„A hetedik cikk szerinti eljárás vastagon politikai eljárás”
A Pirkadat július 6-i adásában M. Kende Péter dr. Lattmann Tamás nemzetközi jogásszal beszélgetett az uniós intézmények működéséről, a Magyarországgal szembeni eljárások jogfolytonosságáról, a hetedik cikk szerinti eljárás politikai természetéről és arról, hogyan változhat egy állam mozgástere kormányváltás után. A beszélgetésben szóba került az Európai Parlament szerepe, az uniós külpolitika korlátai, valamint az is, hogy a politikai látszatcselekvések miként torzíthatják az európai intézmények megítélését.
Az állam marad, a kormány változik
M. Kende Péter elsőként arra kérdezett rá, mi történik azokkal az uniós vagy nemzetközi eljárásokkal, amelyeket még az előző kormány döntései miatt indítottak Magyarországgal szemben. Lattmann Tamás szerint a kiindulópont egyértelmű: ezek az eljárások az állam ellen indulnak, az állam pedig nem változik meg attól, hogy új kormány kerül hatalomra.
Ezért az új kormánynak is foglalkoznia kell ezekkel az ügyekkel, mert azoknak politikai, pénzügyi és jogi következményei lehetnek az ország egészére nézve. Ugyanakkor politikai szempontból jelenthet bizonyos mozgásteret, hogy az új vezetés mondhatja: nem ellene indították az adott eljárásokat.
A hetedik cikk szerinti eljárás politikai logikája
A beszélgetés egyik központi témája a hetedik cikk szerinti eljárás volt. Lattmann Tamás hangsúlyozta, hogy ez természeténél fogva politikai eljárás. Mint fogalmazott: „A hetedik cikk szerinti eljárásban semmilyen bírói szerep nincsen. Ez egy vastag politikai eljárás.”
A nemzetközi jogász szerint a döntés lényege az, hogy a tagállamok mit gondolnak a magyarországi helyzetről. Jelenleg a kérdés a Tanács előtt van: fennáll-e továbbra is az uniós alapértékek sérelmének veszélye. Ha a tagállamok úgy ítélik meg, hogy az új kormány alatt már nem áll fenn ez a veszély, szavazhatnak, és az eljárás lezárható.
Lattmann arra is felhívta a figyelmet, hogy a magyarországi ügyet az Európai Parlament kezdeményezte, és miután az a Tanács elé került, a Parlament már nem tudja egyszerűen visszavonni. A lengyelországi eljárással kapcsolatban szerinte más helyzet állt elő, mert azt a Bizottság indította, majd politikailag kényelmes, jogilag vitatható módon visszavonta.
Minisztériumi apparátus: hol ér véget a szakma, hol kezdődik a politika?
M. Kende Péter az állami működés emberi oldalára is rákérdezett: mi történik azokkal a minisztériumi szakemberekkel, akik korábban egy adott politikai irányt szolgáltak ki, most pedig más megrendeléssel találkoznak?
Lattmann szerint egészségesen működő államban világos a szereposztás. A politikai döntést a politikai vezető hozza meg, a szakmai apparátus pedig információt ad, összefüggéseket mutat meg, következményekre figyelmeztet. A határ szerinte nagyjából a helyettes államtitkári szintnél húzódik: addig szakmai működést kellene látni, fölötte politikait.
Magyarországon azonban ez régóta nem így működik. Lattmann szerint már alacsonyabb beosztásoknál is gyakran megjelentek politikai szempontok, ezért egy kormányváltás az apparátus mélyebb rétegeit is érintheti. Úgy látja, még nem lehet pontosan megítélni, hogy a mostani váltás mekkora töréseket okoz a közigazgatásban.
Ki tudja megújítani az Európai Uniót?
A műsorvezető ezután az uniós intézmények megújulásáról kérdezte vendégét. Lattmann szerint sokan gondolkodnak az Európai Unió reformján, de azok, akik igazán cselekedni tudnak, a tagállamok. Az uniós intézmények politikusainak elképzelései önmagukban kevésnek bizonyulnak, ha nincs mögöttük tagállami akarat.
Példaként Kaja Kallas külügyi főképviselő szerepfelfogását említette. Lattmann szerint az uniós külügyi főképviselő nem európai külügyminiszter, mert az Európai Uniónak a jelenlegi szerződéses keretek között nincs önálló külpolitikai akarata. Az uniós külpolitika csak akkor létezik, ha a tagállamok a Tanácsban közösen döntenek.
A jogász azt mondta, támogatná, hogy az EU operatívabb legyen, például a külügyi vétójog megszüntetésével, de kizárólag akkor, ha erről a tagállamok döntenek. Szerinte veszélyes, amikor politikusok felhatalmazás nélkül kezdenek úgy viselkedni, mintha már léteznének olyan uniós hatáskörök, amelyeket a tagállamok nem adtak át.
Látszatcselekvések az Európai Parlamentben
M. Kende Péter felvetette, hogy az Európai Parlament bizonyos ügyekben kiüresedhet, hasonlóan ahhoz, ahogyan más nemzetközi testületekben is gyakran következmények nélküli állásfoglalások születnek. Lattmann szerint ez valós veszély, különösen azért, mert a politikában folyamatosan mutatni kell az akcióképességet.
Az Európai Parlamentnek valódi jogalkotási szerepe van, teljes értékű társjogalkotó az uniós rendszerben. Ezért szerinte különösen fontos lenne, hogy felelősen bánjon saját mozgásterével. Lattmann bírálta azokat az EP-képviselői kommunikációkat, amelyek szerinte pótcselekvéseket mutatnak be valós eredményként. Példaként említette az európai bérunió, az európai minimálbér vagy az uniós forrásokhoz való közvetlen hozzáférés körüli politikai üzeneteket.
„Európai parlamenti képviselő nem kezdeményezhet uniós jogszabályt egyáltalán” – hangsúlyozta, hozzátéve, hogy a Parlament legfeljebb kérheti a Bizottságot egy kezdeményezés előterjesztésére.
Orbán Viktor az EP-ben: más közönség, más szempontok
A beszélgetés végén szóba kerültek Orbán Viktor korábbi európai parlamenti szereplései is. M. Kende Péter azt vetette fel, hogy a magyar EP-képviselők miért nem készítették fel hatékonyabban saját frakcióikat arra, melyek lehetnek a valóban fontos kritikák.
Lattmann szerint ennek oka az európai parlamenti politika sajátos működése. Egy német vagy holland EP-képviselőt elsősorban az érdekel, mit tart fontosnak a saját választója, nem feltétlenül az, amit a magyar ellenzék Orbán Viktorral kapcsolatban problémásnak lát. Ezért az EP-vitákban sokszor nem azok a kérdések kerültek előtérbe, amelyek Magyarországról nézve a legsúlyosabbnak tűntek.
A migrációs politika kapcsán Lattmann arra is utalt, hogy az uniós megoldások egy része később hasonló irányba mozdult, mint amit a magyar kormány 2015 után jogszabályi szinten megvalósított. Emiatt szerinte sok nyugat-európai képviselőtől nem volt reális elvárni, hogy látványosan harcoljon olyan megoldások ellen, amelyekhez otthon a saját választói is részben hasonló elvárásokat kapcsoltak.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
