Az egészségügynek így nem csak a gyógyításra, de a társadalom kohéziójára is figyelni kell
Dr. Toldy-Scheidel Emil, a Szent Ferenc Kórház főigazgatója beszélt az intézménye, az egyházi kórházak előtti feladatokról, a járványról, a hálapénzről a Heti Tv Pirkadat című műsorában.
A főigazgató azon hír kapcsán, hogy a nyomozók bilincsben vittek el egy kórházból orvosokat a hálapénz miatt, azt mondta, egyrészt az, hogy a hálapénz törvényileg tűnt el, az jó. Az egyházi kórházakban már az elmúlt években, évtizedekben is igyekeztek azon, hogy náluk ne is legyen ez. Mindig azt kérték a betegektől, hogy ha van rá módjuk, lehetőségük, akkor átláthatóan a kórházi alapítványt támogassák, ráadásul sosem előre, hanem utólag. Hozzátette, nagyon jók azok a megoldások is, amik például Amerikában vannak, ahol valaki akár egy-egy kórterem működéséhez járul hozzá. Mindezek csak transzparensen működhetnek, ha már szükséges az OEP finanszírozáson túl más forrásokat is bevonni. Mint kifejtette, a hálapénz a magyar egészségügy fejlődésének a legnagyobb blokkolója volt az elmúlt évtizedekben, aminek a törvényi tiltására szükség volt. Érdekes az is – jegyezte meg, hogy maguk a betegek január legelején már jobban tudták, hogy megszűnt a hálapénz, mint maguk az orvosok. A főigazgató szerint érdemes lesz megnézni, hogy a rendszeres betegtalálkozók száma hogyan fog változni a hálapénz eltűntével, valószínűleg az új helyzet majd segíteni fog abban, hogy az orvosok is jobban betartsák majd a szakmai ajánlásokat.
Toldy-Scheidel Emil felhívta a figyelmet arra, hogy a hálapénz kivezetésével jelentősen megemelték az orvosok bérét, aminek köszönhetően kijött a rendszerből az addig jelentős túlmunka iránti igény. Ez jó az orvosoknak, viszont mindez azt is jelenti, hogy nem biztos, hogy ugyanannyi beteget tudnak ellátni, mint eddig. Ugyanakkor minden kórházi vezetőnek ki kell találni, miként tudja a jobban, többet dolgozókat ösztönözni, mert most az orvosok bére között egyenlőség van. Hozzátette, megközelítőleg egy-két év alatt teljesen kiirtódik a rendszerből a hálapénz.
A főigazgató szerint az egyházi kórházak történetében a mecenatúra mindig is jelen volt, hiszen a zsidó-keresztény kultúra alapja a betegek, a rászorulók segítése, támogatása, ezen gondolatok mentén jöttek létre az ápoló rendek, szeretetkórházak. Mindezt kiegészítette szerencsére a rendszerváltás időszaka, amikor újból elindultak a magánvagyonok létrejöttek civil szervezetek. Ma már az első generációs meggazdagodottakat követi a második generáció, akiknél már általánosan jelenik meg a mecenatúra, azaz lassan, de kezdünk visszatérni a 19. század ilyesfajta gondolkodásához. Hozzátette, pont a történelemből adódóan az egyházi intézmények jobban ismerik ezt a helyzetet, talán jobban is tudnak kérni, hiszen van benne gyakorlatuk. Mint elmondta, az egyházi kórházak is megkapják a működésükhöz az OEP finanszírozást, ám a fejlesztés a tulajdonos felelőssége, ezt pedig erősen befolyásolja annak anyagi helyzete. A történelmi egyházak gazdasági bázisa 1945 után megszűnt, jelen pillanatban nincs más, mint a mecénások keresése, a koldulás. Szerencsére az egészségügyre, a szociális ellátásra való kérdés érthető a társadalom számára.
Az egyházi kórházakba szakmai alapon kerülnek be az emberek, hiszen minden intézmény más és más szakterületért felel, például lehet egy beteg bármilyen vallású, ha kardiológiai kezelésre van szüksége, akkor a Szent Ferencbe kerül. Míg a Mazsihisz Szeretetkórházában az idősgondozás a profil. Ugyanakkor az is igaz, ha mindenki betartaná a vallási előírásokat, az étkezéstől kezdve a mindennapokig, akkor jobb lenne a helyzet, nem a betegségügyet szolgálnák.
A koronavírus-járványról Toldy-Scheidel Emil elmondta, az egyházi kórházak már korán kezdtek el foglalkozni a poszt COVID kezelésekkel, rájöttek, olyan helyek kellenek, ahol amúgy is rehabilitáció zajlik, ezért is jött szóba a Szent Ferenc Kórház, ahol már van is egy speciális osztály. Ám ennek a rehabilitációnak vannak sarokpontjai, egyrészt ez drágább, mint a hagyományos, ráadásul jóval hosszabb ideig tart. Van fekvőbeteg ellátás és ambuláns is, mindegyik több hónapot vesz igénybe. Most arra kell felkészülni, hogy a következő hullámmal a COVID ellátás is újra teret kap, azaz bonyolultabb lesz a helyzet, az egészségügyi dolgozók pszichés terhelése is növekszik. Ráadásul van egy társadalmi probléma, eddig egységes volt a vélemény a koronavírusos betegek ellátása érdekében, de most már van oltás, de van egy fertőző variáns is, meg egy csoport, amelyik nem hajlandó felvenni az oltást. Amikor ők kerülnek be a kórházba, akkor más típusú pszichés terhelése lesz az egészségügynek is, arról nem beszélve, hogy a megbetegedettekkel a társadalom sem lesz szolidáris. Az egészségügynek így nem csak a gyógyításra, de a társadalom kohéziójára is figyelni kell.
Toldy-Scheidel Emil szerint az általa vezetett kórháznak – mint a többinek – több gondja van. Egyrészt a nyugdíjas orvosok kérdése, az ő munkájukhoz már engedély kell, ám ezek az eljárások még nem zárultak le, így a kórháznak jelenleg meg kell előlegeznie a dolgozók nyugdíjszerű ellátását, hiszen különben elmennének. Vannak olyan egészségügyi dolgozók, akik nem vették fel az oltást, ők nem dolgozhatnak, de hiányoznak az ellátásból. A Szent Ferenc Kórház bezárt egy részleget, mert az intézmény vezetése úgy döntött, az állam által adott plusz 10 szabadnapot kiadja a dolgozóknak. Nem bezárás, nappali ellátás zajlik itt. Mindeközben szükség van nővérekre is.
A főigazgató beszámolt arról, hogy az egyházi kórházak nővérképzése is elindul, a későbbiek során majd saját ingatlanban, ehhez persze forrásokra van szükség. Az egyházi kórházakban dolgozókat külön is megviselte a járvány, hiszen a lelkükkel is gyógyítanak.
Köszönöm a beszélgetést Breuer Péter
