Napi Tóra, saharit Cáv hetiszakasz 1. kommentár, 5784. Ádár séni 14. – Purim
|
 |
|||
 |
||||
Cáv hetiszakasz 1. kommentár, 5784. Ádár séni 14. – Purim
A Megila-olvasást követően mondjuk, jobb esetben énekeljük a „Sosánát Jákov” kezdetű szöveget, ami az Eszter könyvének egyik mellékszereplője, Hárvoná említésével zárul. Ki volt ő és mit tett? Ő tájékoztatta Áhásvéros királyt arról, hogy Hámán meg akarja ölni Mordehájt, illetve arról is, hogy az említett főgonosz akasztófát készíttetett annak az embernek, aki egykor megmentette a király életét. Tudjuk, végül Hámán kerül ide, Hárvonára pedig úgy emlékezünk: vegám Hárvoná záhur látov – vagyis „említtessen ő is jóra”. Bár egyes vélemények szerint ő nem más, mint Elijáhu hánávi, vagyis Illés próféta, de vannak egyszerűbb magyarázatok is a személyével kapcsolatban. A Talmud szerint eleinte támogatta Hámánt, és csak abban a pillanatban fordult ellene, amikor érzékelte, hogy Áhásvéros mérges lett korábbi kedvencére, mert ezt látva az egyenes gerincű Hárvoná azonnal elárulta addigi „főnökét”. Miért érdemli meg, hogy „jóra említsük”? A Klausenberger Rebbe azt válaszolja, hogy nem feltétlenül az adott, összetett személyiségű ember érdemli meg ezt, hanem az a tény, hogy rá emlékezve megtanulhatjuk, mennyire értékesek még azok a jótettek is, amelyeket nem túl őszinte, nemes indíttatásból hajtunk végre. Ebből nem az következik, hogy így cselekedjünk, hanem az, hogy mekkora az értéke azoknak a tetteknek, ahol a motiváció is stimmel, vagyis az őszinte, mélyen gyökerező vágy, hogy Teremtőnket szolgáljuk és teljesítsük az Ő akaratát. Az ide vezető út rögös, és amikor az első, bizonytalan lépéseket megtesszük, jó, ha eszünkbe jut Hárvoná, aki nem volt cádik, mégis képes volt helyesen cselekedni. Első lépésnek nem rossz egyszerűen valami jót tenni, csak aztán nem szabad megállni.
Sávuá tov, Hág Purim számeáh! Jó hetet és boldog Purimot mindenkinek!
8.00: Saharit
