„Nem értek ezekkel egyet, de nem látom őket alkotmányellenesnek” – Lattmann Tamás az Alkotmánybíróság döntéséről
A Pirkadat augusztus 18-i adásában M. Kende Péter dr. Lattmann Tamás nemzetközi jogásszal beszélgetett az Alkotmánybíróság előző napi döntéséről, a 12 éves politikai korlátozásról, az esetleges strasbourgi jogorvoslatokról és az új kormány alkotmányozási módszereiről. Lattmann szerint a döntés önmagában nem volt meglepő, a határozathoz fűzött párhuzamos véleményekben viszont már olyan gondolatok is megjelentek, amelyek hosszabb távon fontosak lehetnek a magyar alkotmánybíráskodás számára.
Nem lepte meg az Alkotmánybíróság
Lattmann Tamás szerint a testület formailag azt követte, amit az Alaptörvény előír: az alkotmányozó hatalom döntéseit érdemben nem vizsgálhatja felül.
Ezért akár bizalommal, akár erős kritikával közelít valaki a testülethez, a mostani eredmény szerinte nem igazán váratlan.
Sokkal érdekesebbnek tartja a határozathoz fűzött párhuzamos véleményeket.
Visszatérhet a „láthatatlan alkotmány” gondolata
Lattmann szerint az egyik párhuzamos indokolásban ismét felbukkan az a probléma, amellyel minden alkotmánybíróság szembesülhet: mi történik akkor, ha maga az alkotmányozó ír az alkotmányba olyan szabályt, amely tartalmilag ütközik az alkotmányosság alapelveivel.
Ezt nevezte az „alkotmányellenes alkotmány” problémájának.
Úgy látja, ebben mintha visszatérne valami Sólyom László korábbi, „láthatatlan alkotmányként” ismert gondolkodásából.
„Mintha kezdene visszatérni gondolati szinten legalábbis a Sólyom László-féle láthatatlan alkotmány koncepció.”
A 12 éves szabályt nem tartja alkotmányellenesnek
A beszélgetésben szóba került a 12 éves politikai korlátozás is, amely bizonyos tisztségek újbóli betöltését akadályozhatja.
Lattmann hangsúlyozta, hogy személyesen nem ért egyet több ilyen változtatással.
„Nem értek ezekkel egyet. De ez egy dolog.”
Szerinte azonban attól, hogy egy szabály politikailag vagy szakmailag vitatható, még nem válik automatikusan alkotmányellenessé.
Ezért nem számít arra, hogy ezekből önmagukban olyan jogállamisági konfliktus keletkezne, mint amilyenek az elmúlt másfél évtizedben Magyarországgal kapcsolatban kialakultak.
Strasbourgban még lehet folytatás
Egyéni jogsérelmek esetében ugyanakkor elképzelhetőnek tartja, hogy valaki a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságához forduljon.
Ilyen lehet például egy olyan politikus, akinek a 12 éves szabály miatt megszakad a karrierje, vagy aki elveszíti egy tisztség betöltésének lehetőségét.
Lattmann szerint ebben az esetben akár a tisztességes eljáráshoz való jog megsértésére is hivatkozhatnak.
Hogy Strasbourg végül hogyan döntene, azt nem kívánta előre megjósolni.
Újra kell gondolni a strasbourgi ítéletek helyét
Lattmann felidézte, hogy korábban a magyar jogrendszer több automatikus mechanizmussal tudta végrehajtani a strasbourgi ítéleteket.
Egy strasbourgi döntés például új eljárást vagy perújítást alapozhatott meg anélkül, hogy minden alkalommal külön politikai döntésre lett volna szükség.
Szerinte ezeket a mechanizmusokat 2010 után fokozatosan leépítették.
„Újra kell gondoljuk és újraépítsük ennek a jogszabályi környezetét, hogy mondjuk a strasbourgi bíróság ítéleteit hogyan engedjük be a magyar jogba.”
A Fidesz most visszatalálhat a jogállamisághoz
Lattmann politikailag arra számít, hogy a Fidesz a következő időszakban egyre gyakrabban fog jogállamisági és alkotmányossági érveket használni az új kormánnyal szemben.
Szerinte ebben jelentős kommunikációs lehetőség rejlik, különösen akkor, ha egyes korábbi fideszes vagy ellenzéki politikusokat személyesen is hátrányosan érintenek az új korlátozások.
„A Fidesz hirtelen elkezdi visszatalálni az alkotmányossághoz meg a jogállamisághoz.”
Úgy véli, ez európai politikai térben is jól használható lehet Orbán Viktor és a Patrióták számára, mert kettős mércére hivatkozhatnak.
Lattmann szerint rossz sorrendben kezdte a Tisza
A nemzetközi jogász egyik legerősebb kritikája az új kormány alkotmányozási stratégiáját érte.
Szerinte először világosan meg kellett volna határozni egy átmeneti időszakot, amelynek célja a korábbi rendszer lebontása, és csak ezt követően kellett volna hozzálátni egy új alkotmányos modell kialakításához.
„Most első körben bontjuk a maffiaállamot, és majd utána építünk jogállamot” – szerinte ezt kellett volna egyértelmű politikai menetrendként meghirdetni.
A miniszterelnöki időkorlátot vagy más hosszú távú alkotmányos újításokat későbbre hagyta volna.
Külföldön is érthetővé kell tenni, mi történik
Lattmann szerint az egyértelmű menetrend nemcsak az Európai Uniónak lenne fontos.
A nemzetközi hitelminősítőknek, pénzügyi elemzőknek és más külföldi partnereknek is látniuk kellene, meddig tart az átmeneti időszak, és milyen jogállami rendszer kialakítása a végső cél.
Ha ez nem világos, szerinte könnyen kialakulhat az a benyomás, hogy az új kormány módszerei túlságosan hasonlítanak elődjéhez.
„Nyilván ennek a kormánynak politikai és minden egyéb szempontból a halála lesz, hogyha egyenlőségjelet tesznek közé meg Orbán Viktor közé.”
Lattmann ezért a következő időszak egyik legfontosabb feladatának azt tartja, hogy az új kétharmad világosan elválassza a régi rendszer lebontását az új alkotmányos berendezkedés felépítésétől.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
