Napi Tóra, saharit
|
 |
|||
 |
||||
Mátot-Mászé hetiszakasz 4. kommentár, 5783. Támmuz 23.
„Ezek Izrael fiainak vándorlásai, akik kivonultak Egyiptom országából seregeik szerint, Mózes és Áron által” (33:1). Rav David Twersky (1808-1882) szerint, ha valaki eljut odáig, hogy már az „ászé tov” (tegyél jót!) állapotban van, még nem ért véget a feladata. Ezt követően is lépésről-lépésre haladva kell arra törekednie, hogy elérje az Istenhez való ragaszkodás (d’vékut) legmagasabb szintjét, ahogy a zsoltár (84:8) fogalmaz: „erőről-erőre haladnak előre.” Zehárja próféta (3:4) által tudjuk: „engedélyezem neked a mozgást e mozdulatlanok között” – a „mozdulatlanok” kifejezés az angyalokra utal, akik mindig ugyanazon a szinten maradnak, mert nincs bennük rossz ösztön, ami kihívást jelentene számukra. Az ember ezzel szemben fizikai lény, és állandóan meg kell küzdenie a „jécer hárá”-val, harca során a Tórához való ragaszkodása jelenti a leghatékonyabb fegyvert. A legmagasabb szinten már nincs tudatában saját teljesítményének, hanem azért tanul és imádkozik az ember, mert a helyes út magától értetődővé lett számára. Ez a jirá, vagyis az istenfélelem tökéletes szintje. Erre utal a rebbe szerint fent idézett versünk אֵ֜לֶּה מַסְעֵ֣י, „ezek a vándorlásai” kifejezései, melyek számértéke 216, ami a jirá és a gevurá (erő) szavak gemátriájával egyenlő. Addig kell haladnunk, amíg elérjük az istenfélelmet, ami aztán erőt ad, hogy legyőzzük a rossz ösztönt, ahogy a Pirké Ávot (4:1) tanítja: „Kinél az igaz erő? Aki uralja ösztöneit.”
Szép napot mindenkinek!
8.00: Saharit
