„Előre menekül, választások lesznek” – Netanjahu ENSZ-beszéde és az október 7-i felelősség árnyéka
A Világ Zsidó Szemmel szukoti adásában Seres Attila Fináli Gábor rabbival, Kovács Andrással és M. Kende Péterrel beszélgetett Benjamin Netanjahu ENSZ-beszédéről, a terem kiürüléséről, az október 7-i támadás politikai felelősségéről és az izraeli választási kampányról. A műsor második felében a németországi botlatókövek körüli vita és a budapesti Cipők a Duna-parton emlékműnél demonstráló G-Ras akciói kerültek szóba.
Szukot: ünnep a hétköznapok között
Fináli Gábor először Szukot rendjét idézte fel. A sátoros ünnep Pészachhoz hasonlóan egyhetes, a diaszpórában nyolcnapos ünnepi időszak, amelynek eleje és vége teljes ünnep, a közbülső napokon azonban lehet dolgozni. Az ünnepi jelleg ekkor is megmarad: a liturgia kibővül, használják a négy növényből álló ünnepi csokrot, körmenetet tartanak a zsinagógában, az étkezések pedig a szukában zajlanak. A rabbi a gondviselés ünnepeként írta le Szukotot, amely a pusztai vándorlás emlékét is őrzi.
Hetvenhét kivonuló ország és egy egyre magányosabb Izrael
Az ENSZ-közgyűlésen Netanjahu beszéde előtt számos ország képviselői kivonultak a teremből. Seres Attila az adásban bemutatott térképen arra hívta fel a figyelmet, hogy a tiltakozók között különösen erősen jelent meg a globális Dél, több muszlim ország és Dél-Amerika jelentős része.
Fináli Gábor szerint a kép az 1975-ös időszakot is felidézi, amikor az ENSZ a cionizmust a rasszizmussal azonosító határozatot fogadta el. Úgy vélte, Izrael nem először kerül hasonló nemzetközi elszigeteltségbe. M. Kende Péter arra figyelmeztetett, hogy a mostani helyzet értékeléséhez majd az is fontos lesz, mi változik egy esetleges kormányváltás után: mennyi köthető Netanjahu személyéhez, és mennyi Izrael tartós nemzetközi megítéléséhez.
A beszélgetők szerint maga a beszéd elsősorban belpolitikai célokat szolgált. Netanjahu katonai sikereket sorolt, a kivonulókat gyávának nevezte, és azt az üzenetet közvetítette választóinak, hogy a külvilág Izraellel szemben áll. M. Kende Péter ezt így foglalta össze: „Előre menekül, választások lesznek.”
Október 7.: ha tudtak róla, az a baj, ha nem, az is
A választási kampány egyik legérzékenyebb pontja ismét október 7. felelőssége lett. A műsorban szóba kerültek azok az újabb sajtóértesülések, amelyek szerint a támadás előtt több irányból is érkezhettek figyelmeztető jelek.
Seres Attila szerint a politikai kérdés ettől függetlenül nehezen kerülhető meg: ha Netanjahu tudott a készülő támadásról, az súlyos felelősséget jelent, ha pedig nem tudott róla, akkor az ország biztonságáért felelős miniszterelnökként ez is problémát vet fel.
Fináli Gábor arra számít, hogy az október 7-i évforduló környékén újabb információk kerülhetnek nyilvánosságra. Szerinte ugyanakkor az izraeli társadalom egy részének különösen nehéz szembenéznie azzal a lehetőséggel, hogy éppen a biztonság ígéretére épülő állam és annak vezetése követhetett el súlyos hibákat.
Botlatókövek: emlékezés vagy megalázó forma?
A műsor második felében a szászországi Heidenau döntése került elő, ahol a városi tanács nem engedélyezné újabb botlatókövek elhelyezését. Seres Attila maga is felvetette a régi dilemmát: méltó emlékezési forma-e, ha az áldozatok neve a járdába kerül, ahol rálépnek, és akár kutyák is beszennyezhetik?
M. Kende Péter határozottan kiállt a botlatókövek mellett. Szerinte éppen az a jelentőségük, hogy nemcsak híres tudósokra, gyárosokra vagy művészekre, hanem az elhurcolt hétköznapi emberekre is emlékeztetnek. Kovács András a betiltás indoklását rossz ízű kifogáskeresésnek nevezte.
Fináli Gábor számára az is figyelmeztető, hogy az AfD támogatja a tiltást. Úgy vélte, a holokauszt emlékezetpolitikája rendszeresen próbára teszi az európai szélsőjobb és az izraeli vagy zsidó jobboldal kapcsolatát. A botlatókövekből szerinte inkább sokkal többre volna szükség.
G-Ras a Cipőknél: tiltakozás vagy médiaproduktum?
Az adás végén Komáromi Gergely, G-Ras akciói kerültek szóba, aki a Cipők a Duna-parton emlékműnél palesztin zászlóval és a gázai „népirtás” elleni feliratokkal demonstrált. Seres Attila azt kérdezte, érdemes-e egyáltalán ekkora figyelmet adni egy látványosan provokatív akciónak.
M. Kende Péter szerint a sajtónak nem kellene automatikusan országos üggyé nagyítania egy olyan demonstrációt, ahol végül több újságíró jelent meg, mint tüntető. Kovács András ezt kommunikációs öngólnak nevezte, különösen annak fényében, hogy a Tett és Védelem Alapítvány hosszú interjút is készített G-Rasszal, amelyet végül nem tett közzé.
Fináli Gábor viszont arra figyelmeztetett, hogy maga a jelenség attól még létezik. Nyugat-Európa több városában már régóta súlyos konfliktusok kísérik a holokauszt oktatását és az izraeli–palesztin kérdés megítélését. Szerinte ha Magyarország erről egyszerűen nem vesz tudomást, a változás később annál nagyobb meglepetést okozhat.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
