Napi Tóra, saharit
|
||||
 |
||||
Smini hetiszakasz 3. kommentár, 5784. Ádár séni 23.
Nádáv és Ábihu halálát követően egy mini-konfliktusra került sor Mózes és Áron között, ugyanis a főpap és fiai tartózkodtak aznap az áldozati hús fogyasztásától, amire Mózes rossz szemmel és kritikus szavakkal reagált. „Miért nem ettétek meg a vétekáldozatot szent helyen, hisz szentek szentje az és azt adta nektek, hogy viseljétek a közösség bűnét, hogy engesztelést szerezzetek értük az Örökkévaló színe előtt?” (10:17) Áron nem indulattal, hanem okosan válaszolt, elmagyarázva döntésük lelki, egyben háláhikus hátterét: „Íme, ma áldozták vétekáldozatukat és égőáldozatukat az Örökkévaló színe előtt és engem ilyesmi ért, ha én ettem volna ma a vétekáldozatból, vajon jónak tetszett volna-e az Örökkévaló szemeiben?” (uo. 19.) Az egyébként rendkívül szomorú nap végén Mózes fontos, ritka, egyben megnyugtató vezetői képességről tett tanúbizonyságot: „Mikor Mózes ezt hallotta, jónak tetszett az ő szemeiben” (uo. 20.), vagyis elfogadta bátyja ésszerű és meggyőző érvelését. A Talmudot (Zeváhim 101b) idéző Rási meg is jegyezte: „elismerte tévedését és nem szégyellte kimondani: nem hallottam eddig erről az isteni előírásról, ahelyett, hogy azt mondta volna: „hallottam ilyesmit, de elfelejtettem”. Folyt. köv.
Szép napot mindenkinek!
8.00: Saharit
