„A budapesti lakások egyötöde üresen áll” – Szanyi Tibor szerint adóztatással és állami bérlakásokkal kellene letörni a lakásárakat
A Pirkadat augusztus 24-i adásában M. Kende Péter Szanyi Tiborral, az Igen Szolidaritás Magyarországért Mozgalom alapítójával és elnökével beszélgetett a magyarországi lakhatási válságról. Szóba került a lakások befektetési eszközzé válása, a magántőkealapok szerepe, az üresen álló ingatlanok adóztatása, a kedvezményes lakáshitelek árnövelő hatása és az állami bérlakásépítés lehetősége is. Szanyi szerint a lakáspiacot ma már jelentős részben pénzügyi érdekek mozgatják, ezért az államnak erőteljesebben kellene beavatkoznia.
A lakásból pénzügyi eszköz lett
Szanyi Tibor szerint a lakhatási válság egyik alapvető oka, hogy a lakás elveszítette kizárólagos használati funkcióját, és egyre inkább befektetési eszközzé vált.
Úgy fogalmazott, a nagy tőke ma már magántőkealapokon keresztül is jelen van olyan területeken, ahol korábban kevésbé a pénzügyi megtérülés határozta meg a döntéseket.
„Vagyonná vált, pénzügyi eszközzé vált.”
Ennek következtében szerinte sok lakást úgy vásárolnak meg, hogy nem is akarják használni vagy kiadni, mert önmagában az ingatlan értéknövekedése elegendő hozamot ígér.
„A budapesti lakások egyötöde üresen áll”
Szanyi egy általa „makacs számnak” nevezett adattal érzékeltette a problémát.
„A budapesti lakások egyötöde, tehát 20 százaléka üresen áll.”
Szerinte ez jól mutatja, hogy a lakáspiacon nem feltétlenül a tényleges lakhatási igények kielégítése az elsődleges szempont.
Saját példáját is felhozta: egy 2019-ben átadott új építésű házban él, ahol elmondása szerint a lakások jelentős része a mai napig üresen áll, miközben tulajdonosaik nem értékesítik és nem is adják bérbe őket.
Az olcsó hitel szerinte tovább emeli az árakat
Szanyi kritikusan beszélt az olyan állami programokról is, amelyek kedvezményes hitelekkel próbálják segíteni a lakásvásárlást.
Szerinte ezek a keresleti oldalt erősítik, miközben a kínálatot nem növelik megfelelő mértékben.
Ezért könnyen az történik, hogy a támogatás beépül az ingatlanárakba.
„Rögtön úgy meglökte a lakásárakat” – mondta egy korábbi, háromszázalékos lakáshitel-program példájáról.
Úgy látja, az ilyen támogatások hasznának jelentős része végül a nagyobb tőkeerővel rendelkező szereplőkhöz kerül.
Adóztatná az üres lakásokat
Szanyi szerint az állam adópolitikával is ösztönözhetné, hogy a használaton kívüli ingatlanok megjelenjenek a bérleti piacon.
„Büntetni a kiadatlan lakásokat, azaz adóztatni őket.”
Olyan rendszert tartana megfelelőnek, amelyben a hosszú távra bérbe adott lakások jövedelme mérsékeltebb adóterhet kap, az üresen tartott ingatlanokat viszont erősebben adóztatják.
Szerinte ezzel jelentős mennyiségű lakást lehetne piacra kényszeríteni, ami növelné a kínálatot és mérsékelhetné a bérleti díjakat.
A magántőkealapokat túl kedvező helyzetben látja
A beszélgetés jelentős része a magántőkealapokról szólt.
Szanyi szerint ezek különösen kedvező adózási és tulajdonosi feltételekkel működhetnek, miközben komoly gazdasági befolyást szereztek.
Úgy fogalmazott, amíg a vagyon az alapban növekszik, addig nem feltétlenül keletkezik olyan adófizetési kötelezettség, mint a realizált jövedelemnél.
Külön problémának tartja, ha a végső tulajdonosi kör nehezen azonosítható.
Szerinte az új szabályozásnak legalább azt biztosítania kellene, hogy a tényleges tulajdonosok személye feltárható legyen.
Állami bérlakásépítésben lát valódi lehetőséget
Az új kormány bérlakásprogramjáról Szanyi azt mondta, egyelőre inkább szándékokról hallott, mint konkrét intézkedésekről.
A koncepciót ugyanakkor támogatja.
„Szociális érdekeket is szem előtt tartó állami bérlakásépítés” – így foglalta össze az általa kívánatos modellt.
Szerinte az állam saját tulajdonú lakásokat építhetne, amelyeket méltányos áron adna bérbe, és szükség esetén önkormányzatokon keresztül szociális szempontokat is érvényesíthetne.
Az állami vagyon is gyarapodna
Szanyi szerint egy ilyen program gazdaságilag is védhető lenne.
Az állam ugyan lemondana a maximális piaci hozamról, de közben saját vagyona nőne, a bérleti díjakból pedig folyamatos bevételhez jutna.
Úgy látja, ez társadalmi és gazdasági szempontból is jobb befektetés lehet, mint olyan iparágak támogatása, ahol az állami pénz végül magánberuházásokba áramlik.
Szanyi Tibor szerint a lakhatási válság kezeléséhez tehát egyszerre kellene visszaszorítani az üres lakások spekulatív tartását, átalakítani az adózást és érdemi állami bérlakásprogramot indítani.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
