket, Teheránban egyelőre békésen teázgathatnak, az Egyesült Államok pedig szerinte csak akkor lépne, ha nem egyedül. Fináli Gábor ezzel szemben azt várja, hogy Trumpnak muszáj lesz cselekednie: Elon Musk mellett az Adelson család és az öbölmenti országok támogatására hivatkozott, és arra, hogy Amerikának Kína és a szövetségesei előtt is bizonyítania kell. Gyarmati István inkább nem jósolt: annyit találgattak már, hogy nincs hozzá alapjuk.
Eisenkot közben azt mondta, csak közvetlen és azonnali fenyegetés esetén támogat hadműveletet Irán ellen, és Netanjahunak nincs meg a morális legitimitása egy újabb hadjárathoz. Seres így értelmezte: ezzel annak megy elébe, hogy Netanjahu háborúval húzza az időt a kormányalakításnál.
Jövevény és lakos Hebronban
Seres ezúttal is a hetiszakaszból hozott kérdést a rabbinak. A Chájé Szárában Ábrahám megveszi Hebronban a Machpéla-barlangot, és azt mondja a helyieknek: jövevény és lakos vagyok közöttetek. Egy héttel azután, hogy 19 arab képviselő jutott a Knesszetbe, lehet-e a kettő egyszerre?
Fináli szerint igen, mert nem csak egyfajta identitás létezik: a görög logika igen-nemjével szemben a keleti gondolkodás azt mondja, hogy attól függ. Efron, akitől Ábrahám a földet megveszi, maga is hetita volt, vagyis Kisázsiából származó ember, aki Hebronban lakott. A rabbi azzal búcsúzott: Ábrahám nem azzal érvelt, amivel manapság sokan az ő nevében, hogy neki ez meg lett ígérve.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
