„Még igazándiból nem tudjuk, hogy merre indulunk el” – Becsey Zsolt szerint októberben derül ki, mennyire lesz bátor a kormány
A Pirkadat szeptember 2-i adásában M. Kende Péter Becsey Zsolt közgazdásszal, egyetemi tanárral beszélgetett a magyar gazdaság ellentmondásos helyzetéről, az uniós forrásokról, a pótköltségvetésről, az ársapkák és különadók jövőjéről, a nyugdíjrendszer finanszírozásáról és az erős forint következményeiről. Becsey szerint egyelőre egyszerre vannak jelen kedvező és aggasztó jelek, az igazi próba pedig az lesz, hogy az új kormány ősszel hozzányúl-e a gazdaság szerkezeti problémáihoz.
Az uniós pénzek javíthatnak a hangulaton
Becsey szerint egyelőre nehéz megmondani, milyen irányba fordul a magyar gazdaság.
Pozitív jelnek nevezte, hogy a kormány Brüsszel felé jelezte: teljesítette az újjáépítési forrásokhoz kapcsolódó vállalásokat, és elküldte az ehhez szükséges jogszabályi és intézményi változásokat.
Ha ezeket az Európai Unió elfogadja, megnyílhat az út egyes kifizetések előtt.
Ez szerinte önmagában javíthatja a gazdasági várakozásokat.
A pótköltségvetés már a valósághoz igazodik
A másik fontos fejlemény a 2026-os pótköltségvetés benyújtása.
Becsey szerint erre szükség volt, mert az eredeti költségvetés már nem követte a közben kialakult gazdasági helyzetet.
A kormány 700 milliárd forintos megtakarításról beszél, de a közgazdász szerint ezek jelentős része még nem strukturális kiigazítás.
A 7,5 százalék körüli hiányt továbbra is rendkívül magasnak tartja.
„Romániával együtt vagyunk nagyon messze a szégyenpadon.”
Október végén jöhet az igazi próba
Becsey szerint a piacok és a gazdasági szereplők azt figyelik, hogy a kormány képes lesz-e tartós szerkezeti változtatásokra.
„Még igazándiból nem tudjuk, hogy merre indulunk el.”
Úgy látja, október végéig kell megmutatkoznia annak, hogy a kabinet hozzá mer-e nyúlni olyan területekhez, amelyek hosszabb távon javíthatják a költségvetés helyzetét.
Az uniós pénzekből származó egyszeri növekedési lökés szerinte önmagában kevés lenne.
Az üzemanyagár-plafon eltörlése jó példa lehet
Becsey az árszabályozást „marxista” megoldásnak nevezte, és pozitív példaként hozta fel az üzemanyagár-plafon megszüntetését.
Szerinte a világ nem omlott össze az intézkedés kivezetése után, sőt a piaci verseny több esetben alacsonyabb árakat is eredményezett.
Úgy látja, a korábbi ársapka bizonyos esetekben éppen azt ösztönözte, hogy a kutak egységesen a maximális árat alkalmazzák.
A kérdés most az, hogy a kormány más területeken is hajlandó lesz-e hasonló lépésekre.
A háromszázalékos lakáshitel szerinte felhajtotta az árakat
Becsey erősen bírálta a kedvezményes, háromszázalékos lakáshiteleket is.
Úgy véli, az ilyen támogatások jelentős része végül beépül az ingatlan- és építőipari árakba.
„Csak ártott ez a 3%.”
Szerinte a lakástámogatások a jogosultak egy részét valóban hamarabb segítették ingatlanhoz, közben azonban komoly lakás- és építőanyag-inflációt okoztak.
Azok pedig, akik nem jogosultak a támogatásra, sokkal magasabb árakkal szembesülnek.
A különadók lebontása még nehezebb lehet
A közgazdász szerint a különadók rendszere szintén olyan terület, amelyhez előbb-utóbb hozzá kell nyúlni.
Ezek megszüntetése politikailag még nehezebb lehet, mert hosszú idő alatt beépültek a költségvetés finanszírozásába.
Becsey szerint ősszel az is kiderülhet, hogy a kabinet vállalja-e ezek átalakítását, vagy továbbra is ideiglenes intézkedésekből próbálja finanszírozni a kiadásokat.
A nyugdíjaknál a fedezetről is beszélni kell
A beszélgetésben szóba került a 13. és 14. havi juttatás kérdése is.
Becsey szerint ezeket pontosabban állami juttatásként kellene kezelni, mert a klasszikus nyugdíjrendszer 12 havi ellátásra épül.
Úgy látja, lehet beszélni a nyugdíjak reálértékének javításáról, a svájci indexálás visszahozásáról vagy a plusz juttatások beépítéséről a rendszerbe, de minden esetben meg kell mondani, honnan lesz rá pénz.
„Csak valaki beszéljen arról, hogy ezzel hogy csökkentjük a hiányt.”
Szerinte az Európai Uniót, az OECD-t és a piacokat elsősorban az érdekli, hogy az ígéretek mögött van-e fenntartható bevételi fedezet.
Sok százmilliárdos ígéret vár finanszírozásra
Becsey több olyan vállalást is említett, amelyek komoly költségvetési terhet jelenthetnek.
Ide sorolta a minimálnyugdíj emelését, a különböző családi adókedvezmények bővítését, valamint az egyéb lakossági támogatásokat.
Szerinte ezek önmagukban lehetnek társadalmilag indokolhatók, de a költségvetési oldalukat is be kell mutatni.
A piac most azt várja, hogy a kormány októberben tisztázza, mely vállalásokat tartja meg, melyeket alakítja át, és hol vezet be korlátokat.
Az erős forint az exportőröknek már fáj
A forint felértékelődésének is van árnyoldala.
Becsey szerint a turizmus és az exportőrök számára az erős forint azt jelenti, hogy euróban drágábbá válik Magyarország.
A külkereskedelem hozzájárulása a gazdasági növekedéshez már negatív, mert az import gyorsabban nő, mint az export.
A szolgáltatások egyelőre javítják az összképet, ezért külső fizetési válságtól nem tart, de a versenyképesség romlását komoly kérdésnek tekinti.
Az euró bevezetése még nagyobb fegyelmet követelne
Becsey szerint az erős forint egy régi dilemmát is újra előhoz: mennyire versenyképes a magyar gazdaság olyan árfolyam mellett, amelyet nem lehet folyamatosan gyengíteni.
Ez szerinte az euróövezeti csatlakozás egyik legfontosabb kérdése is.
Az euró bevezetése után ugyanis az árfolyam már nem használható versenyképességi eszközként.
Októberben sok minden egyszerre kerül az asztalra
Becsey szerint ősszel egyszerre kell majd dönteni a 2027-es költségvetésről, az adótörvényekről, az uniós vállalásokról és a gazdasági szerkezet átalakításáról.
„Októberben sok mindent le kell adni, meg kell jelenni, adótörvények módosításába elő kell jönni.”
Úgy látja, addig a gazdaság szereplői kivárnak.
A legfontosabb kérdés számára az, hogy a kormány vállalja-e a népszerűtlen, de hosszabb távon szükséges döntéseket, vagy továbbra is elsősorban egyszeri forrásokra és rövid távú intézkedésekre támaszkodik.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
