„Aki végül is döntenie kell, az maga a nő” – Havas Szófia az abortuszról, a kórházakról és az egészségügy elmaradt változásairól
A Pirkadat szeptember 28-i adásában Breuer Péter dr. Havas Szófia orvossal és egészségpolitikussal beszélgetett az egészségügy helyzetéről, a kormány első hónapjainak mérlegéről, a várólisták csökkentésének lehetőségeiről és az abortusz körüli vitáról. Szóba került a kórházi munkaerőhiány, a közmunkások esetleges bevonása, az orvosok hazatérése, valamint az idősebb egészségügyi dolgozók tapasztalatának értéke is.
Sok ígéretből egyelőre kevés változást lát
Havas Szófia úgy értékelte, hogy az új kormány több hónapos működése után az egészségügyben még kevés kézzelfogható változás történt. Felidézte a szolgálati jogviszony megszüntetésére, a közalkalmazotti rendszer visszaállítására és az egészségügyi irányítás átalakítására vonatkozó ígéreteket, amelyekből szerinte eddig nem sok valósult meg. Az OKFŐ továbbra is működik, miközben több olyan szerződés és beszerzési gyakorlat is változatlan maradt, amelyeket ő korábban is bírált.
A várólisták csökkentésére tervezett hétvégi és délutáni műtéteket sem tartja egyszerűen megvalósíthatónak. Hasonló elképzelés korábban is felmerült már, de a gyakorlatban nem elég egy sebész és egy műtősnő jelenléte. Altatóorvosra, intenzíves háttérre, nővérekre és más ügyeletes szakemberekre is szükség van, miközben még az sem biztos, hogy a betegek szívesen feküdnének be vasárnap délután egy tervezett műtétre.
Az abortusz kérdésében a nő döntését tartja elsődlegesnek
A beszélgetés hangsúlyos része volt a szívhang és az abortusz körüli vita. Havas Szófia nőként, anyaként és orvosként is egyértelműen fogalmazott: „Aki végül is döntenie kell, az maga a nő.”
Úgy véli, egy ilyen döntés elsősorban annak az embernek a testéről, egészségéről és jövőjéről szól, aki a terhességet viseli. Házasságban természetesnek tartja, hogy a másik fél véleménye is számítson, ugyanakkor elutasítja, hogy egyházi szereplők döntsenek egy nő helyett arról, vállaljon-e gyermeket. Különösen súlyosnak tartotta azokat a szabályozási példákat, amelyek még erőszakból származó terhesség esetén is korlátoznák az abortusz lehetőségét.
A kérdést a gyermekvédelemmel is összekapcsolta: szerinte egy gyermek akkor tud egészségesen felnőni, ha várják, akarják és megfelelően tudnak róla gondoskodni. Breuer Péter felvetésére a zsidó álláspont is előkerült, amelyet a műsorvezető úgy idézett fel, hogy a korábbi vitában a nő döntését hangsúlyozta.
A kórházak között továbbra is nagyok a különbségek
Arra a kérdésre, megkapják-e ma a betegek azt az ellátást, amelyet az új kormány ígért, Havas Szófia óvatos választ adott. Vannak kórházak, ahol történt előrelépés, például a légkondicionálás terén, máshol viszont továbbra is hiányosak a feltételek. A helyzetet ezért intézményenként eltérőnek látja.
A kormány munkájával kapcsolatban még adna valamennyi időt, de gyorsulást vár. Az orvosok hazatérését biztató jelnek tartja, ugyanakkor arra figyelmeztetett, hogy ha a fiatalabb orvosok újra külföldre mennek, egy részük valószínűleg már nem tér vissza.
Közmunkás nem pótolhat egészségügyi dolgozót
Breuer Péter azt is felvetette, bevonhatók-e közmunkások kisegítő feladatokra a kórházakban. Havas Szófia ezt határozottan ellenezte. Ötvenéves szakmai tapasztalatára hivatkozva még a betegszállítást sem tekinti olyan feladatnak, amelyet megfelelő felkészítés nélkül bárkire rá lehet bízni.
A beteg megemelése, mozgatása, áthelyezése technikát, gyakorlatot és empátiát követel. Ugyanez igaz más kisegítő munkakörökre is: attól, hogy valaki nem végez közvetlen gyógyító tevékenységet, még szüksége van egészségügyi ismeretekre és megfelelő képzésre.
Az idősebb orvosok tapasztalatát nem szabad félretenni
A beszélgetés végén az idősebb szakemberek helyzete került szóba. Havas Szófia szerint az életkorhoz olyan tapasztalat társulhat, amelyet nem lehet egyszerűen pótolni. Egy régi orvos sokszor már a betegre nézve érzékeli, milyen irányban kell elindulni, és ezt a tudást hiba lenne pusztán az életkor miatt figyelmen kívül hagyni.
Az öregedést mindenkire érvényes folyamatnak nevezte: „Kivétel nélkül mindenki vagy meghal fiatalon, vagy megöregszik.” A generációk közötti ellentét helyett ezért az idősek tapasztalatának és a fiatalok tudásának együttélését tartja kívánatosnak. Úgy fogalmazott, amikor valaki „fent van az óriáskeréken”, érdemes úgy viselkednie, hogy később, amikor lejjebb kerül, akkor is észrevegyék és megbecsüljék.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
