Megmaradni az anyaföldön
Szili Katalin, autonómia ügyekért felelős miniszterelnöki biztos a
Heti TV Pirkadat című műsorában beszélt a határon túl élő
magyarságról, a nemzetpolitikai változásokról.
A politikus beszámolt legutóbbi útjáról, amelynek során Székelyföldön
és Csángóföldön járt. Olyan nagy jelentőségű programokon vett részt,
amelyek megmutatták, a magyar kormány azért támogatja a határon túl
élő magyar kisebbségeket, hogy azok beteljesítsék legfontosabb
céljukat, megmaradni az anyaföldön. Mint megemlítette, volt
Székelyudvarhelyen, ahol a SOTE és a Pécsi Egyetem szervezésében, a
magyar állam támogatásával, végzett gyógyszerészeknek tartottak
hároméves továbbképzést. De ugyancsak magyar egyetemi támogatással,
egészségügyi menedzser és diplomás ápoló továbbképzést is szerveztek.
Nagy öröm volt látni és hallani, tette hozzá Szili Katalin, hogy a
végzettek mindegyike azt mondta, otthon, a szülőföldjén akar
boldogulni. Megemlítette a miniszterelnöki biztos azt is, hogy
Sepsiszentgyörgyön szintén magyar állami támogatással, művészképzést
is sikerült szervezni. Véleménye szerint, ha az ezeken a képzéseken
végzettek valóban a saját szülőföldjükön maradnak, akkor kijelenthető,
az ott élő magyarságnak van jövője. Hiszen, ha egy kisebbség elveszti
a saját értelmiségét, akkor szinte mindent elveszíthet.
Szili Katalin a kárpátaljai magyarokról is beszélt. Mint
kiemelte, sajnos csak találgatni lehet, hogy jelenleg hány magyar él
ott, és ez nem csak a háborús helyzet miatt van így, hanem azért is,
mert az ukrán állam immár huszadik éve nem rendezett népszámlálást. A
kisebbségeket illetően jelenleg az a helyzet, hogy bár Ukrajna
2017-ben lett az EU társult tagja, de pont ezen esemény után fogadtak
el olyan törvényeket, mint a nyelv- és oktatási törvény, amelyek
vitára adnak okot. Most ugyan bejelentették azt is Kijevben, hogy egy
új kisebbségi törvényt kívánnak majd elfogadni, ám a jelek szerint ez
csak tovább fogja növelni a vitákat. Meg kell azonban azt is jegyezni,
hogy a kisebbség ellenes hozzáállás más uniós tagországokban is
érezhető, például a balti országokban. Közöttük legutóbb
Lettországban, ahol például pont a többségi nyelvhasználatot védik a
kisebbségekkel szemben, az ott élő oroszok életét megnehezítendő.
Mindezek a jelenségek komoly feladatokat rónak majd az Európai Unióra,
pontosabban arra, hogy mit lehet ezen jelenségekkel szemben tenni.
Szili Katalin végezetül a szomszédos országokban és a
világban élő magyar közösségek helyzetéről is beszélt. Kiemelte, 2010
után egy paradigmaváltás jött létre, ami többek között az
Alaptörvényben is érezhető, hiszen ott azt lehet olvasni, hogy
Magyarország felelősséget visel a magyar kisebbségek iránt, míg
korábban az alkotmány szerint nem felelősségviselésről, hanem
felelősségérzésről volt szó. Az is látható, hogy korábban a 2004-es,
kettős állampolgárságról szóló népszavazás után 2010-ig nem hívták
össze a Magyar Állandó Értekezletet, sem pedig a Diaszpóra Tanácsot.
Ám szerencsére a 2010-es kormányváltás után a nemzetpolitika más utat
kezdett járni. Ma már rendszeresek az egyeztetések, és az is nagyon
fontos, hogy ezek az állandó fórumok egy folyamatos segítő párbeszédet
jelentenek.
Köszönöm a beszélgetést Breuer Péter
