Napi Tóra, RaDar
|
 |
|||
Ki távo hetiszakasz 3. kommentár, 5782. Elul 17.
„Nem ettem belőle gyászomban és nem takarítottam el belőle tisztátlanságomban, és nem adtam belőle halottnak, hallgattam Örökkévaló Istenem szavára, pont úgy cselekedtem ahogy parancsoltad nekem” (26:14). Rási magyarázata szerint ez azt jelenti, hogy az ember nem használhatja a „második tizedet” (máászer séni) a halottak eltemetéséhez szükséges kellékek megvásárlására („nem adtam belőle halottnak”). Vagyis a nyilatkozat arról is szól, hogy az adott személy nem követett el ilyen hibát. A Ramban, aki különösen figyelmesen és kritikusan olvasta Rási szavait, erre megjegyezte, hogy teljesen felesleges lenne erről nyilatkozni, mert Jeruzsálemen kívül a máászer séni csak pénzre váltható, amit a szent városban végül kizárólag ételre lehetett elkölteni. Azt tényleg értelmetlen lenne deklarálni, hogy egy alapvető tilalmat valaki nem szegett meg. A Rambam eltérő magyarázata szerint a második tizedet csak élelmiszerre lehetett költeni, ruhák, edények, más tárgyak megvásárlására nem. A fogyasztásra alkalmas dolgok a szó bizonyos értelmében „élőnek” minősülnek, mert fenntartják az életet, és/vagy javítják annak minőségét. Ezzel szemben minden olyan kiadás, amely nem járul hozzá az élet fenntartásához, „halottnak” minősül, vagyis a fenti kijelentés voltaképpen azt jelenti, hogy kizárólag hasznos, tehát élő termékekre költött az illető, és semmi haszontalan, vagyis „halott” dologra nem. Egy ezektől teljesen különböző kommentár szerint sajnálatos módon vannak testvéreink, akik olyan szervezeteknek (is) adnak felajánlásokat, melyek nem a Tóra szellemiségével összhangban működnek. Az ilyenek, ahelyett, hogy életet hoznának a zsidó közösségbe, éppen ellenkező hatást fejtenek ki. „Lo nátáti mimenu lamét”, „nem adtam belőle halottnak”, azaz nem támogattam olyan zsidó szervezetet, amelyik nem a Tóra szellemiségét erősíti.
Szép napot mindenkinek!
19.00: RaDar
