„Minden reggel úgy kelek fel, hogy meddig vagyunk nyitva” – Sándor Anna a Spinoza Színház 24. zsidó fesztiváljáról
A Pirkadat október 6-i adásában Breuer Péter Sándor Annával, a Spinoza Színház alapítójával és tulajdonosával beszélgetett a 24. Spinoza Zsidó Fesztiválról, a színház sajátos műhelymunkájáról és arról, hogyan lehet csaknem negyedszázadon át működtetni egy kis magánszínházat bizonytalan finanszírozási körülmények között. Szóba került a Barbara Streisandról szóló új bemutató, a szabadtéri koncertek, ritka filmek, valamint a jövő évi, 25. évfordulóra készülő Spinoza-darab is.
Szórakozva tanítani, lehetőleg egy órában
Sándor Anna a Spinoza filozófiáját röviden úgy foglalta össze: „szórakozva tanítás”. Az előadások célja, hogy valamilyen történelmi, kulturális vagy zsidó témát úgy mutassanak be, hogy közben a néző élményt is kapjon, lehetőleg nagyjából egy órában.
A műsorok jelentős része saját fejlesztésű produkció. A színház választja ki a témát, elvégzi a kutatást, megíratja a darabot, majd maga mutatja be. Ennek része a „Zsidó Hollywood a Dob utcában” sorozat is, amelyben olyan világhírű személyiségek történetét dolgozzák fel, mint Gábor Zsazsa vagy Tony Curtis.
Az idei fesztivál egyik új bemutatója Barbara Streisand életével foglalkozik.
Streisand története a saját magába vetett hitről szól
Sándor Annát azért érdekelte Streisand története, mert szerinte az énekesnő és színésznő „újrateremtette a szépség fogalmát”. Felidézte nehéz gyerekkorát, az apja korai halálát, a család szegénységét és azt, hogy még saját édesanyjától sem kapott különösebb támogatást.
A darab számára arról szól, hogyan tud valaki ilyen körülmények közül eljutni a világhírig, hogyan építi fel önmagát és miként képes hinni saját tehetségében.
Streisandot Gallusz Niki alakítja, az édesanyját pedig Tóth Enikő. Sándor Anna különösen érdekes színészi feladatnak nevezte egy érzelmileg távolságtartó anya megformálását.
„Akrobatika, amit csinálunk”
A kulturális teljesítmény mögött komoly pénzügyi bizonytalanság húzódik meg. Breuer Péter arra kérdezett rá, miként lehet egy kis magánszínházat működtetni úgy, hogy alig jut támogatáshoz.
„Akrobatika, amit csinálunk” – válaszolta Sándor Anna. Azt mondta, minden reggel azzal a kérdéssel kel fel, meddig tudnak még nyitva maradni.
Ennek ellenére a színház már 24 éve működik, és az alapító szerint mindent nagy szeretettel csinálnak. A finanszírozási nehézségek mellett is új bemutatókat készítenek, fesztivált szerveznek és szabadtéri programokat visznek ki a közönség elé.
Ötszáz szék sem mindig elég a szabadtéri koncertekhez
A Spinoza húszéves évfordulóján Sándor Anna húsz ingyenes koncertet szervezett a Carl Lutz-emlékműnél. A kezdeményezés azóta hagyománnyá vált, bár ma már évente kevesebb koncertet tartanak.
A közönség érdeklődése viszont megmaradt. Egy-egy alkalommal körülbelül ötszáz széket raknak ki, és még így is vannak, akik állva hallgatják a műsort. Sándor Anna számára az egyik legnagyobb visszajelzés az, amikor már télen megállítják az utcán, és azt kérdezik tőle, lesznek-e ismét nyári koncertek.
A háttérmunka jelentős: székeket kell kölcsönözni, szállítani, felállítani és raktározni. Ebben részben támogatók segítik a színházat.
Ritkaságok a filmprogramban
A fesztivál filmes kínálatában is olyan darabokat keresnek, amelyek máshol ritkán láthatók. Az idei programban szerepel egy százéves orosz zsidó némafilm, amelynek inzertjeit Babel írta, vizuális világát pedig Chagallhoz kötötte Sándor Anna.
Vetítenek Carl Lutz életéről szóló filmet is. A diplomata több tízezer magyar zsidó megmentésében játszott szerepet, de a róla készült svájci alkotásnak Magyarországon nincs hagyományos forgalmazója, ezért azt maga a Spinoza mutatja be.
A színház ezzel is azt a szerepet vállalja, hogy kevésbé ismert történelmi és kulturális any
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
