Pirkadat: Naszályi Gábor – Kiszervezések

„A dolgozó meg hát így járt” – Naszályi Gábor szerint a kiszervezések árát a munkavállalók fizetik meg

A Pirkadat július 8-i adásában M. Kende Péter Naszályi Gáborral, az Egységes Közlekedési Szakszervezet elnökével beszélgetett a főváros pénzügyi helyzetéről, a szolidaritási hozzájárulásról, valamint a közösségi közlekedésben tapasztalható kiszervezésekről. A beszélgetésben szóba került a BKV és a magánszolgáltatók viszonya, a dolgozói bérek és munkakörülmények romlása, a biztonsági szolgálat visszaszervezése, valamint az is, hogy a szakszervezet szerint a közlekedési döntéseknél nemcsak az utasokat, hanem a munkavállalókat is figyelembe kell venni.

A főváros még nem lélegezhet fel

M. Kende Péter a beszélgetés elején a parlament döntésére utalt, amely eltörölte az előző kormány idején elfogadott, a fővárost érintő hitelkonstrukciót. A főpolgármester közösségi oldalán úgy fogalmazott, hogy a főváros fellélegezhetett.

Naszályi Gábor ezt óvatosabban értékelte. Szerinte valódi megkönnyebbülésről akkor lehetne beszélni, ha már látszana, hogy Budapest és a fővárosi dolgozók munkahelyei december 31-ig, illetve azt követően is biztonságban vannak. A hitel szerinte eleve nehezen értelmezhető konstrukció volt: ismeretlen feltételekkel, politikai termékként jelent meg, ezért a megszüntetése önmagában még nem oldja meg a főváros finanszírozási gondjait.

A szakszervezeti vezető szerint a kulcskérdés továbbra is az, hogyan állapodik meg a kormány a fővárossal és azokkal az önkormányzatokkal, amelyeket a szolidaritási hozzájárulás érint.

A kiszervezés nem pusztán gazdasági kérdés

A beszélgetés fő témája a kiszervezés volt, amely Naszályi szerint különösen veszélyes irány lehet, ha a főváros pénzügyi nyomás alatt akar megtakarítást elérni. A műsorvezető felvetette: ha a finanszírozási helyzet rendeződik, akkor a kiszervezési megoldásokat akár el is lehetne felejteni, mert ezek növelhetik a visszaélések lehetőségét.

Naszályi szerint a kiszervezés elvben nem ördögtől való, ha valóban olcsóbb, átláthatóbb és megfelelő minőséget biztosít. A gyakorlatban azonban ő azt látja, hogy a megtakarítás sokszor a munkavállalók bérén és munkakörülményein jelenik meg.

„A dolgozó meg hát így járt” – fogalmazta meg azt a logikát, amelytől a szakszervezet tart.

Hol lehet spórolni? A béreken

Naszályi Gábor szerint egy közlekedési szolgáltatásnál az autóbuszt ugyanarról a piacról kell megvenni, az alkatrészekért és az üzemanyagért is fizetni kell, a magánvállalkozásnak pedig még profitot is kell termelnie. Ezért szerinte nehezen érthető, hogyan lehetne tartósan olcsóbb egy kiszervezett szolgáltatás.

A szakszervezeti vezető szerint a valódi megtakarítási lehetőség leginkább a bérekben és a foglalkoztatási feltételekben van. A munkabérek a költségek jelentős részét adják, ezért ha egy szolgáltatás olcsóbbnak látszik, akkor érdemes megnézni, milyen feltételek között dolgoznak az érintett munkavállalók.

A BKV esetében példaként említette az autóbuszos kiszervezéseket, az agglomerációs közlekedés átadását, valamint az ArrivaBus szerepét. Úgy látja, ezeknél a folyamatoknál a munkavállalói szempontok sokszor háttérbe szorultak.

A közlekedési döntéseknél a dolgozó is számít

Naszályi Gábor a közlekedési miniszter korábbi szerepét is bírálta. Szerinte az a szemlélet, amely kizárólag az utas érdekeit emeli ki, önmagában nem elég. Természetesen fontos, hogy az utas megfelelő szolgáltatást kapjon, de a közlekedés működtetésének van egy másik oldala is: azok az emberek, akik a rendszert naponta fenntartják.

A szakszervezeti vezető szerint a BKK létrejötte idején is megjelent az erősen utasorientált szemlélet, de ez nem jelentheti azt, hogy a dolgozók szempontjai eltűnnek. Hasonló veszélyt lát a távolsági közlekedés liberalizációjában is, ahol a szolgáltatások tendereztetése könnyen eredményezheti, hogy a munkavállaló csak követi a munkát, miközben a feltételei romlanak.

Biztonsági szolgálat: visszaszervezés után derültek ki a gondok

A beszélgetés egyik konkrét példája a BKV biztonsági szolgálatának visszaszervezése volt. Naszályi Gábor elmondta, hogy megdöbbenve tapasztalta: a telephelyeket őrző dolgozók a kánikulában rendkívül rossz körülmények között dolgoznak. Az üveg őrhelyekben, ahol egész nap süti őket a nap, akár elviselhetetlen hőség is kialakulhatott, miközben sok helyen nem volt klíma, sőt ventilátor sem.

A szakszervezeti vezető szerint ez nem fordulhat elő a BKV-nál. Miután jelezte a problémát, a vállalat vezetése lépett: elindult a felmérés, hogy hol lehet állandó split klímákat telepíteni, a legkritikusabb helyekre pedig addig is mobil klímaberendezéseket helyeztek ki.

Naszályi külön kiemelte, hogy ezért köszönet jár a vezérigazgatónak, mert gyorsabban történt intézkedés, mint amire számított. Szerinte ez azt mutatja, hogy ha a munkavállalói problémák láthatóvá válnak, akkor lehet valódi megoldást találni.

Nem a dolgozó választja a kiszervezést

M. Kende Péter arra is rákérdezett, miért menne át egy munkavállaló kiszervezett szolgáltatóhoz, ha ott rosszabbak a feltételek. Naszályi válasza szerint sokszor nem választásról van szó, hanem arról, hogy ott van munkahely, ahol éppen a szolgáltatást végzik.

A BKV autóbuszos kiszervezései során sem kérdezték meg a dolgozókat, ki akar átmenni. Voltak, akik szerencsét próbáltak, de Naszályi szerint sokan később visszatértek. Hozzátette, hogy a korábbi időszakban egyesek számára vonzó lehetett az alacsonyabb bejelentett jövedelem, például tartásdíj vagy más levonások miatt, de ez nem változtat azon, hogy a foglalkoztatási rendszer egészében kedvezőtlenebb lehet.

A szakszervezeti vezető szerint a kiszervezések egyik nagy ellentmondása, hogy a külső szolgáltatóknál meg lehetett finanszírozni új autóbuszokat vagy elektromos flottát, miközben ugyanez a forrás a BKV-nál nem állt rendelkezésre. Nem azért nem vett a BKV elegendő új járművet, mert rosszul gazdálkodott volna, hanem mert szerinte a szükséges elismert költségeket sem fizették ki a működéshez.

 

A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.