Ki tiszá hetiszakasz 3. kommentár, 5784. Ádár 18.
A Talmud (jTalmud Skálim 2:3) magyarázatot ad arra, hogy a Tóra miért éppen fél sekelt követelt meg: „mivel a borjúval a nap közepén vétkeztek, adjanak fél sekelt”. Mi a jelentősége annak, hogy az aranyborjú bűne délben történt? Miért kell erről a különleges részletről megemlékeznünk a félsekel által? Talán a napszak az aranyborjú esetének tágabb összefüggéseit szimbolizálja. Izrael gyermekei a legdicsőségesebb pillanatukban követték el ezt az árulást, amikor a legfényesebben, a „déli nap fényével” ragyogtak, miután nem sokkal ezelőtt hirdették ki rendíthetetlen elkötelezettségüket Isten törvényeinek betartása mellett. Nem egészen hat héttel korábban látták Isten kinyilatkoztatását, és hallották a Tízparancsolatot, ami a köztük és a Teremtő közötti kötelék csúcspontját jelentette. A Gemara (Gittin 36b) azt mondja az aranyborjú bűnéről: milyen nevetséges az a menyasszony, aki a nász baldachinja alatt lesz hűtlen”. A mahacit ha-sekel, amely a Szentély áldozatait finanszírozta, arra intett, hogy dolgozzanak azon, hogy visszatérjenek a „déli nap fényéhez”, és próbáljanak meg újra fényesen ragyogni. Ez az összes nemzedék minden egyes tagját figyelmezteti: lesznek fényesebb és sötétebb pillanataink, de mindig arra kell törekednünk, hogy a legjobb formánkat hozzuk. A félsekel emlékezet, hogy minden nap új lehetőséget kapunk arra, hogy ragyogjunk, és még ha a múltban kudarcot vallottunk, mégis visszaállíthatjuk „déli” állapotunkat, és megvilágíthatjuk világunkat, mindegyikünk a maga egyedi módján.
Darvas István
Szép napot mindenkinek!
8.00: Saharit
19.00: RaDar
