Vájérá hetiszakasz 6. kommentár, 5782. Márhesván 16.
“Mert elpusztítjuk ezt a helységet, mert nagy lett a jajkiáltás miattuk az Örökkévaló színe előtt, és elküldött bennünket az Örökkévaló, hogy elpusztítsuk” (19:13). Látszólag annyi történt, hogy a Szodoma elpusztítására érkező angyalok elmondták Lótnak küldetésük célját. A midrás egészen más fényben látja és láttatja mindezt: „az angyalok nem térhettek vissza az Örökkévaló közvetlen közelébe százharmincnyolc esztendeig, mert felfedték Isten titkát”. Rav Chaim Zaichyk kérdései: „nemde az angyalok Szodoma elpusztítása miatt lettek küldve, vagyis gyorsan kiderült volna, hogy miért jöttek. Miért baj, hogy ők maguk mondták el? Ezenfelül: nem az szolgálta Szodoma lakóinak érdekeit, hogy az angyalok fenyegető szavait hallva esetleg változtassanak viselkedésükön? A rabbi magyarázata szerint Isten látta, hogy teljesen kizárható annak esélye, hogy Szodoma lakói megtérjenek, éppen ezért a városuk pusztulásáról szóló hír csak további szenvedést okozott nekik, de nem indított el semmilyen pozitív irányú változást. Lót és családja esetében a városból való menekülés pillanatában érzett ijedtség elegendő volt ahhoz, hogy engesztelést nyerjenek, így az ő esetükben is fölösleges volt az a többlet aggodalom, amit az angyalok okoztak nekik. A zsidó hagyomány nagy hangsúlyt fektet annak megértetésére, hogy ne rémisztgessük embertársainkat. Ha valami kellemetlent kell közölnünk, akkor ügyelnünk kell, hogy azt a lehető legkíméletesebb módon tegyük. Különösen fontos, ha a gyermekeinkkel készülünk egy nehezebb beszélgetésre, hogy eszünkbe se jusson előzetesen a telefonban olyasmi mondattal felvezetni, hogy „gyere csak haza, majd meglátod, mi lesz”, ez a legszigorúbban tilos! A megfélemlítésre pazarolt energiát sokkal célszerűbb az önkontrollunk fejlesztésére fordítani, igazán áldásos hatása lehet.
Sábát sálom, békés szombatot mindenkinek!
gygy:17.24
szk: 18.28
