„Átvesszük a főkegyúri szerepet” – Platthy Iván szerint így mélyült el az egyházak állami függése
A Pirkadat július 8-i adásában M. Kende Péter Platthy Iván nyugalmazott címzetes államtitkárral beszélgetett az állam és az egyházak viszonyáról, a függőségi rendszer kialakulásáról és arról, hogyan lehetne ezt a viszonyt átláthatóbb, jogilag rendezettebb alapokra helyezni. A beszélgetésben szóba került az első Orbán-kormány egyházpolitikai fordulata, az egyházi kapcsolatok intézményi lejjebb sorolása, a címzett céltámogatások megszüntetése, valamint az a kérdés is, hogy az egyházak mennyire szoktak hozzá az állami támogatási rendszer kényelméhez.
Négy szinttel lejjebb került az egyházpolitika
Platthy Iván szerint az egyházak állami függőségének történetét az első Orbán-kormány idején érdemes kezdeni. Felidézte: 1998-ban, még az új kormány megalakulása előtt Orbán Viktor és Semjén Zsolt a történelmi egyházak vezetőinél járt, és már akkor jelezték, hogy megszűnik a Miniszterelnökségen működő egyházi kapcsolatok államtitkársága.
Az ügy a kulturális tárcához került, helyettes államtitkári szintre. Platthy szerint ez azt jelentette, hogy az állam és az egyházak kapcsolatának koordinációja négy szinttel lejjebb került. Korábban az egyházi kapcsolatokért felelős államtitkárság fölött lényegében csak a miniszterelnök vagy annak kabinetfőnöke állt, az új felállásban viszont a terület súlya és közvetlen kormányzati elérése jelentősen csökkent.
Platthy elmondta, hogy a történelmi egyházak részéről már ekkor érkeztek hozzá visszajelzések és kérdések. Azt javasolta, kérjenek közös egyeztetést az új miniszterelnöktől, de ilyen rendszeres, négy történelmi egyházzal folytatott párbeszéd végül nem alakult ki.
Személyi változások és megszakadó folyamatok
A nyugalmazott államtitkár szerint nemcsak szervezeti, hanem személyi törés is történt. Az egyházak által delegált szakemberek további foglalkoztatását nem kívánták fenntartani, és a korábbi állami-egyházi ügyek átadása sem zajlott le megfelelően.
Platthy Iván arról beszélt, hogy a régi egyházi kapcsolatok államtitkársága és az új minisztériumi struktúra között nem volt érdemi átadás-átvétel. Eredetileg lett volna kitűzött időpont, de az új kormány képviselője végül lemondta, mondván, nincs értelme. Így a folyamatban lévő ügyeket sem tudták megfelelően átadni.
Szerinte ez már előrevetítette, hogy a korábbi egyeztető, koordináló rendszer helyett más logika lép életbe: kevesebb intézményes párbeszéd, több központi döntés.
A címzett céltámogatások megszüntetése
Platthy Iván szerint a függőségi viszony kialakulásának egyik első fontos eleme az volt, hogy megszüntették az egyházak címzett céltámogatási rendszerét. Korábban a költségvetésben külön jogcímek szerepeltek például egyházi oktatási vagy szociális intézmények rekonstrukciójára, fejlesztésére.
A pénz nem tűnt el, de összevonták, és ettől kezdve a támogatások elosztása sokkal inkább központi politikai döntésektől függött. Platthy szerint ekkor indult el az a gyakorlat, hogy a miniszterelnök országjárások során több milliárd forint értékű ígéreteket tett, majd ezeket terjesztette a kormány elé.
Ez a rendszer szerinte már nem jogcímekhez és kiszámítható elvekhez, hanem személyes és politikai döntésekhez kötötte a forrásokat.
Jövedelemkiegészítés és kiegészítő járadék
A függőségi viszony másik elemének Platthy az 5000 fő alatti településeken szolgáló lelkipásztorok jövedelemkiegészítését nevezte. Ez kezdetben 30 ezer forint körüli adómentes összeg volt, mára pedig 100 ezer forint fölé nőtt.
A harmadik fontos változás az egyházi járadékalap kiegészítése volt. A korábbi rendszerben az egyházak az államosított, majd vissza nem kért ingatlanok után járadékot kaptak. Platthy felidézte: a katolikus egyház például mintegy 1200 ingatlanról mondott le, amelyek értéke nagyjából 50 milliárd forint volt, és ennek 5 százalékos kamata alapján kapott szabadon felhasználható örökjáradékot.
A későbbi kiegészítések azonban nem minden egyháznál azonos módon jelentek meg. Platthy szerint Balog Zoltán javaslatára a református és más érintett egyházaknál megnövelték a járadékot, arra hivatkozva, hogy nem hierarchikus rendszerben működnek, ezért másképp érintette őket az ingatlanrendezés.
A jog helyét átvette az ad hoc támogatás
Platthy Iván szerint az 1997-ben elfogadott egyházfinanszírozási rendszer fontos elemei közé tartozott a személyi jövedelemadó 1 százaléka, a járadékalap, a szektorsemleges finanszírozás és a hitoktatás állami finanszírozása. Ezt a rendszert azonban később fokozatosan átalakították.
A támogatások összege ugyan nőtt, de nem kiszámítható, jogcímekhez kötött formában, hanem ad hoc módon. A 2025-ös költségvetésben Platthy szerint nagyjából 70 milliárd forint szerepelt egyházi támogatásokra, de ennek elosztása már nem a korábbi címzett céltámogatási logika szerint történt.
M. Kende Péter úgy foglalta össze a problémát: nem arról van szó, hogy az egyházak pályáznak egy világos rendszerben, hanem arról, hogy „kapsz ennyit, és abból csináld ezt”. Platthy ezzel egyetértett: szerinte a támogatási rendszer direkt irányítottá vált.
Kényelem és függőség
A beszélgetés végén M. Kende Péter arra kérdezett rá, hogy az egyházak képesek lesznek-e változtatni azon a kényelmen, amelyet az állami függés hozott. Platthy Iván szerint ez egyházanként eltérő.
Úgy látja, az evangélikus egyház nehezebben viselte a függőségi viszonyt, a református egyház inkább erőltette, a katolikus egyház pedig elfogadta. A lényeg azonban szerinte az, hogy az önellátásra való berendezkedés sok helyen meggyengült.
Példaként idézte Varga Mihály korábbi pénzügyminiszter szántódi kijelentését, amely szerint a lelkipásztorok perselypénzből és stólapénzből nem tudják ellátni hitéleti feladataikat, ezért az állam átveszi a főkegyúri szerepet. Platthy szerint ez a mondat pontosan leírja a függőségi viszony lényegét: az állam nem egyszerűen támogat, hanem olyan szerepbe lép, amely hosszú távon meghatározza az egyházak mozgásterét.
Hogyan lehetne jogilag rendezni?
A beszélgetés végén M. Kende Péter jelezte, hogy a következő alkalommal arról érdemes részletesen beszélni, hogyan lehetne a jelenlegi támogatásokat legalizált, átlátható, függőséget nem teremtő rendszerbe rendezni. Platthy Iván szerint voltak már kísérletek arra, hogy az állami támogatás ne személyes vagy politikai függőséget, hanem kiszámítható jogi finanszírozást jelentsen.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
