Portugál hangzásvilágban felcsendülő afrikai ritmusok, karibi dallamokkal kísérve a Margitszigeten

Portugál hangzásvilágban felcsendülő afrikai ritmusok, karibi dallamokkal kísérve a Margitszigeten

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az idei szezon egyik legizgalmasabb, legkülönlegesebb előadója érkezik a
Margitszigeti Színházba július 24-én, szerdán. Előzenekar és after a Barrio
Latino lesz. A Lisszabonban született, zöld-foki szigeteki származású vibráló
hangú énekesnő, LURA, fesztiválok, szabadtéri színpadok, európai és amerikai
klubok visszatérő vendége, aki minden stílus-, hely és időbeli határon túllépő,
hamisíthatatlan előadásmódjával, s a lelkét átható két kultúra adta különös
gazdagságával ragadja magával közönségét. Közelgő koncertje apropóján
beszélgettünk vele, örökségről, üzenetekről, kihívásokról.

Előadás: margitszigetiszinhaz.hu/margitszigeti-programok/lura-koncert/

 

www.youtube.com/watch?v=epmT7wsSNRQ

Mesélnél kicsit a két ország kultúrája adta örökségről?
Portugáliában születtem, de afrikai vagyok, kettős állampolgár. Ez a kettősség a
zenémben is megmutatkozik, mert bár a hagyományos zöld-foki szigeteki
dallamokból merít inspirációt, a portugál kultúra is megszólal benne. Mindkét
országnak, kultúrának része vagyok, s mindkettő az én részem is. Normális esetben
az embereknek egy állampolgárságuk van; nekem pedig tele a szívem két
különböző hely iránti szeretettel, és ez fantasztikus érzés.

Hogyan változott a zenéd az évek során?
Húsz évig hagyományos zenét alkottam, de most egy kis elektronikus csavarral
frissítettem a hangzást, hogy modernebbé tegyem. A legújabb albumomon, a
Multicolor-on a befogadásról, a nők erejéről és az empátiáról beszélek, mindig
vidámsággal és pozitivitással.
Mik azok a legfőbb üzenetek, amiket a zenéddel átadni szeretnél? Mik adnak
ihletet, miről szólnak a dalaid?
Rólam. Bevándorló nőről, bevándorló szülők lányáról, olyanokról, akik “idegen”
országban születtek. A világ minden táján élnek ilyen emberek, én pedig azt
szeretném elmondani, megmutatni nekik, hogy ez hatalmas kincs. Nem vagy
kevesebb miatta, épp ellenkezőleg: igenis lehetsz boldog még akkor is, ha nem
ismered az őseidet vagy a származásodat és eleinte úgy érzed emiatt sehol sem
fogadnak el igazán. Két országod, két kultúrád van, és ez végtelen gazdagságot ad.
Ezt igyekszem elmondani a zenémen keresztül, és azt szeretném, ha az emberek
boldognak éreznék magukat és táncolnának mikor engem hallgatnak.
Mik a rövid és / vagy hosszú távú terveid?
Most a téli időszakot készítem elő, ugyan külföldön kevesebbet turnézom, de
Portugáliában folyamatosan vannak koncertjeim. Hétvégén például egy portugál jazz
zenekarral lépek fel, akik mindig más-más előadót hívnak meg magukhoz. Izgalmas
zenei fúziók születnek így, kíváncsi leszek rá, hogy az én dalaim hogyan szólalnak
meg az ő előadásukban. Emellett mindig dolgozom új dalokon, és a
közönségkedvenc számaim megújításán is. A Na Ri Na-t minden koncerten
eljátszom, mert szeretik és kérik az emberek, és mert örömmel teszem. Húsz éve

nem volt olyan alkalom, hogy ne szerepelt volna a műsorban, mindenhová követ
engem, én pedig hálás vagyok a sikeréért. Próbálom mindig ugyanannak a
hangzásnak a különböző változatait feltalálni és különböző módon előadni, így
sosem lesz kétszer ugyanolyan.

Akkor alighanem a Margitszigeten sem marad majd el az új album mellett.
Hogyan készülsz a budapesti koncertre?
Jártam már korábban Budapesten, emlékszem, mennyire őszintén érdeklődtek itt az
emberek a kultúrám, a zeném iránt. A Margitszigeten nem voltam még, de sokat
hallottam róla zenész kollégáktól, és nagyon kíváncsi vagyok erre a földi
paradicsomként emlegetett varázslatos szigetre. Bízom benne, hogy örömet hozok
az érdeklődőknek.
Zenei pályafutásod előtt táncosként és úszóként is nagyon sikeres voltál, nem
hiányzik a sport, sosem bántad meg, hogy nem ezt a karrierutat választottad?
Egyáltalán nem bánom, nagyon boldog vagyok a zenével. A sport is fontos volt, és
most is az, csak másképp, másért. A zenével váltam teljessé. Ez a célom, az életem,
a küldetésem. Egyúttal pedig a legnagyobb kihívásom is. Húsz évnyi éneklés hosszú
idő, nagyon kell szeretni amit csinálsz, hogy lankadatlanul szembe tudj nézni a
kisebb nagyobb zökkenőkkel, meg tudd őrizni a küldetéstudatod és továbbra is
szenvedéllyel folytasd ezt a hihetetlen utazást. A közönség persze sokat segít
ebben, nekik énekelek; ők beszélik a szívem nyelvét.