„Nem a kamerák a fő gondjai a magyar egészségügynek” – Havas Szófia szerint a kórházaknál kell kezdeni a változást
A Pirkadat május 7-i adásában Breuer Péter vendége Dr. Havas Szófia volt, aki orvosként és egészségpolitikusként is élesen beszélt a magyar baloldal állapotáról, a készülő politikai átrendeződésről és az egészségügy legsürgetőbb feladatairól. A beszélgetés egyszerre szólt csalódásról, politikai dühből fakadó mondatokról és nagyon is gyakorlati kérdésekről: hogyan lehetne megállítani az egészségügyből való kiáramlást, és hol kellene az új vezetésnek azonnal beavatkoznia.
Nem kér a búcsúztatásból
Havas Szófia világossá tette, hogy nem kíván részt venni az MSZP búcsúztatásán. Úgy fogalmazott: „belőlem egy párt már kilépett”, és ezzel jelezte, hogy számára ez a korszak lezárult. A beszélgetésben többször is visszatért arra, hogy szerinte a baloldal eltűnése nemcsak egy párt bukása, hanem valós politikai hiányt is jelent.
Szerinte tévedés azt állítani, hogy nincs szükség baloldalra. Azt mondta: „igen, szükség van baloldalra”, de nem azok vezetésével, „akik ügyesen ezt a pártot a teljes végomlásba döntötték”. Nem egy régi szervezet újracsomagolásában hisz, hanem abban, hogy fiataloknak kell új politikai nyelvet és új irányt találniuk.
„A fiatalok dolga és feladata”
A beszélgetés egyik legerősebb gondolata az volt, hogy a társadalmi változásokat nem az idősebb politikai generáció fogja végrehajtani. Havas Szófia szerint „a fiatalok dolga és feladata”, hogy egy új, élhetőbb világ képét megrajzolják. Azt hangsúlyozta, hogy a mai globális kapitalizmus működését már nem lehet a régi sémákkal leírni, és a válasz sem lehet pusztán a múlt baloldali reflexeinek ismétlése.
Nem címkékről akart beszélni, inkább tartalomról. Úgy fogalmazott: ha nem is baloldalnak hívják majd, akkor is kell egy „haladó gondolat”, amely képes szembeszállni azzal a logikával, amely csak a profitot tekinti értéknek.
Hit, szabadság, közintézmény
A beszélgetés egyik kitérője a hit és a közintézmények viszonya volt. Havas Szófia egy régi történetet idézett fel kórházigazgatói idejéből, amikor egy kollégája vallási képekkel díszítette az osztályt. Ezt ő levetette, és így indokolta: „ez közintézmény”. Szerinte mindenkinek joga van hinni abban, amiben akar, de ez nem válhat kötelező mintává mások számára.
Ebből a gondolatból az is kirajzolódott, hogy számára a szabadság és az egyéni meggyőződés tisztelete fontosabb, mint bármilyen világnézeti nyomásgyakorlás. A hit magánügy, a közszolgáltatás pedig mindenkié.
Az egészségügyben nem a látványos ügyek a legsürgetőbbek
A beszélgetés végén a hangsúly visszakerült az egészségügyre. Havas Szófia szerint az új vezetésnek nem a látványos, politikailag jól kommunikálható ügyekkel kellene kezdenie. Kimondta: „nem a kamerák a fő gondjai a magyar egészségügynek”, és azt is, hogy nem a szabad orvosválasztás körüli viták a legsúlyosabb problémák.
Szerinte a legelső feladat az lenne, hogy a kórházak élére olyan menedzsmentek kerüljenek, „akik tudják, ismerik és el tudják vezetni” az intézményeket. Innen lehetne megállítani azt a folyamatot, amelyet ő úgy írt le: folyamatos kiáramlás zajlik az egészségügyből, és ennek véget kell vetni.
Indulatból gyakorlati javaslatig
A beszélgetés tónusa többször is felhevült, de a düh mögött végig ugyanaz a tapasztalat rajzolódott ki: Havas Szófia szerint a magyar közéletben és az egészségügyben is túl sok a póz és túl kevés a valódi szervezőmunka. Politikai értelemben nem hisz a régi szereplők feltámasztásában, szakpolitikai értelemben pedig azt mondja: nem a felszínt kell polírozni, hanem az intézmények működését kell rendbe tenni.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
