Vájécé hetiszakasz 6. kommentár, 5782. Kiszlév 8. 

Napi Tóra Vájécé hetiszakasz 6. kommentár, 5782. Kiszlév 8. 

 

Darvas István

 

Vájécé hetiszakasz 6. kommentár, 5782. Kiszlév 8. 

 

“…ha Isten velem lesz, megőriz ezen az úton, melyen én járok, és ad nekem kenyeret enni, ruhát felölteni…” (28:20). Jákob ezen kijelentését érdemes összevetni a háftárában olvasható verssel: “Tápláltam őket, és jóllaktak, jóllaktak, és szívük felfuvalkodott, úgyhogy megfeledkeztek róla” (Hosea 13:6). Az utóbbi pászuk alapján lehet arra következtetni, hogy Jákob miért csak a létfenntartáshoz elengedhetetlenül szükséges ellátást vágyott az Örökkévalótól, Jákob és Hosea próféta alighanem “egyetértenek”: a nélkülözés, illetve a szükségesnél nagyobb jólét egyaránt eltávolíthatnak Istentől. Rabbénu Bahja írja Jákob kérése kapcsán: “ezen a módon kérnek a cádikok Istentől. Csak a szükségleteikért imádkoznak, amelyeket az ember valóban nem tud nélkülözni. Tisztában vagyunk azzal, hogy az ember hajlamos olyan dolgokat is kérni, amelyek nélkül jól elboldogulna, és éppen ezek a vágyai okozhatnak számára problémákat zavartságot. Ezért illik egy istenfélő személynek betartani a bölcsek tanácsát (Ávot 4:1), amely szerint az az igazán gazdag ember, aki örül az Isten által neki osztott résznek. Salamon király ugyanezt az érzést fejezi ki (Pédabeszédek 15:16): „Többet ér a kevés az Örökkévaló félelmében, mint a tömérdek kincs összezavarodottsággal”, majd pontosítja (uo. 17.): „Jobb egy tál főzelék és szeretet hozzá, mint egy kövér ökör gyűlölettel”.

Sábát sálom, békés szombatot mindenkinek!

 

gygy: 15.53

szk: 16.59