„Elfogyott a méz, és maradt a korbács” – Gosztonyi Gábor az iskolák jövőjéről és a tankerületi rendszer dilemmáiról
A Pirkadat október 7-i adásában M. Kende Péter Gosztonyi Gáborral, a Pedagógusok Szakszervezetének alelnökével beszélgetett arról, kihez kerüljenek az iskolák, mi legyen a tankerületi rendszerrel, és hogyan lehetne végre megfelelően finanszírozni az oktatást. Szóba került az önkormányzati fenntartás visszaállításának lehetősége, az állami és egyházi iskolák eltérő finanszírozása, valamint a Nemzeti Pedagógus Kar jövője is.
A tankerületek maradnak, pedig mást ígértek
Gosztonyi Gábor felidézte, hogy a kormány korábban a tankerületi rendszer felszámolásáról beszélt, ehhez képest most új tankerületi vezetők kinevezése következik, miközben maga a struktúra lényegében változatlan marad.
Szerinte önmagában az sem lenne feltétlenül baj, ha tankerületek tovább működnének, de ehhez világosan át kellene írni a feladatokat, felelősségi köröket és mindenekelőtt a finanszírozást. A jelenlegi rendszer egyik alapvető hibájának azt tartja, hogy az oktatás dologi kiadásai hosszú időn keresztül alulfinanszírozottak voltak.
Úgy fogalmazott, vannak olyan intézmények, ahol az elmúlt másfél évtizedben érdemi felújítás alig történt, miközben az épületek állapota folyamatosan romlott.
Nem elég új vezetőket kinevezni
A PS alelnöke szerint még a legjobb tankerületi vezető sem tud önmagában rendszerszintű változást elérni. Ehhez az intézményvezetők gondolkodásának is változnia kellene.
Gosztonyi úgy látja, sok igazgató hosszú éveken keresztül ahhoz szokott hozzá, hogy nincs valódi önálló felelőssége, hanem a felülről érkező utasításokat kell végrehajtania. Ezt „az elmúlt 16 év Stockholm-szindrómájának” nevezte, és azt mondta, a zsigeri félelmek és beidegződések nem tűnnek el egyik napról a másikra.
Ezért szerinte nemcsak szervezeti, hanem mély szemléletváltásra lenne szükség.
Az önkormányzati fenntartás sem mindenhol megoldás
A beszélgetésben felmerült, hogy az iskolák kerüljenek ismét közelebb a helyi közösségekhez. Gosztonyi szerint a kilencvenes években ebben még viszonylag széles politikai egyetértés volt: az oktatási intézmények működtetése ott legyen, ahol a szülők és a gyerekek élnek.
Ugyanakkor figyelmeztetett arra is, hogy a korábbi önkormányzati rendszer komoly problémákat termelt ki. Volt olyan település, ahol hónapokon keresztül nem tudták kifizetni a pedagógusok bérét, mert az önkormányzat adósságai miatt a beérkező pénzeket azonnal leemelték.
Ezért nem tartja jó megoldásnak, ha minden település automatikusan visszakapná az iskoláit. Inkább differenciált rendszerben gondolkodik.
Budaörs és Székesfehérvár vissza tudná venni az iskolákat
Gosztonyi példaként két politikailag különböző vezetésű várost említett: Budaörsöt és Székesfehérvárt. Mindkettő szerinte olyan település, amely anyagilag képes lenne saját oktatási intézményei fenntartására, és igény is van erre.
Felidézte, hogy Budaörs jelenleg is több százmillió forintot költ a tankerületi fenntartású helyi iskolákra különböző csatornákon keresztül.
Ezzel szemben egy kis település számára egy 80–100 fős iskola működtetése már komoly pénzügyi teher lehet. Gosztonyi ezért azt tartaná ésszerűnek, ha csak azok az önkormányzatok kapnák vissza az intézményeket, amelyek valóban akarják és képesek is fenntartani őket.
„Minden gyerek érjen ugyanannyit”
A különböző fenntartói formákkal önmagában nincs problémája a Pedagógusok Szakszervezetének. Gosztonyi úgy fogalmazott: működhetnek állami, önkormányzati, egyházi, alapítványi vagy kisebbségi önkormányzati iskolák is.
A vita inkább a finanszírozásról szól. Hangsúlyozta, hogy a PS nem az egyházi iskolák támogatását szeretné csökkenteni, hanem az állami rendszerben működő intézmények forrásait emelné azonos szintre.
„Minden gyerek érjen ugyanannyit” – mondta. Az általa említett adatok szerint egy tankerületi rendszerben működő gyermek után jóval kevesebb dologi finanszírozás jut, mint egy egyházi intézményben tanuló után. Ezt igazságtalannak tartja.
A Nemzeti Pedagógus Kart önkéntessé tennék
M. Kende Péter a Nemzeti Pedagógus Kar jövőjéről is kérdezte vendégét. Gosztonyi azt mondta, korábban szó volt a testület megszüntetéséről, de végül ez nem történt meg.
A PS nem bánná a megszüntetését, de minimális követelésük az, hogy a tagság ne legyen automatikusan kötelező. Gosztonyi szerint a szervezet eredetileg korporatív logika alapján jött létre, és ezért eleve problémásnak tartják, hogy minden pedagógus automatikusan tagja lesz.
A szakszervezet álláspontja az, hogy a kar akár meg is maradhat, de csak önkéntes alapon. Aki fontosnak tartja, lépjen be, aki pedig nem, annak ne kelljen kötelezően részt vennie benne.
Gosztonyi szerint az oktatásban most egyszerre van jelen a várakozás és a bizonytalanság: a rendszer átalakítása elkezdődött, de még nem látszik, hogy valódi decentralizáció és szemléletváltás következik-e, vagy csak új vezetők kerülnek a régi struktúrák élére.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
