Napi Tóra Vájécé hetiszakasz 6. kommentár, 5782. Kiszlév 8.
|
||||
Vájécé hetiszakasz 6. kommentár, 5782. Kiszlév 8.
“…ha Isten velem lesz, megőriz ezen az úton, melyen én járok, és ad nekem kenyeret enni, ruhát felölteni…” (28:20). Jákob ezen kijelentését érdemes összevetni a háftárában olvasható verssel: “Tápláltam őket, és jóllaktak, jóllaktak, és szívük felfuvalkodott, úgyhogy megfeledkeztek róla” (Hosea 13:6). Az utóbbi pászuk alapján lehet arra következtetni, hogy Jákob miért csak a létfenntartáshoz elengedhetetlenül szükséges ellátást vágyott az Örökkévalótól, Jákob és Hosea próféta alighanem “egyetértenek”: a nélkülözés, illetve a szükségesnél nagyobb jólét egyaránt eltávolíthatnak Istentől. Rabbénu Bahja írja Jákob kérése kapcsán: “ezen a módon kérnek a cádikok Istentől. Csak a szükségleteikért imádkoznak, amelyeket az ember valóban nem tud nélkülözni. Tisztában vagyunk azzal, hogy az ember hajlamos olyan dolgokat is kérni, amelyek nélkül jól elboldogulna, és éppen ezek a vágyai okozhatnak számára problémákat zavartságot. Ezért illik egy istenfélő személynek betartani a bölcsek tanácsát (Ávot 4:1), amely szerint az az igazán gazdag ember, aki örül az Isten által neki osztott résznek. Salamon király ugyanezt az érzést fejezi ki (Pédabeszédek 15:16): „Többet ér a kevés az Örökkévaló félelmében, mint a tömérdek kincs összezavarodottsággal”, majd pontosítja (uo. 17.): „Jobb egy tál főzelék és szeretet hozzá, mint egy kövér ökör gyűlölettel”.
Sábát sálom, békés szombatot mindenkinek!
gygy: 15.53
szk: 16.59